Na, ma már egész kellemes az idő...de éjjel, még csukott ablaknál borzasztó volt! Csenge nem is aludt én sem sokat..Volt egy akkora lecsapó villám, hogy ahogy egy óriási fény volt, már iszonyú dörgés is lett! Én úgy betojtam, kikaptam Csengét a kiságyból, Zsolti csak másik oldalára fordult. :-))) Jellemző!:-D Vártam a többit, de hála nem volt, sok eső sem, kis szél...azért nem bánom, hogy nem jött több!:-)))
Amúgy örülök, hogy már csütörtök van! Már csak két nap, és itthon van Zsolti két hetet. És már a Balcsi idő sem bosszant, lesz amilyen lesz!
Tegnap elgondolkodtam, még mennyi ideig lesz ilyen idilli az állapot, hogy a fiúk ilyen szorosan együtt vannak, mennek a patakra, medencéznek, játszanak. Mert nagyon össze vannak nőve. Szó szerint ha az egyik megy fel a szobába, megy a másik is. Ha nem látják egymást,keresik. Na, nem úgy kell elképzelni, hogy tralalallla kézen fogva, imádjuk egymást...na nem! Mégiscsak fiúk!!!:-))) Ha valaki hibás az a másik volt...ha valamire megkérem az egyiket, válasz: másikat miért nem...megy a bunyó a vízben, szárazföldön is. Verekedés NEM! Azt nem tűröm, meg a csúnya beszédet sem! Dávid, a patakon főleg ha vannak mások is ott, lehet "menőzni" megteszi. Bence meg a lágy lelkével, terelget mindenkit. Kiegészítik egymást, mióta megszülettek. 13 hónap van közöttük! Nem sok, és az eleje baromi nehéz volt, mikor egyszerre három dackorszakoskodott.:-) De nagyon összenőttek, Mesit ritkán vették be, de azért is, mert ha Ő színre lép, akkor mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja. Na ezt nehezen viselik a többiek!
Viszont, Csenge egy ajándék a családnak. Holott elérkeztünk az "akaromdemostazonnal" korszakba, "merthanemkapommegüvöltök".:-))) Soha, egy szóval nem említették, hogy teher nekik, még Mesi sem, pedig tőle nagyon tartottam, mert a fiúkat ellenségnek tekinti,-miért nem csak ő mi gyerekünk; miatt! Mindig jókat játszanak Csengével, és azt látom, hogy őszintén szeretik! Ez nekem olyan jó!!!!
Amúgy örülök, hogy már csütörtök van! Már csak két nap, és itthon van Zsolti két hetet. És már a Balcsi idő sem bosszant, lesz amilyen lesz!
Tegnap elgondolkodtam, még mennyi ideig lesz ilyen idilli az állapot, hogy a fiúk ilyen szorosan együtt vannak, mennek a patakra, medencéznek, játszanak. Mert nagyon össze vannak nőve. Szó szerint ha az egyik megy fel a szobába, megy a másik is. Ha nem látják egymást,keresik. Na, nem úgy kell elképzelni, hogy tralalallla kézen fogva, imádjuk egymást...na nem! Mégiscsak fiúk!!!:-))) Ha valaki hibás az a másik volt...ha valamire megkérem az egyiket, válasz: másikat miért nem...megy a bunyó a vízben, szárazföldön is. Verekedés NEM! Azt nem tűröm, meg a csúnya beszédet sem! Dávid, a patakon főleg ha vannak mások is ott, lehet "menőzni" megteszi. Bence meg a lágy lelkével, terelget mindenkit. Kiegészítik egymást, mióta megszülettek. 13 hónap van közöttük! Nem sok, és az eleje baromi nehéz volt, mikor egyszerre három dackorszakoskodott.:-) De nagyon összenőttek, Mesit ritkán vették be, de azért is, mert ha Ő színre lép, akkor mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja. Na ezt nehezen viselik a többiek!
Viszont, Csenge egy ajándék a családnak. Holott elérkeztünk az "akaromdemostazonnal" korszakba, "merthanemkapommegüvöltök".:-))) Soha, egy szóval nem említették, hogy teher nekik, még Mesi sem, pedig tőle nagyon tartottam, mert a fiúkat ellenségnek tekinti,-miért nem csak ő mi gyerekünk; miatt! Mindig jókat játszanak Csengével, és azt látom, hogy őszintén szeretik! Ez nekem olyan jó!!!!
