Húsvét

Bevallom, kicsit unottan, kicsit feszülve, nem készülve, (még nagytakarítást sem csináltam, csak a szinten tartás folyik), vártam az idei Húsvétot. Bár isteni lett az étel amit csináltam, de semmi előre tervezés, sem sütiben, sem ételben. És bár így is minden nap valami finomság van, nem így szoktam készülni.
Tegnap a nyuszi;-) későig fent volt, mert négy fűvel kirakott kis fészek várta a finomságokat. Bár Csenge kevesebb csokit kapott, helyette, egy kisbabakocsit tologathat ma a babáival, mert annyira babázik a lelkem. Vele megy aludni, fürödni, és eddig csak a baba kapott puszit!(ez nem ér!:-)))A többieknek is csinos kis nyuszicsokikat hozott ez a nyuszi, és fű híján, no meg a hidegre való tekintettel, bent a gyerekszobai fűszőnyegre potyogtatta a nyuszi a mini tojásokat.:-))) Szóval minden megvolt ami kell. Örültek is neki.
Mesi délután nagyon szép tojásokat festet a locsolóknak, várja az osztálytársait. Kíváncsi leszek!;-) Sütöttem kuglófot nekik, csokis, marcipános,  aszalt áfonyásat.
Amúgy elgondolkoztam nemrégen. Volt a tévében egy asszony, éppen kemencében sütötte a kalácsot, mint utóbb kiderült Csángó asszony volt. Ő mesélte a régi Húsvétok hagyományait. Nagyon jó volt hallgatni.
Én nem vagyok templomba járó ember. Meg vagyok keresztelve, de sem elsőáldozó, sem bérmálkozó nem voltam. Akkor a mi családunkban nem volt fontos. Ahogy idősödök, egyre jobban érzem az ünnepek fontosságát. A karácsonynak, a húsvétnak, a szülinapoknak. Kellenek az ünnepek, hogy megálljunk, hogy egymásra figyeljünk, lássunk túl az üveghegyen (én itt a bevásárlóközpontra gondolok). Nem azt mondom, hogy ne ajándékozzunk, de szerintem nem az a fontos, hogy mindenféleképpen sokat adjunk a másiknak. Nálunk már karácsonykor is működött a dolog, és most Húsvétkor is. Nem lázadtak a gyerekek.
Elkanyarodtam kicsit a Csángó asszonytól, de ő mondott egy mondatot ami szíven ütött. Azt mondta, talán nem szó szerint, de neki a hívő ember sokat jelent. Mert aki mer hinni, az nagyon nagy ember. Jézus is hitt! De ha azon gondolkodom, mint templomba nem járó ember, mindenki hisz valamiben. Még ha hisz is Istenben, vagy Jézusban, vagy nem. Mert hiszünk magunkban, minden nap, hol a munkában, hol a gyerekemben, hol a családomban. Ha nem hinnénk, nem léteznénk. Hiszünk abban, hogy holnap is felkel a nap, hogy lesz mint ennünk innunk, hogy kicsit boldogok legyünk, és hogy LEGYÜNK. Ehhez nem kell ugye vallásosnak lenni. De hinni kell abban, hogy nem azért van Karácsony, Húsvét, Pünkösd, mert akkor bezárnak a boltok, és munkaszüneti nap van. Hanem mert ezekhez az ünnepekhez tartozik valami. És kellenek az ünnepek, érzem egyre jobban. Lehet nem erre a világra való vagyok, de vállalom, holnap piros szalagot kötök a hajamba,és várjuk a locsolókat, és jövőre kicsit jobban megélem a Húsvét ünnepét!