Biztos???

Eltelt több mint két nap, már nem zokogok, de belül fáj, rohadtul. Ahogy Hugi írta, erős bástyám van. De mikor kívülről jön a harc, és nagy sebet ejt, nehéz túllépnem rajta. Mert igen, csak mi hatan számítunk, de nem csak hatan élünk a földön.
Mindenesetre ez volt az utolsó csepp, gonosz leszek, utálatos, hülye, hogy megfeleljek ezeknek a szavaknak, de csak neki, szeretném, ha neki is annyira fájna mint nekem! Naiv vagyok, neki nem fog fájni... Nagy hibám van, nem tudom befogni a szám, ha ideges vagyok, kiabálok. Meg kellene végre tanulnom, csendbe lenni, bólogatni...Biztos???
Na mindegy, kár több betűt rá áldoznom!:-(

Eltelt a hétvége, jókat ping-pongoztunk. Bár mindig Zsolti nyert, de szoros volt a meccs!:-))))
Gyerekek is élvezik, még Mesit is kicsalja néha, néha..,-)

Két napja a kisasszony alvása is változott, délután majd 3 órát is alszik, és este is rendben megy a fürdés, lefektetés, bár az esti cicit, végig rötyögi, és lefektetem, kijövök, majd fél óra múlva felkel, sír, megyek lefektetem, sírdogál, elalszik. Kis idő múlva mivel nyugtalanul alszik, mire én lefekszem, minden mozdulatomra felkel, majd elkezd dumálni, morogni, nem sír, nem akar kijönni, de nem alszik el. Én szeretnék, nem tudok, így lejövök egy félórát, majd fellopózom mikor elalszik, de nagyon nyugtalanul alszik. Ma hat előtt kelt fel, kíváncsi vagyok meddig bírja!