Jövő...

Olyan szomorú vagyok amiatt, hogy lépten-nyomon elkeseredettek, dühösek az emberek. Pedig érzem én, hogy próbálnának erősek és vidámak, és készülődősek és várakozással teliek lenni, hiszen itt van nemsokára karácsony. Közben csak azt halljuk mindenhol, azt olvassuk, milyen nehéz lesz jövőre, mi lesz drágább, miből lesz kevesebb. És akkor jönnek a:" vegyünk ezt-azt, mert hülye azért nem vagyok" reklám:-@. Én nem értek a politikához, így nem nagyon szólok hozzá. Én csak egy egyszerű feleség, anya, nő vagyok..és merem remélni, ahova adnak most, "meleget, és édeset", adnak majd januárban is. Mert akkor is fáznak, éhesek lesznek...És mi??? Mi, szorítjuk a nadrágszíjat ameddig lehet, és dühöngök miért én szorítom, miért nem az, aki miatt szorítanunk kell nekünk, sokunknak.
És akkor készüljünk melegséggel a szívünkbe a karácsonyra, hogy majd januárban és  jövőre tudjuk, hogy nehéz lesz, szorítsuk össze a fogunkat, és majd talán lesz jobb is. Lesz?????Mert ugye, mi úgy működünk, hogy azért látnunk kell a célt magunk előtt. És közben legyünk vidámak, szeressük a felebarátunkat, legyünk egészségesek, nyitottak..sorolhatnám. Sodródunk nagyon és nincs mögöttünk senki, akire támaszkodhatnánk  . Mert kicsiben egyre jobban érzem, hogy együtt kell csinálni. Nagyban ez miért nem működik?
Persze az is megoldás, fejünket a homokba dugni, nem nézni sem jobbra, sem balra....de akkor struccok lennénk, nem emberek!