2014. június 16., hétfő

Tényleg?

Ülök a nappaliban, egyedül. (már ez is nagy szó) Meccset nézek, még le is köt, pedig állítólag nulla esélyes csapatok. Végiggondolom a napot. Juj, ha ilyen lesz a két és fél hónap, akkor...kész, diliház.
Mert nem akarnak reggelizni, és a törpicsek inkább vetkőzik mint öltözik, és délelőtt csak ténfergek, szokásost csinálom, mégis olyan haszontalannak érzem magam. Pedig rittyentek a maradékból rizses húst, és még van húsleves is. Jön az ebéd, száj húzás, ..maradék?..., igen kisfiam maradék, probléma???? Nem is eszik szinte semmit. Gőzöl az agyam...
Körbenézek, pakolok, látok kuplerájt, de hagy ne menjek már én pakolni a kamasz szobákba. Majd bögrés süti gyártás, önkényesen, amit  a végén, kukába dobunk, mert nem ette meg, és én igen zsörtölődtem, azért az nem úgy megy, hogy drága csokik, kakaó por, stb...fene egye meg, de igen, ezt kell mondanom, berágok, ha kaját dobunk ki.

Igen vannak napok, mikor azt érzem, engem mindenki szeret, ma lehet, hogy pár gyerekem úgy feküdt le, rossz napja volt anyának, mindenen morgott....de miért is???
Belenéztem volna ma minden szerettem utolsó gondolatába, álommanó előtt....

Nem baj, este arra való, hogy azon biztassuk magunkat, holnap új nap lesz, és sokkal jobb!:-) (MEGFOGADOM)

10 megjegyzés:

  1. Én nem lennék kíváncsi azokra az utolsó gondolatokra. Úgyis mindenki a maga módján, szubjektíven éli meg a dolgokat. Te úgy, hogy ez a gyerek már megint pazarolt, nem becsüli, hogy van étel, nem rakodik, ő meg a maga módján - mit kell dilizni egy ilyen dolog miatt, legalább az ebéd lehetett volna valami normális, majd pont a nyári szünetben fogok rakodni! .... de ez így van jól. Örülj a nyárnak / nálunk még nincs vakáció, ráadásul júliusban is végig dolgozunk, minik oviban lesznek/, a nagyok talán Csengével is többet lesznek, több időd maradhat egy picivel magadra. Puszi a családnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem mikor írsz!:-) Mindig helyre teszed az agyam, csupa jó értelemben!:-))))
      Meg ugye reggel van, ilyenkor még előttünk a nap, a lehetőség......
      Nektek is sok, sok puszi!:-)

      Törlés
  2. Kalapos Éva: DAC. Könyvsorozat, kamaszoknak kamaszokról. Most jött ki a 2. kötete. Gondoltam rátok kamaszostól mikor olvastam. Nagyon jó, normálisan kezeli az életüket, regényes formában, az ő nyelvükön. Olvassátok el.

    VálaszTörlés
  3. Kaja kidobáson én is mindig morgok. Ajánlom Gery Chapman könyveit, próbálj valahogy lazítani.

    VálaszTörlés
  4. Figyi, szerintem kétféle képen megy csak vagy leszarom és minden szalad, összevissza esznek és folyton megy a tv, vagy nem akarom leszarni és csak félig szalad minden és néha esznek is valamit és a tv néha ki van kapcsolva...- teljesen rendben soha nem mennek a dolgok, de legalább abban van nekem is szabadságom, hogy mennyire akadok ki:D Nálunk ma a második variáció van, ebédet fél óra alatt csináltam, a mosógépet nem indítom el és tőlem tévézhetnek is, csak ne veszekedjenek:) Tárám!

    VálaszTörlés
  5. Nagy hálával vagyok irántad, hogy jössz és leírod, ami van, és úgy, ahogy van. Mert nálunk is ugyanez pepitában: ma az első falat ebéd után azt mondja az egyik: na, ez a krumpli nem valami jó... És alig evett, utána pedig alig várta, hogy mikor megyek már el otthonról, hogy mehessen barátnőzni. És tudom, hogy abban a pillanatban, ahogy a lábamat kiteszem, már megy is újra a számítógéphez a középső és amit kértem (nem nagy kérés) az akkor lesz megcsinálva, amikor én a kaputól az ajtóig érek, abban az egy percben.

    Olyan fura az, hogy iskolaidőben alig várom, hogy vége legyen már, aztán meg mégse örülök annyira az elején. Meg kell szokni az új napirendet. Ja, a nap az náluk 11-kor kezdődik ébredéssel...
    GM

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Belerázódunk, mint kiskutya az ugatásba...:-)))

      Törlés