Azért ez olyan borzongató tud lenni, mikor éjjel vagy hajnali ébredezésem gondolata visszaköszön, ahogy megnyitom a blogot.Arra gondoltam írok arról, hogy szép és jó, én itt sajnáltatom magam, közben meg sem próbálom csinálni a dolgokat. Könnyű kifogások mögé bújni, nekem nem megy, punktum! Ihlet van, mert lépten, nyomon vannak a neten, csodálatosabbnál, csodálatosabb dolgok, csak böngészni kell. Így erőre kapva, (köszi Dius !:-)igenis nekiállok dolgoknak. Azután vagy tetszik az illetőnek, vagy nem! De én sokkal jobban fogom érezni magam, az biztos.;-)
Két hét, és itt van Csenge szülinapja. És a nagy öröm mellett napok óta, vegyes melankólia van. Az idő gyors múlásával szemben. Még csak egy éve, hogy annyira vártuk Csengét, fényévnyire van már, közben olyan közel az érzés. Olyan sokminden történt azóta, mégis szinte semmi, az egy év. Érdekes ahogy megszületett Csenge, nem éreztem magamban az a hiányt, mint mikor a többiek születtek, hanem öröm, büszkeség, boldogság volt bennem. Nem is gondoltam volna, hogy majdnem egy év múlva jön a hiány??? Igen, olyan űr van bennem, mert már olyan önálló kisember, aki bennem növekedett, aki anyukájának választott, mint a többiek, Emese, Dávid és a Bence is. És akkor elgondolkozok, még csak egy éves, mi lesz majd ha annyi idős lesz mint most Bence? Én már nem leszek nagyon fiatal..repülnek az évek..Éreztétek már, hogy olyan jó lenne visszarepülni a múltba, megélni bizonyos pillanatokat újból?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése