Tegnap két dolgon gondolkoztam el, egyik, hogy miért lesz hirtelen pálfordulás a gyermekeim viselkedésében, mikor valaki jön hozzánk. Megterveztem, megcsináltam a tegnapi napot, mégis sikerült estére mind a kettőnket kiborítania a saját gyerkőceimnek. Mesi, (jó, kamasz:-() de, ez a pukkancs, néha lekezelő, megalázó hozzám állása? Elkeserít. És ha lehet Jupiternek, lehet a kisökörnek is....fiúk is gyakorolják ezt a nekem nem tetsző viselkedést.:-( Én meg úgy fel tudom húzni miatta magam. Megbeszéljük így ne...mégis. Pedig lehetne vidáman, jókedvűen...Persze tudom, hogy nem ilyenek a szürke hétköznap, mikor olyan sok szeretettel fordulnak felém...
Másik amin elgondolkoztam, és végül is nem rossz, csak nekem aki nem tudok a másik félről sokat. Sok, kedves ember olvassa a blogot. Köszönöm Nekik, nagyon. Ha kommentelnek, nekem nagyon jól esik mert visszajelzést kapok, olvasnak, és van véleményük.:-)De egyre többször olvasom, hallom, mikor kérdezek felőlük, mondják ők tudnak mindent, mert olvassák a blogot, de én róluk nem sokat tudok, mert nem írnak blogot...vagy nem sűrűn beszélgetünk. És akkor döbbenek rá igen rólunk, olvasnak itt...de én is szeretnék tudni róluk, érdeklődnöm kell.Ez nem baj, így legalább tudom, nekem is kell érdeklődnöm.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése