2015. március 30., hétfő

Mindig téma a....

Ez olyan kényes téma, pedig jelen van mindig. Nem beszélünk róla szívesen, mert ha van, többségben nem publikus, jobb esetben nem kérkedünk vele, ha viszont nincs, akkor azért mert szégyelljük, mert szomorúak vagyunk, mert azon gondolkodunk, miért nincs?
Gondolom rá lehetett jönni, a pénzről van szó. Persze igazából senkinek semmi köze hozzá, éppen nekem mennyi van...ha van!;-) Úgyis abból kell kijönni amennyi van. Így ünnep közeledtével azért megérzi az ember a szűkös nadrág szíjat. És akkor arra gondolok, akiknek még ennyi sincs, és sok gyerekkel élnek vidéken(azokra gondolok, akik mindent megtesznek, hogy legyen, és ennyi van amennyi). És miért van, hogy valakinek meg sok van, pedig nem tesz többet meg érte mint én, nem irigységből írom, sőt....
Tény, hogy semmi hátszéllel nem rendelkezünk. Nekem semmi örökségem, évekkel ezelőtt lemondtam róla, hogy jól tettem e? Nem tudom. Abban a helyzetben, az volt a legcélszerűbb, hogy milyen így? Szerencsére van mellettem valaki, aki soha nem érezteti ezt, mert ami van, az van. Ennyi, inkább a gyereket sajnálom, nekik milyen lesz az élet kezdés, kemény, az biztos, de nekünk is az volt, mégis itt vagyunk. Annak örülök, hogy jelenleg, nem kell segíteni a szülőket. JELENLEG! De sajnos, ők sem tudtak soha segíteni rajtunk. Persze ez nem elvárható, sőt...de azért elárulom, néha jó lett volna, egy..egy cipő, vagy kabát, amiben segítenek.Mikor éltek még a Dédik, valahogy a semmiből mindig összekapartak valamennyit, hoztak pelust, gyümölcsöt..na mindegy, ez végül is egyéni szocproblémám, nem????:-))))) Annyi van amennyi, Zsolti mindig azt mondja, annak örüljünk, amennyi van. Igaz, "félig tele a pohár".

Héten itthon a Királylány, szörnyű éjszaka után vagyunk, szegénykém, állandóan azt hittem, lázas, mert olyan szaporán vette a levegőt, de nem, köhög, folyik az orra. Már feldíszítette a tojás fát, rájöttem kirakom, most gyönyőrködjünk benne.:-)
Szerdán, lenne az oviban megtartva a Húsvét, nem tudom lesz e addig olyan állapotban Csenge, hogy menjen. Szerdán dolgozom is, de Bence itthon lesz, csütörtöktől meg mind a hatan már!:-) De most komolyan rossz idő lesz Húsvétkor? Hogy lesz gy Állatkert, meg kirándulás?:-(


19 megjegyzés:

  1. Nekünk sincs segítség, - olyasfajta, amiről írtál. És a dédis dologban is igazad van. De mivel nálam is félig teli a pohár, nem félig üres, annak örülök, hogy az ünnepekre kapnak a gyerekek ajándékot, vagy kapunk pl zöldséget, savanyúságot. Ez si valami.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, bár mi mindig megjegyzés után kapunk, ha kapunk...ez azért zavaró.
      És minden egyes dologról el kell számolni. Egy tojást kértem, lehetőleg minnél hamarabb adjam vissza. És ez tényleg így van!

      Törlés
    2. Ja, kihagytam, hogy munkákban mindig segítenek apuék. Családilag készült el a tetőtérbeépítés is. De segítenek a fák, bokrok visszavágásában, gondozásában is. Ezeket sokra tartom.

      Törlés
  2. Szia! En nem panaszkodom, mindenunk megvan, persze nem luxus, de szuloi segitseg nelkul nem itt tartanank. En akkor szoktam neheztelni, amikor szembesulok azzal, hogy mas, aki kevesebbet tanult es kuzd, tobbet kap. De elszoritom magamban az irigyseget ilyenkor, es meg tobbet beleadok abba, amit csinalok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha azért jóérzés a szülői segítség, nem nagy dolgokra gondoltam, ugye?
      Sajnos míg világ a világ, lesz ilyen, hogy más többet kap..nem annyira megérdemelten.

      Törlés
  3. Amikor én gyerek voltam, soha nem kaptam húsvétra ajándékot. (Szülinapra is nagy ritkán, sütit, tortát igen, karácsonyra apróságot)A fiúk csokit és pénzt kaptak húsvétra. Zsebpénzem sem volt soha, bezzeg az unokatesóimnak!!A fiam kapnak meglepetést húsvétra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem kaptam, szülinapra torta volt,és finom ebéd, zsebpénz sem.. sajnos most mi sem tudunk adni mindig, de ha mennek valahova, kapnak. Igazságosan próbáljuk, nálunk most csak Csenge kap valami kis apróságot, a nagyok, egy egy finomságot kapnak...

