emlékezzünk..

Emlékezzünk..ez a új post címe. No de, én nem akarok, vagy akartam, akkor emlékezni, mikor KELL. Én mindig emlékezek.

Sok sok éven keresztül, csalódás volt az ünnep. Pl. a karácsony. Vártuk, készültünk rá, terveztük, megvalósítottuk, majd én aznap tiszta depis voltam. És utána úgy szégyelltem magam.:-) Mert napok múlva felszabadultan tudtam ünnepelni..de, akkor már nem volt ünnep. Mérges voltam az ünnepekre. Mióta "idősebb":-) vagyok, és kezd benőni a fejem lágya, (vagy nem), érzem az ünnepnek való súlyát. Kellenek az ünnepek, kellenek, hogy kizökkentsenek a mindennapokból.
Tehát mindenki emlékezzen, arra akit nagyon szeretett, de már nincs közöttünk. Akiket nem ismertünk, de köszönhetjük nekik a múltunkat, jelenünket. Jó dolog, hogy emlékezünk, ha nem lenne múltunk, nem lenne jelenünk sem.