Emlékszel mit álmodtunk akkor ott a tégla rakáson? Lógatva a lábunkat, bele a csendbe, a nyárba?
Hogy mi leszünk a fiúk álma. Mert szerelmesek voltunk..emlékszel?:-)
Vagy nézni a Nagyi kezét, mindig valamit csinált, ha csak ült a kanapén, akkor is. Érdekes ujja volt, ettől különleges nekem, megsérült régen, a varrógép becsípte. Sérve is volt, sosem mondta mitől, pedig nagy munka miatt. Sosem panaszkodott, ha tette akkor is olyan kis finoman, csendesen. Hallom a hangját, látom is őt. Ott a hokedlin, a konyhában ülök, a tűzhely mellett, épp főz, közben mond, mindenfélét mond...ott a hatodikon, ahol féltem, mindig féltem a magasságtól. Minden ablakból félelmetes volt kinézni...és előtte hol laktak, mit csináltak?
Vagy mikor befordulunk az utcába, a Mamához, aki már jön ki, szeretettel jött, aki dorgálja lányát, de a szeretet, mindig ott van, mennyi mindent átélt, múltkor a strandon, hallottam a hangját. (egy másik néni beszélt, de ugyanúgy) Félelmetes volt!
És mond anyuci, hogy raktad el a cseresznyét? Mert én csak arra emlékszem, hogy a tejes ládákban mostuk, és utáltam...
Hogy mi leszünk a fiúk álma. Mert szerelmesek voltunk..emlékszel?:-)
Vagy nézni a Nagyi kezét, mindig valamit csinált, ha csak ült a kanapén, akkor is. Érdekes ujja volt, ettől különleges nekem, megsérült régen, a varrógép becsípte. Sérve is volt, sosem mondta mitől, pedig nagy munka miatt. Sosem panaszkodott, ha tette akkor is olyan kis finoman, csendesen. Hallom a hangját, látom is őt. Ott a hokedlin, a konyhában ülök, a tűzhely mellett, épp főz, közben mond, mindenfélét mond...ott a hatodikon, ahol féltem, mindig féltem a magasságtól. Minden ablakból félelmetes volt kinézni...és előtte hol laktak, mit csináltak?
Vagy mikor befordulunk az utcába, a Mamához, aki már jön ki, szeretettel jött, aki dorgálja lányát, de a szeretet, mindig ott van, mennyi mindent átélt, múltkor a strandon, hallottam a hangját. (egy másik néni beszélt, de ugyanúgy) Félelmetes volt!
És mond anyuci, hogy raktad el a cseresznyét? Mert én csak arra emlékszem, hogy a tejes ládákban mostuk, és utáltam...
De jó is így nosztalgiázni kicsit. Bár ennek nálam általában az a vége hogy könnyes lesz a szemem !
VálaszTörlésNekem is!
TörlésJó volt ezt olvasni, nekem is előjött sok-sok emlék...
VálaszTörlésÉs még mennyi van, de jó!:-)
TörlésAhh emlékezés - mikor nagymamám vett egy világosszürke keresztbepántos szandált, amit ma is a szemem előtt látok, majd Bp-n egy fekete aligpántos szandált... és látom a szemét ahogy mosolyog rám - együtt örül velem.... Adri
VálaszTörlésBizony Adri! Én is szeretnék majd ilyen nagymama lenni....
TörlésÉn pedig éppen egy nagymamára emlékezős könyvet olvasok. Tudod, nem is értem,ma te vagy a második aki valamiképpen rezonál az én dolgaimra. Vagy én az övére.A láthatatlan szálak közöttünk vannak?
VálaszTörlésIgen közöttünk vannak, nincsenek véletlenek, Druszám!:-)
TörlésHát igen emlékek! Néha jó vissza gondolni milyen is volt mikor éltek ! Jó lenne kicsit visszamenni az időbe és ahogy írtad a nagyiról tényleg ez jut eszünkbe hogy a sámlin ülve néztük ahogy főzőcskézik :) És amikor anyucival készültünk az ünnepekre sokat éjjelig sütöttünk nekem ez jut eszembe :) Én meg leszedtem a cseresznyét a fáról , mindig én másztam fel , és volt amit eladtam 100 Ft-ért kilóját!
VálaszTörlésVolt, hogy harminc forintért árultuk az út mellett.:-)
TörlésIgen, te szedted, én meg mostam, meg válogattam...
Nagyon szép amit írtál, jól esett olvasni. Nekem nincs hasonló, de a tied is megmelengette a szívemet.
VálaszTörlés