2017. február 26., vasárnap

magamról is....

Drága Katalin, éppen írni szerettem volna..magamról is.
Hogy őszinte legyek nem vagyok önmagam. Hogy ez nem mostani agy szüleményem, az bizonyítaná egy füzetecske, ami írtam, régen..nagyon régen, 2005-ben. Ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint most 2017-ben. Sok változás nincs benne.
Még sem igaz ez így. Eltelt 12 év, 12 évvel idősebbek lettünk, gyerekek is, mi is, és Csenge is közöttünk van azóta.
Hogy nem történt semmi eget rengető, ez jó..meg rossz is néha, mikor arra vágyok, hogy történjen valami eget rengető.
Azt leszűrtem ebből az egészből, hogy az én életem, nem lesz olyan amilyet néha szeretnék, mert nem tehetem meg anyagilag..és igazából ezért.
Mert vannak álmaim, amit tudom már soha nem lesz úgy, ahogy szeretném és ezt el kell temetnem magamban, nem könnyű feladat.
Soha nem fogunk, nagyokat utazni, soha nem lesz meg az őrségi házikónk, soha nem lesz új autónk.
Nem lennék őszinte, hogy ez néha nem fáj.
De őszinte leszek, mert tudom, hogy  a világ kincse is az enyém, a családom!

Próbálok majd csak a jóra összpontosítani, ami tudom könnyebb lesz majd, ha itt lesz a madár csicsergős tavasz...Ilyenek vagyunk mi emberek...+

2 megjegyzés:

  1. Kedves Anikó! Köszönöm hogy egy teljes bejegyzéssel válaszoltál nekem. Nagyon megértelek, mert én is ilyen lelki holtponton vagyok. Olyan mint amikor a hullám csapkod a fejem fölött. Néha látni engedi a kék eget, levegőhöz jutok, de mire örülnék, újra beterít. Nem, nem vagyok depis. Klinikailag legalábbis nem. 45 évesen (én)sem tudjuk elengedni az álmainkat!? Kapuzárási pánik?! Neked is volt egy elképzelésed már 12 éve is az életedről, mit vársz tőle, mi az amit te adsz .? Vajon megtettünk mindent az álmainkért? Én úgy gondolom, igen.A családom nagyon cuki, nyaralni is járunk, ezért senki nem értene meg, mi lehet a bajom. Közben azt látom, hogy sokkal szerényebb életvitellel boldogabbak körülöttem. Persze az ellenkezőjére is van bőven példa. Az elégedettség érzése hit, genetika kérdése lenne? Tanulható? Szülőktől követett minta? Vagy csak mi őszinték merünk lenni magunkkal szemben? Hú, annyi kérdés vetődik fel bennem.A barátnőm olyan élethelyzetbe került, hogy épp ésszel már fel sem fogható. Gazdagságból nincstelen lett , egy sérült gyerekkel egyedül maradt. Ő szokta mondani, hogy "szarral gurigázom". Nem tört össze egy életre. A legapróbb dolognak is úgy örül, hogy én sokszor szégyenkezem. Igaz,Ő már nem kerget álmokat.Sikerült neki. Csak kihozza minden napból a maximumot. Ha az nem más, csak a kedvenc együttesének a meghallgatása hangosan énekelve, akkor annyi.Nekem miért kell több?! Az igazság az, hogy ehhez ő kell. AZ ANYUKÁJA IS ILYEN. Jó lenne egyszerűbben felfogni az életet. Nem túlbonyolítani. Felteszem a kérdést,változna valami, ha anyagilag, erkölcsileg megbecsülné a munkámat a főnököm? Ha végre letudnám adni azt a plusz 10 kg-t? Mi az ami elégedetté tenne? A barátnőm szerint sportolni kellene. Hogy mikor? Na azt nem tudom. De ma pl. annak örültem, hogy 15 év után az öregecske kis Toyotámba a férjem beszerelt egy új rádiót és végre nem csak a Kossuth rádiót hallgathatom, hanem a saját zenéimet is. Szóval, tudok én örülni kis dolgoknak is :-)) De az biztos, hogy a nagy álmokat meg kell hagyni álmoknak. Az őrségi házikó lehet, hogy nem lesz a tiéd, de kárpótolhat az élet más örömökkel. Fel kell szabadítani tőlük magadat. Szerintem mindenkinek vannak beteljesületlen álmai, vágyai. Ezeknek a megvalósítását egy idő után át kell engedni a gyerekeinknek. Ha szeretnék. Nekik sikerülhet. Ez a gondolat nagyon jó érzéssel tölt el. Én mindenképp igyekszem elfogadni. (Még nem sikerült, de azon vagyok) Mint már írtam, az életnek ígyis, úgyis vége lesz, akár boldogok voltunk, akár nem. Ezt a pici időt, amit mi kaptunk, kutyakötelességünk derűsen eltölteni. :-)))) Bocs, hogy ilyen hosszú ra sikeredett a levelem. Ja, és az új rádió ellenére az új autóról szőtt álmomat nem vagyok hajlandó feladni. Az még hátha összejön mindkettőnknek. De az sem baj 2-3 éves.:-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm válaszodat! Legfontosabb talán az, mikor felismerjük, hogy az álmaink álmaink maradnak, akkor képesek legyünk elengedni őket. Nem könnyű feladat ez, mert befolyásolja a környezet és és magunk is. Nem vagyok emiatt depis, hiszen sok gyönyörű dolog történik velem. :) de azért nem lennék őszinte, ha nem hiányozna.. Valami.

      Törlés