Még...

Még ülepedik a bennem a hétvége, nyitott vagyok, láttam a felém való lépéseket. Tegnap anyósom, lehozta az ajándékot amit készített. Nagyon jó kis farmer táskát varrt nekem. Még kicsit puffogtam, de megköszöntem az ajándékot, még örültem is neki. Csak mért kell így....majd ma reggel apósom is lejött, hozott egy tálca salátát, újhagymát, hátul a kezében, egy csokor virág, nekem. Felköszöntött, zavarban volt, én megköszöntem, és örültem neki. Majd 11 óra felé, sógornőmék is váratlanul megjelentek, az egész család. Felköszöntöttek, kaptam egy nagy kaspó petóniát, (tegnap is azt kaptam Katiéktól!:-))) imádom, már volt két nagy cseréppel a teraszon. Valahonnan tudhatták, ezt a virágot nagyon szeretem.:-)) Majd marasztaltuk ebédre őket, bár sógoromnak nem volt valami fogára való az ebéd, ettek egy keveset.És a pogi mindenkinek bejött a végén. Amúgy húsgombóclevest főztem, és nyúlpörköltet nokedlivel. És mosolyogtam, és őszinte voltam, úgy láttam a felém néző mosoly is őszinte  volt. Azt is láttam Zsolti is nyugodtabb lett, és ez nekem mindennél többet jelent. Nem jó haragudni, csak felejteni nehéz..de muszáj, legalábbis előre kell nézni!