Régen nem gondolkoztam ennyit egy bejegyzésen. Ha rossz dolgot írok, utólag mindig megbánom, mert általában megoldódik addigra a probléma, és okafogyottá válik a rossz. Most is ezt vártam. Van, hogy egészen jó, és van, hogy mégsem. De ezt a blogot nem azért kezdtem el írni, mert minden olyan "rózsaszín", akkor nagyon magam alatt voltam, hogy azóta történtek olyan dolgok amik boldogsággal töltenek el, amit mostanában megélek az is én vagyok.
Nem tudom, hogy azért nehezebb mostanában anyának lennem mert négy gyerekem lett, vagy ez az állandó bűntudat, hogy megfeleljek mindenhol, gyűlt most össze? Tényleg nem tudom! Próbálom magam átverekedni a nehézségeken, régebben is volt ez így. Fáradt voltam, túl sokat vállaltam, sokat vártam el a családomtól. Azután mikor összecsaptak a hullámok, hamar kiugrottam a habokból és folytatódott az élet tovább. Most csapkodnak felettem a hullámok, de nem birok kiugrani. Azt érzem, nagyon nem látják a nagyok át a dolgokat, pedig mindig rendszer volt az életünkben, együtt vagyunk sokat. Nem most cseppentek bele a nagycsaládba. Belefáradtam, hogy ha normális hangnemben, kérek valamit, válasz: mindjárt!, no és semmi nem történik ezután, ha hangosan beszélek: -nem kell mindjárt kiabálni!, a válasz. És mellé az arcvágás..blööööööööö, Zsolti próbál rendet tenni, ami sajnos sokszor csak azzal jár, hogy ideges lesz, feszült lesz a család tőle, én meg próbálom újra összeszedni a családot.:-(
Nem hiszem, hogy nagyon nagy dolgot kérek, egy 11, 12 és egy 14 éves gyerektől. Megterítés, lepakolás az asztalról evés után, és nem azt hallgatni, miért én? Elárulom, még eddig SOHA nem volt duma nélkül. Miért pont én miért, nem a másik...vagy a szobájukat rendbe tartani,(elárulom, nincsenek már nagy igényeim) Néha porszívózni lent a nappalit. Bevonom őket sokszor a főzésbe, sütésbe is, kinek kedve szerint.
Legjobb anyagi tudásunk szerint próbáljuk nekik a legkedvesebb , legjobban szeretett volna, dolgokat megcsinálni, megvenni. Nem azért írom, hogy fényezzem magam, vagy magunk, tényleg, de elmentem ketrecet venni a leendő hörcsögöknek amit kap majd Dávid egyik tanító néniétől, Mesinek a szobáját egy hétig csinálta Zsolti, én másnap mentem már függönyért, Bencének, meg most gondolkodunk, hogy lehetne egy pinpong asztalra összespórolni. Igen most ezek az aktuális "nagyonszeretném" dolgok. Minden nyáron ott a medence, megyünk nyaralni is egy kicsit, már most is tervezzük. Na mindegy, nem ragozom, semmi értelme, mert nem ezért csinálja az ember.
Csak valahogy most napi szinten vannak ezek a dolgok, és remélem változik ez a dolog, mert erősen azon gondolkozom, mit lehetne másképp csinálni. Én sem vagyok tökéletes, de a napokban, nagyon szétcsúsztam, mint anya, mint feleség és mint nő.
Holnaptól mindenki itthon van. Tavaszi szünet, és Zsolti is tudott kivenni két nap szabit. Jó alkalom, hogy ismét össze csiszolódjunk. Holnapra állatkertbe szeretnénk menni. Majd az idő eldönti, így ma sütök diós sütit és sajtos rudat rágcsálni jó lesz. És még vissza van a mi nyári ruháink szelektálása. Könyörtelenül válogatok...van mit hat emberre.
Nem tudom, hogy azért nehezebb mostanában anyának lennem mert négy gyerekem lett, vagy ez az állandó bűntudat, hogy megfeleljek mindenhol, gyűlt most össze? Tényleg nem tudom! Próbálom magam átverekedni a nehézségeken, régebben is volt ez így. Fáradt voltam, túl sokat vállaltam, sokat vártam el a családomtól. Azután mikor összecsaptak a hullámok, hamar kiugrottam a habokból és folytatódott az élet tovább. Most csapkodnak felettem a hullámok, de nem birok kiugrani. Azt érzem, nagyon nem látják a nagyok át a dolgokat, pedig mindig rendszer volt az életünkben, együtt vagyunk sokat. Nem most cseppentek bele a nagycsaládba. Belefáradtam, hogy ha normális hangnemben, kérek valamit, válasz: mindjárt!, no és semmi nem történik ezután, ha hangosan beszélek: -nem kell mindjárt kiabálni!, a válasz. És mellé az arcvágás..blööööööööö, Zsolti próbál rendet tenni, ami sajnos sokszor csak azzal jár, hogy ideges lesz, feszült lesz a család tőle, én meg próbálom újra összeszedni a családot.:-(
Nem hiszem, hogy nagyon nagy dolgot kérek, egy 11, 12 és egy 14 éves gyerektől. Megterítés, lepakolás az asztalról evés után, és nem azt hallgatni, miért én? Elárulom, még eddig SOHA nem volt duma nélkül. Miért pont én miért, nem a másik...vagy a szobájukat rendbe tartani,(elárulom, nincsenek már nagy igényeim) Néha porszívózni lent a nappalit. Bevonom őket sokszor a főzésbe, sütésbe is, kinek kedve szerint.
