Ez is egy nehéz téma...már akinek, aki hisz benne, gyakorolja, annak nem.
Vallás. Gyorsan leírom, lehet hogy valakit nem érdekel tovább, az ne is olvassa.
Én, a lassan 40-es;-) néha küzdök magammal ez ügyben. Mert ezt aztán hozzuk otthonról, majd vagy változik, vagy nem, de valamit hozunk otthonról. Amit én hozok, az apai részről, ahol harisnyagyári munkás szülők fiaként, erős ellenállás, volt a vallás gyakorlása miatt, és erősen hangsúlyozva mi nem vagyunk vallásosak, mi ateisták vagyunk, és ezt büszkén vállaljuk. Majd ugye anyukám részéről, erős vallás a családban. Én, mint gyerek, láttam is, kedves unokatesómat, minden vasárnap templomba menni, a nagymama rózsafűzerét szent helyen tartva, szigorúan az arany láncon kereszt. Gondolom ennek köszönhető, hogy én meglettem keresztelve. Soha nem jártunk templomba. Mégis, nekem megmagyarázhatatlan vonzalom van, a templomok iránt. Ha lehet mindig bemegyek, és próbálok olyan igazi keresztényként viselkedni, ami azért elég ügyetlen. Mert nem volt aki megtanítsa, hogyan kell keresztet vetni, vagy mikor, mit illik csinálni, így én teszem, ami jólesik.
Egyszer a Dédivel, (Zsolti nagymamája) végigültem egy misét. Néha elég zavarban voltam miatt. Mert már mindenki tudta mit kell csinálni..én meg, próbáltam lesni..nem mindig ment. Amúgy nem éreztem rosszul magam. Akkor közelebb volt a vallás hozzám, meg Isten, mikor elvesztettem Öcsémet, és Anyukámat. Vagy mikor a gyerekek születtek. Sokat imádkoztam akkor. Ma is imádkozunk mikor a temetőbe megyünk ki, vagy elmegyünk a templomba karácsonykor, mert az nekem fontos. És hogy hiszek e Istenben? Nem vagyok ateista, az biztos!
Vallás. Gyorsan leírom, lehet hogy valakit nem érdekel tovább, az ne is olvassa.
Én, a lassan 40-es;-) néha küzdök magammal ez ügyben. Mert ezt aztán hozzuk otthonról, majd vagy változik, vagy nem, de valamit hozunk otthonról. Amit én hozok, az apai részről, ahol harisnyagyári munkás szülők fiaként, erős ellenállás, volt a vallás gyakorlása miatt, és erősen hangsúlyozva mi nem vagyunk vallásosak, mi ateisták vagyunk, és ezt büszkén vállaljuk. Majd ugye anyukám részéről, erős vallás a családban. Én, mint gyerek, láttam is, kedves unokatesómat, minden vasárnap templomba menni, a nagymama rózsafűzerét szent helyen tartva, szigorúan az arany láncon kereszt. Gondolom ennek köszönhető, hogy én meglettem keresztelve. Soha nem jártunk templomba. Mégis, nekem megmagyarázhatatlan vonzalom van, a templomok iránt. Ha lehet mindig bemegyek, és próbálok olyan igazi keresztényként viselkedni, ami azért elég ügyetlen. Mert nem volt aki megtanítsa, hogyan kell keresztet vetni, vagy mikor, mit illik csinálni, így én teszem, ami jólesik.
Egyszer a Dédivel, (Zsolti nagymamája) végigültem egy misét. Néha elég zavarban voltam miatt. Mert már mindenki tudta mit kell csinálni..én meg, próbáltam lesni..nem mindig ment. Amúgy nem éreztem rosszul magam. Akkor közelebb volt a vallás hozzám, meg Isten, mikor elvesztettem Öcsémet, és Anyukámat. Vagy mikor a gyerekek születtek. Sokat imádkoztam akkor. Ma is imádkozunk mikor a temetőbe megyünk ki, vagy elmegyünk a templomba karácsonykor, mert az nekem fontos. És hogy hiszek e Istenben? Nem vagyok ateista, az biztos!
