2012. május 15., kedd

Vége a dackorszaknak!:-)

Hetek óta nyafogok, hisztizek, hol magamban, hol hangosan. Majd nyalogatom a sebeimet.......elkapok másoktól egy szót, majd azon rágódom...majd...majd...
Pedig annyi minden jó dolog történik velünk mostanában. Szülinapom, meg csak a mindennapok. Egészségesek vagyunk, együtt vagyunk, mikor a kamaszkorral küzdünk, látom azért az alagút végén a fényt. Csenge zsivány növekedése, fiúk kinyílása a világ felé. És a legfontosabb, hogy mi szeretjük egymást Zsoltival. Ezek megvannak, akkor minek gerjesztem magamban a dolgokat, csak rengeteg energiát visz el. Ezzel nem azt mondom, hogy felejtsek el mindent amivel megbántottak, vagy ne álljak ki az igazamért. DE! Csak muszáj tovább látnom rajta.

Így megfogadtam magamban, megint visszatérek a régi mosolygós énemhez...vége a dackorszaknak. :-)))

8 megjegyzés:

  1. Ez a beszéd:) Ez nagyon klassz, ez a pozitív gondolkodás, néha nekem sem megy:) Szép mosolygós napot kívánok:)

    VálaszTörlés
  2. Kívánom, hogy sikerüljön. Sok csodás dolgot természetesnek veszünk. Ilyen a család is, a nyugalom, boldogság. Pedig nem mindenkinek adatnak meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony nem, csak tudod, sokszor olyan könnyű lenne....mégsem az!:-)

      Törlés
  3. A dackorszak szükséges ahhoz, hogy utána újra így tudj örülni annak, ami nyilvánvaló. :) Szóval, csak azt akartam mondani, hogy ne bánd, hogy néha ilyen is van.. :) De sokkal jobb lesz, ha mosolygós kedved lesz. :)

    VálaszTörlés
  4. Dius, máskor is van ilyen, és teljesen igazad van abban hogy kell az ilyen, hogy lássam a jót, inkább azért voltam dühös magamra, mert sokáig tartott, ilyen nem volt még...És remélem nagyon soká lesz újra!:-)

    VálaszTörlés