Hát látod, ezt csodálom Benned, hogy annyira sok szeretettel, szépen, de nagyon okosan nevelgeted, NEM! terelgeted Báránykáidat. Hagyod mindegyiket kibontakozni, nem telepszel rájuk, lehet mindenki önmaga, viszont az előre megmutatott utat következetesen betartod, betartatod velük. Még én is emlékszem erre a hisztikorszakra, dacosságra, máig nem múlt el. De sokszor hagytam ott a "dühöngő őrültet" egyedül a szobájában, vagy zavartam be. Mostanra már ő vonul el lecsillapodni, nem rúg belénk szavakkal amikor megjuhászodott, kijön egy teljesen normális gyerek, akivel lehet beszélgetni. És nagyon "irigyelem" a sok gyereket. Lehet már megbolondultam volna,főleg, ha ilyen kicsi a korkülönbség közöttük, de azért nagyon jó lenne. A kicsi meg ajándék, ne is csodálkozz, ha mindenkit levesz a lábáról. Látom ezt a keresztfiaimon is, hogy mindegyik a saját családjába azt hozta, ami miatt vágytak rá. A teljességet! :-))
VálaszTörlésNagyon jólesnek a szavaid Györgyi!:-) És pont rátaláltál az én gyenge pontomra.Sokat foglalkoztat az engem, hogy mennyire "telepedjek" a gyerekekre. Nem mondom nagyon irigylésre méltó mikor azt olvasom, mennyire lefoglalják a szülők, és elsősorban az anyukák a gyerekeket. A csomó program, állandó figyelem fentartása. Ha én úgy csinálnám, nem birnám, meg nem is én vagyok. Sajnos nekem nincs kreatív ötletem, nincs kézügyességem...nekem máshoz van türelmem, és ügyességem. Csak ma nem az a trendi szülő.
VálaszTörlésÉs milyen igaz amit írsz, nálunk is már ha megy a dühöngés, be a szobába, majd kisomfordál...és elkezd normális lenni.:-))))
Ja, és nem bolondultál volna meg! Mert az élet sodor magával, megnyugtatlak, nincs idő megbolondulni...az luxus lenne!:-))))
Erre csak azt tudom, mondani, hogy van Nagyfiúnak egy vele egyidős unokahúga, pontosabban kettő is. Az egyikkel születése óta rengeteget foglalkozott az anyuka. Lakótelepi lakásban nem volt más dolga. Nekem meg ott volt a kert, a gyerek, háztartás és semmi segítség, egy más országban. Hát nem volt időm mindig vele foglalkozni, de énekelgettem neki, meg beszélgettem hozzá, amíg dolgoztam. A két gyerek úgy 3 éves koruk körül összetalálkozott, és a másik anyuka teljesen le volt döbbenve, hogy az én gyerekem mellett lehet beszélgetni, mert eljátszik, főleg hogy újak voltak neki a játékok. Megmarad 2 percnél tovább a fenekén. És nem azért meg egy kis bugyuta, hanem mert hozzá van szokva. Hát bizony ezt elrontotta szegény másik anyuka, vallotta be. No azóta ő sem rajongja körül a másik három gyerekét, akik közül kettő iker. Mert nincs ideje és rájött, nem is kell. Ha szól, én mindig ott vagyok Nagyfiúnak, de nem velem kell játszani állandóan, és bizony van dolga mindkettőnknek, azt el kell végezni, ehhez viszont nyugton kell hagyni a másikat. Ma egész délután mellettem játszott, mert mondtam, hogy nekem írnom kell, ha törik, ha szakad, le kell adni a dolgozatot. És büszke volt magára, hogy egyedül is milyen jól el tud játszani. Viszont ami nálunk a szeretet mellett rengeteg, az a dicséret. Ezzel nem fukarkodunk! :-))
TörlésNekem ezt a dicséretet tanulnom kellett, kell a mai napig is. Mert sokszor csak magamban letudom, ügyes volt, meg szeretem, de nagyon, és nem mondom. Nem direkt, csak valahogy a mi családunkban nem volt szokás...Na de én ezen változtattam, változtatok!:-))) Hiába hiszem azt az én gondolataimba mindenki belelát, nem , nem lát bele, mondanom kell!!!
Törlés