Láttad a templomot, amit tegnap hoztam?
VálaszTörlésÖrülök, hogy gondolkodol rajta- és mennyire furcsa nekem, hogy egyáltalán...idegen a templom. De azt gondolom, hogy azon az úton vagy, amelyiken meg akarod és meg is tudod tanulni, milyen a szertartásokat (nálunk istentisztelet, és nem vetünk keresztet, bár tiszteljük azt), végigülni...
Sokat beszélgethetnénk erről:)
Igen néztem!:-) Itt a környéken inkább katolikus vallást gyakorolják, ott nagyobb a "pompa". Igen, a "valahova tartozás" hiányzik nagyon.
TörlésEz a gondolatod bennem is felébresztet pár szép emléket ! Talán egyszer én is leírom!
VálaszTörlésKíváncsian várom!
TörlésA vallás, bennünk van, nem a liturgiákban. Jó kereszténynek lenni nem úgy tud az ember, ha "jól csinálja a dolgokat" a templomban. Jó keresztény az, aki jó ember, aki szeret és nem bánt másokat, aki a gyerekeit szeretetben neveli, becsületesen él és tiszteli önmagát, az embert, de az életet magát is.
VálaszTörlésÉn azt gondolom, hogy bármiben, bárkiben hihetünk, a lényeg maga a HIT, mert az támaszt nyújt és irányt mutat. Nem vagyok megkeresztelve, sosem jártunk misére, a hetvenes években az nem volt "divat". A gyerekeim meg vannak keresztelve és igyekszünk jó embereket nevelni belőlük, misére, hittanra ők sem járnak, mert itt helyben az sok más elvárással is járna együtt, amiket nem felétlen a megfelelő emberektől kapnának. Én hiszek a Feljebbvalóban, mert szükségem van a hitemre, de én azt sem tartom kevesebbnek, aki egy szék lábban hisz. Azt gonsdolom, hogy agyermekiem is megtaálják majd a maguk hitét, azt viszont kicsit sajnálom, hogy nem tudok tovább adni nekik egy olyan örökséget, amit egy egyházi hitgyakorlás jelenthet, ami egy közösségi támasz is lehetne az életük során. Nem tudom, mert magam sem voltam örököse ilyennek és nem tudom, hogy hogyan kellene, ahhoz viszont már elég öreg vagyok, hogy "fejest ugorjak" egy felekezetbe, ahol már sokkal többet is meglátnék mint kellene...
Igen, a vallás bennünk van! Nagyon jól írtad!Egy közösségi támasz...igen, igen, én is ezt érzem.
TörlésDrága Anikó! Egy dolog számít Isten előtt: mi van a szívedben.Semmi más! " próbálok olyan igazi keresztényként viselkedni, ami azért elég ügyetlen."---pont ez nagyon kedves a Megváltónak!!!! Ezt biztosan tudom!
VálaszTörlésA körítést azt az emberek találták ki,amik nem rosszak-általában- de nem lényegesek.
"Nem keresnéd Istent ennyire,ha már meg nem találtad volna !" -idézet,nem tudom honnan.
Jó az idézet! Igen, csak az keres, akinek szüksége van arra amit keres!
TörlésNekem a templom legtöbb esetben megnyugvást hoz - nem vagyok rendszeres templombajáró - de mostanában kicsit többször megyünk, mert Bogi konfirmál - és ez jó. Ha sokáig nem megyek, akkor utána az első az nagyon jól szokott esni - mint amikor hazaérkezel... nagyon sokszor volt már olyan tapasztalatom is, hogy nehéz élethelyzetben választ keresve tévedtem be egy templomba - és olyan igét hallottam, ami pontosan válasz volt a problémámra! Nem tudsz esetleg bekapcsolódni a helyi egyházi életbe? a gyerekek révén esetleg?
VálaszTörlés