2015. június 25., csütörtök

ÉN

Nem is tudom...
Ez lenne talán a cím? Érdekes az ember, jelen esetben ÉN. Hogy mostanában teljesen lényegtelen dolgokról írok...meg van az oka!
Mert, talán nem illik leírni, kimondani mindent, mert akkor megbélyegzik az embert? Mert ez egy nyilvános blog, és biztos nem csak azok olvassák akik "ismernek", hanem ,akik csak éppen ma, most olvasnak először. Jó, különösebben nem foglalkoztam, nem foglalkozom vele, mégis én azért eléggé szabályokat betartó ember vagyok. Túlságosan is sokszor. ...Most nem is a csekk befizetésre gondolok, ott alap a szabályosság...hanem a mindennapi apró dolgokra...például, bármennyire nem akadok ki már olyan dolgokon, ami például egy éve őrjöngtem (csak szomorú vagyok miatta), mégis állandóan szabályozni akarom azokat, akik körülöttem vannak. Aki nevelt, nevel kamaszt tudja, nem lehet szabályozni őket...na itt jön a konfliktus...ezt kellene humorral felfogni, nincs humorom. KOMOLYAN, nincs! Ez különben nagyon rossz, a kis apró mindennapi dolgokban mutatkozik is. És ha, most elvonatkoztatok a kamaszoktól, akkor nem is tudom, mikor nevettem olyan jóízűen, könnyet csorgatva utoljára.
De amiért ezt most leírtam van bennem, olyan mélyen valaki, az is én vagyok...
Aki, ha most lehetősége lenne összecsomagolna, elmenne egy hétre messzire...még repülőre is ülne....
Aki, ezek után a családját is összecsomagolná, és elvinné utazni, együtt élményeket szerezni...
Aki, nem a "mostban" mélyedne bele, hanem kitárná a karját, és a jövőbe repülne, mégha csak gondolatban is...
Aki, észrevenné, a fűben az apró katicát is...
AKI fel merné vállalni az érzéseit nyíltan, vágyait megfogalmazni, hátha....talán megvalósulhatna...

Több mint 17 év után lassan túllátok az anyaságon, ahol "mi" van, lassan lassan "én" is van...közben meg még sokszor "mi" vagyunk...ahogy mindig is leszünk...csak ott mélyen ott van az "aki" ÉN!

2 megjegyzés:

  1. Gy. szerint nekem sincs humorérzékem, pedig van:) Amúgy tényleg jó, hogy eljutottál idáig , hogy előkerült az ÉN-ed:) Az enyém is egyre határozottabban jelen van, de ez szerintem nagyon is összefügg a gyerekek korával, ahogy nőnek úgy leszünk mi is egyre inkább újra önmagunk, bár magunkat teljesnek, csakis velük együtt érezzük! Nem egyszerű, de így van:)

    VálaszTörlés
  2. Anikó!
    Hatalmas utat tettél meg minden-téren, nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy - ha még csak a blogodon keresztül is, de - "ismerhetlek", a régi énedet, és az átalakulóban lévőt is egy kicsit!!) Egy gyerekkel sem könnyű sokszor az élet, de néggyel az nem semmi, és ebből három kamasz...))
    Jó úton haladsz, csak így tovább!!!!!!

    VálaszTörlés