Legjobb anyagi tudásunk szerint próbáljuk nekik a legkedvesebb , legjobban szeretett volna, dolgokat megcsinálni, megvenni. Nem azért írom, hogy fényezzem magam, vagy magunk, tényleg, de elmentem ketrecet venni a leendő hörcsögöknek amit kap majd Dávid egyik tanító néniétől, Mesinek a szobáját egy hétig csinálta Zsolti, én másnap mentem már függönyért, Bencének, meg most gondolkodunk, hogy lehetne egy pinpong asztalra összespórolni. Igen most ezek az aktuális "nagyonszeretném" dolgok. Minden nyáron ott a medence, megyünk nyaralni is egy kicsit, már most is tervezzük. Na mindegy, nem ragozom, semmi értelme, mert nem ezért csinálja az ember.
Csak valahogy most napi szinten vannak ezek a dolgok, és remélem változik ez a dolog, mert erősen azon gondolkozom, mit lehetne másképp csinálni. Én sem vagyok tökéletes, de a napokban, nagyon szétcsúsztam, mint anya, mint feleség és mint nő.
Holnaptól mindenki itthon van. Tavaszi szünet, és Zsolti is tudott kivenni két nap szabit. Jó alkalom, hogy ismét össze csiszolódjunk. Holnapra állatkertbe szeretnénk menni. Majd az idő eldönti, így ma sütök diós sütit és sajtos rudat rágcsálni jó lesz. És még vissza van a mi nyári ruháink szelektálása. Könyörtelenül válogatok...van mit hat emberre.
Sosem értettem egészen addig,amíg nem kezdtek nőni a gyerekeim,hogy kisgyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond.....
VálaszTörlésÁltalában így van!:-)
TörlésVigasz az, ha azt mondom, tegnap este hasonló okokból úgy kiborultam, hogy a saját férjem sem ismert volna rám? :( Lehet, hogy valami van a levegőben..
VálaszTörlésEgyébként meg világos pillanataimban tök jól tudom, hogy a gyerekeimnek az a "dolga", hogy pofát vágjanak a munkára, nekem meg az, hogy ennek ellenére is megköveteljem. Néha besokall az ember, és úgy érzi, kudarcot vall, de ettől ez még nem így van ám.
Mi is, a gyerekeink is fáradtak. Remélhetőleg a tavaszi szünet elég lesz egy jó kis feltöltődéshez. (nekem meg egy agyrém már megint... szabi még mindig bizonytalan, a férjem meg pont a jövő héten, amikor a gyerekeknek egész héten szünet még éjjel 2-től délelőtt 10-ig, 11-ig dolgozik... hogy vajon sikerül e majd valamennyit pihennie is, azt nem tudom..)
Diós sütit én is ennék most.
Nálunk csak keddig van szünet, nektek sem egyszerű ezt összehozni.
TörlésVigasz talán abból a szempontból, látom máshol is vannak problémák, mert ilyenkor hajlamos azt hinni az ember csak nálunk létezik ez!:-(
Lehetetlen, hogy egy nagycsalád konfliktusok nélkül működjön. Mostanában úgy érzem fogom magam, elmegyek és mindenki csináljon amit akar. Csak úgy mint nálatok: miért mindig én... nem én szórtam szét... figyeljen rá az xy... stb.
VálaszTörlésSzerintem év végén mindenki fáradt már és nálunk ilyenkor nemcsak a gyerekek számolnak már vissza a nyári szünetig. Talán a téli hidegben bennszorult energia is ilyenkor tör ki, nem mindig a megfelelő módon, irányban.
Én is tudom, hogy fáradtak, ezért is nyeltem, egyszer, kétszer, számoltam százig, hol csendben, hol hangosan. Na de azért bocsánat, mindent nem lehet az "időjárásra" fogni. És azért nálunk, délután a lecke tanuláson kívül,amit követni kell, mert soha nincs lecke feladva,(hahaha),nem sok dolguk van.
TörlésFel a fejjel Anikó! Most lehet,hogy kicsit összecsaptak a hullámok a fejed felett,de hidd el ettől te még nagyon jó anya vagy!Mindenhol vannak problémák,de egy ilyen szerető családban mint a tied is,mindent meg lehet oldani,együtt túl lehet élni.A gyerekek meg úgyis folyton próbálkoznak átlépni azokat a bizonyos határokat,így volt ez velünk is annak idején!:)
VálaszTörlésUi.: Nálunk sincs soha házi feladat! ;)
Nagyon jólesett az írásod! Köszi!:-)
TörlésBiztos nehéz lehet 4 gyerekről gondoskodni, háztartást vezetni, stb. Én néha úgy érzem, hogy Hanna is meghaladja a képességeimet, pedig ő még csak picit szegül szembe... :)
VálaszTörlésAz ember alkalmazkodik a helyzethez és csak néha dühöng!:-)))
VálaszTörlésAnikó, hidd el, hogy nagyon szerető gondos anya vagy és amit adsz érzelemben a gyerekeidnek, az százszorosan visszatérül.
VálaszTörlésFárasztó 4 gyerekre és egy férjre állandóan gondot viselni.
Nem akarlak kioktatni, távol álljon tőlem, nekem csak 2 gyerekem van, azokat se neveltem olyan nagyszerűen, de hallottam másoknál, akik ügyesebbek, hogy csinálnak egy táblázatot az ilyen napi otthoni munkákról, ahol minden gyerek látja, aznap mi a teendő és akkor talán el lehet kerülni a miért pont én vitát. Ezt persze előre meg lehet velük beszélni, hogy ezentúl igy lesz. Ha odairod, neked mi a napi dolgod, nem fognak reklamálni, hogy nekik is be kell szállni.
Szeretettel ölellek
Resinifera-Anna
Köszi Anna!
VálaszTörlés