      Törlés
  4. Drága kis Csengének jobbulást kívánok, remélem jobban lesz hamarosan.... Segítség egyébként nálunk sincs, de én ezzel már nem foglalkozom, ha előjön mindig arra gondolok, hogy lehetne sokkal rosszabb is, például ha nem lennének gyerekeink... Puszi Nektek :) ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Vivi, remélem jobban lesz tényleg..
      Én sem szoktam vele foglalkozni...de néha előjön...

      Törlés
  5. Én büszke vagyok mindarra, amink van, mert minden önerőből, az egyetlen segítség az apukám, de már ő is inkább csak a gyerekeket kényezteti, és ez így van jól. Én közzéteszem sokszor azt, hogy mit vettünk, mit kapnak stb. - kicsit úgy érzem ez a poszt is azért született - de nem bánom, mert mint mondtam, MINDEN ÖNERŐBŐL VAN, senki nem tett a fenekünk alá semmit, megdolgoztunk, megtanultunk mindenért.
    Nekem jó gyerekkorom volt ilyen szempontból is, és ezt a gyerekeimnek is biztosítani szeretném.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom Adrienn ezt honnan vetted, hogy azért van ez a poszt mert megírtad, miket vesztek, miket nem...ha ezt gondolod, tévedsz. :-( Kicsit rosszul is esik.
      Ezzel az erővel XY is magára vehetné..hülyeség. Én már régen nem nézem a másik "fűjét" hogy zöldebb e? Ez a poszt az én kesergésem kicsit azért, mert tudom, egy bazi nagy tüskesértődöttség van bennen, amiatt, hogy az én anyukám, soha nem fog bebicegni, a kis műlábával, a katonai hátizsákjával, csörgő beföttesüvegével önzetlenül adni! És tudom, húzzam ki magam, mert igen, önerőből itt vagyunk ahol...de akkor is néha jó kapni! Csak gy szeretetből!
      Adrienn, hidd el, örülök, tiszta szívből, mindennek aminek Te is örülsz!(())

      Törlés
    2. A sorok között olvasva gondoltam, de ha nem így van, annak csak örülök, mert pont rólad nem akarnám ezt gondolni. Szóval túltárgyalva.
      Ó, és sajnos nagyon jól tudom miről beszélsz, erről már sokat regéltem, sajnos, de tudod inkább segítség nélkül, mint olyannak "tartozni", aki ezzel esetleg visszaél, netán ki is használja.
      Örülök, hogy örülsz, nekem ez fontos, ahogy te is fontos vagy nekem! ((()))

      Törlés
    3. Szomorú lennék, ha azt gondolnád, a sorok között olvasva, hogy rád céloztam, hidd el, hogy nem!
      Remélem, csak rossz napod van, aminek nem én vagyok az okozója!(())

      Törlés
  6. Nekem anyu sokat segített amíg a gyereke kicsik voltak a "gyerekvigyázásban" aza havonta egyszer egyszer, de ez is nag yvalami szerintem, vagy ha fel kell hajtani egy frmer szárát, vagy jelmezt kell fabrikálni és én nem érek rá. De ennyi, sajnos anyagi segítséget soha nem kaptunk, sajnos, mert lehet,hogy lenne aki adhatna....- se ruhát, se mást sem kaptunk a gyerekenek sem. Ez van, én ezt elfogadtam, tényleg mi is mindent a nulláról kapartunk össze magunknak, de én remélem, hogy majd tudok segíteni a gyerekeimnek és az unokáimnak is vehetek majd ezt-azt, mert adni annyira, de annyira jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is elfogadom, csak néha török ki belőle...:-))))
      Én is szeretnék adni majd...mert jó, ahogy kapni is, bizonyos helyzetekben.
      Ne értsen senki sem félre, nem elvárom ezt, sőt...csak ott legbelül, néha annyira hiányzik ez az önzetlenség...És persze az sem igaz, hogy semmit nem kapunk, anyósom, mivel varrónő, mindent megvarr ha kérem. pl. Vagy, ha már nem győzik a salátát enni, és magba szaladna, kapunk. Persze megjegyzéssel, itt rohad el a saláta, de ha elötte kérnénk, akkor nekik persze nem marad....faramuci dolog ez.

