2011. november 18., péntek

álmodozás!:-)

Még jó, hogy vannak hullámvölgyek a gyereknevelésben, és abba tudunk kapaszkodni a mélyben, ami akkor történik, mikor fent vagyunk a hullám tetején!:-) Tegnap láttam a fényt az alagút végén Bence tanulásában, és az olyan jó volt.:-) Majd emlékeztetem magam rá, mikor a mélyben vagyok.;-)

Már gondolatban nagyon benne vagyok a karácsonyban. Gondolatban. Mert a héten tudatosult bennem, hogy mikulás is mindjárt itt van, én meg még sehol nem vagyok vele. Na, ezt utálom ebbe...vásárolni....örüljön neki az illető amit veszek, beleférjen a keretbe. Persze egy helyen nem lehet mindent megvenni. Zsolti nagyon nem szeret vásárolni, megértem, csak nehéz összehozni mindent. Nehezen mozdulok ki, amit vennék, nem biztos hogy örülnek neki. Mikulásból nem csinálok nagy dolgot. Veszek egy jobb minőségű mikulást, egy kis apróságot mellé.

Álmomban a karácsony teljesen máshogy van.  Esik a hó!:-) Mindenki a saját készítésű ajándékát csomagolja titokban, majd dugdossa a kíváncsi szemek elől.:-) Mézeskalácsillat van, gyertyafény, halkan szól a Mendika, én teszek veszek a konyhában...(ami kétszer akkora mint most, egy hatalmas nagy asztal, gyönyörűen feldíszítve, megterítve, minden étel elfér rajta. Zsolti a fiúkkal rázza le a havat a fenyőfáról, majd felállítják. Mesivel feldíszítik, majd odaülünk az asztalhoz mindannyian. Koccintunk, hatfelé vágjuk az almát és nekiállunk izgulva, mi lesz a fa alatt, nekiállunk vacsorázni. Már csak hab lenne a tortán, hogy a nagycsalád is ott lenne velünk. Jókedvűen, mosolyogva. Majd elmennénk megnézni a nagy hóban a templomba a Betlehemes játékokat. És sietve, rúgva a havat megyünk haza kibontani az ajándékokat, és én csak elmélyülnék a csillogó szemekbe. Majd sütizés a nagyasztalnál, forró csoki, kávé, tea, beszélgetés!!!!

Van ami megvalósul belőle. Én egy pici konyhában sütök főzök, sajnos helyhiány miatt kicsi az étkezőasztalunk. De van gyertyafény, Mendika, mézeskalácsillat. Fenyőállítás, díszítés, szép asztal, koccintás, alma felvágás. Izgulva vacsizás, templomba is elsietünk, ajándékbontás, csillogó szemek. Kézzel készült sok ajándék is.
Írni akartam a rosszat is, de nem teszem, elrontom a varázst.:-)
Nem vagyok elégedetlen, nekünk ez van, én boldog vagyok, hogy ennyi is van. Kis helyen is lehet boldog az ember. És ugye az álmok meg azért vannak, hogy előrébb vigyenek. Álmok, egy őrségi kis faluban, szeretetben, békességben..

3 megjegyzés: