2014. június 5., csütörtök

Igen, igen...

Arra is emlékszem, (ha már tegnap emlékezős korszak volt) hogy anyukám ebben a korban, mint most én vagyok, hagyta a haját őszen. Többet nem festette be feketére, szép fehér haj volt, mint nekem most. Ennek egy hátrány a volt, öcsémet az oviba mindig cikizték, hogy a nagymamája jön érte.
Lassan én is így vagyok. Három hetente festem a hajam, de az utolsó héten már cikiznek, milyen ősz vagyok. És én is utálom nézni. Elgondolkozok, le kellene mondani a hajfestésről, és én is úgy járnék, mint szegény édesanyám, megyek Csengéért majd az oviba, és lenagymamáznak.:-)
 Aztán mégis veszek hajfestéket, most olyan nagyon világos vörös lett, amúgy sem olyan soha a hajam mint a dobozon, ősz hajat másképp fog be a festék, így a ma divatos, színváltós hajam van.:-) Hol világosabb, hol sötétebb, hol ősz...

Mai biggyesztés: gulyásleves és kapros túrós lepény.

1 megjegyzés:

  1. Ez nem igaz, hogy mennyire hasonlitunk ebben (is) - képzeld, világositani akartam egy kicsit a hajamat, most nem gesztenyét, hanem egy világosabb csoki árnyalatot vettem - erre sárga! lett a hajtövem ... most várok még egy hetet - újrafestem. De nekem sem lesz SOHA olyan mint a dobozon!

    VálaszTörlés