      Törlés
  7. Gondolkodtam, hogy írjak-e ide, mert én meg bizony pont a másik oldal vagyok... (és nem akarom, hogy félreértésesen jöjjön ki a dolog, jó? )aki rengetegmindent kapott és kap a szülőktől - DE! Azt gondolom, hogy a mi kapcsolatunk anyuékkal azért is alakul(t) - az adok-kapok dologra gondolva - jól, mert egyrészt soha nem cáfoltam rá arra, hogy nem érdemes adniuk - sajnos nagyon sok ehlyen azt látom, hogy ha a szülők tudnak adni, akkor ott a gyerek visszaél vele, vagy élősködik, vagy szinte kizsigereli a szülőket - mert ugyanannyit én is hozzáteszek mindig, illetve nem szórók el semmit, sőt... Én azt hiszem, anyuék - nevelésileg - valamit nagyon jól csináltak, mert egyszem gyerek lévén megkaphattam volna mindent, de nagyon sokmindent "illett kiérdemelni", ergo megdolgoztam érte. Voltak végigdolgozott nyáriszüneteim, mert voltak dolgok, amikre gyűjtöttem, és ezeknek tök nagy becsülete volt nálam. Szóval nem volt "pazarlás", hülye dolgokra költés, és most sincs. Nincsenek extra dolgaink, de a mindennapok nyugisak ilyen - anyagi - szempontból.
    Egyszülős családként sem tudnék sajnos sokmindent megoldani:(, a gyerekvigyázásban is rengeteget segítettek, és segítenek a mai napig.... De a segítés kölcsönös, mert vannak dolgok, amiket ők nem tudnak megoldani vagy elintézni, azok meg az enyémek, és ez így "kompenzálódik". Valószínűleg, ha lenne mellettem egy férj, akkor másként működne, talán én sem fogadnék mindent ilyen természetesen, nem tudom. De most teljesen "egycsalád" vagyunk. Sajnálom, hogy nincsenek tesóim, sokat veszítek vele, de tény, hogy így sokminden rám koncentrálódik - a segítés is, amit kapok, akár anyagi támogatást nézve, akár egyebet, és viszont. Az exanyósommal is jó a kapcsolatunk, pl. ha semmi más megoldást nem találtam, vihettem hozzá is a gyerekem, ilyen téren nem volt gond soha.
    Nagy valószínűség szerint az én gyerekem is egyszem marad :(, így kb. ugyanazok a dolgok fognak megvalósulni - azt hiszem - ahogy velem. Az biztos, hogy léha életre nem adok segítséget, de természetes, magától értetődő és megkérdőjelezhetetlen, hogy amennyiben lehetőségem lesz megadni neki sokmindent egy jó élethez - amennyiben vágyik rá, persze - akkor fogok segíteni neki.
    Ha négy gyerekem lenni, biztos nehezebb lenne anyagilag, de.... akkora öröm és boldogság lehet, ahogy én képzelem, hogy....:)
    Remélem, nem tűník túl kérkedőnek ez sem, amit én írtam, kicsit vaciláltam is, mondom, hogy leírjam-e, mert az ember tényleg nem ír ilyesmiről, de nálunk meg így természetes, így alakult. Tudom, hogy ilyen szempontból nagyon szerencsés is vagyok, meg is köszönöm a Fentieknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon jó, hogy leírtad, Sőt, megtiszteltek vele!(()) Én amikor írom a posztot soha nem xy-ra gondolok, hanem magamra. Meg persze néha a közvetlen családomra. Én is már elfogadtam, hogy ennyi van amennyi, és ha talán 300 km-re arrébb laknák, nem is érdekelne a dolog, talán...de itt lakunk egymástól pár méterre és akkoris sokszor úgy érzem, vadidegenek vagyunk..Ettől még nincs rossz viszony köztünk, erre törekszem egy ideje, a magam, Zsolti és a családom védelmében. Gyerekkorom olyan volt amilyen, apám nagyot álmodott,(nagy ház, nagy család) Semmi nem lett belőle, alkoholista lett. De már vele is beszélek, ha összefutunk, hogy mennyit kaptam tőle, elképzelhető. Anyukám volt olyan, hogy a semmit is kettéosztotta boldogan, sosem hallottam mégsem panaszt! Családot az ember készen kapja, férjjel együtt, az anyósékat is.:-)
      És hogy így alakult, biztos én is tehetek róla, hiszen, nehezen fogadok el most is akármit...

      Törlés
  8. Kriskszi bár így működhetne mindenütt! Az ember arra vágyik,hogy a "négyszem" ( négyszer egyszem) gyerekét is ugyanúgy támogathassa mint téged a szüleid-azaz segíthessen nekik elindulni az életben és egyengesse az egyengetni valót ha úgy szükséges, nincs ebben semmi kérkedés ha elmondod és extra vágy sem ha mi is ezt akarnánk, mondom, ez lenne a normális, én segítem őket, aztán ők majd minket,amikor már ők az okosabbak, ügyesebbek, tehetősebbek.

    VálaszTörlés