2011. november 15., kedd

Sétálunk, sétálunk...

Már akartam írni korábban is ama felismerésemet, hogy Csenge sem lesz korán elindulós. Bizakodó voltam mikor 8 hónaposan felállt, majd szinte azonnal oldalazva lépegetett. Ó kérem, itt már 10 hónaposan menni fog. Aha, megy is, gyönyörűen négykézláb, pillanatokon belül odaér ahova akar, majd feláll, és pakol. Tegnap először vettem észre, hogy szelektálja a játékát. Dobozba volt a kocka, pakolta kifelé és adta Dávid kezébe, majd a dobozba lévő más játékot, nemes egyszerűséggel oldalra dobta és csak a kockákra összpontosított. Pont tegnap vettem észre azt is hogy míg a ruhákat teregettem, ő nem a lábamnál nyafogott ahogy szokott, hanem nagyon koncentrálva egy zoknit rakosgatott jó öt percig. Olyan elmélyült arca volt.:-)
Szóval nem merek játszótérre menni, mert kinevetnek az anyukák, hogy Csenge még nem jár!;-))) (ez csak vicc, de ugye tudjátok ez az állandó rivalizálás; MilyenmagasmilyensúlybanvanésugyekívülrőltudjaPetőfiösszesművét?)
No, ezután más téma. Á, akartam írni a többiekről is, de az most egy tényleg teljesen más téma lenne. Ott most tyúklépésben szeretnék haladni.
Amúgy meg az élet szép, süt a nap, jó illatok jönnek a konyhából. Csirkecombot sütök, jó ropogósra, sütőtököt rozmaringosan, majd a krumplipüréhez adom.

1 megjegyzés:

  1. Csenge már nagyon ügyes csajszi.Sokat tanul a többiektől is szerintem.Azért mindig foglalkozik vele valaki, mindig van körülötte valaki.
    De szerettem volna ma nálatok ebédelni Anikó!:-)

    VálaszTörlés