Tegnap este nehezen találták meg az álommaók Csengét. Napközben is fél órát ha alhatott, na de gondoltam majd este. El is aludt, majd mikor már kezdtem volna leengedni, felsírt. Én rohantam fel, vissza altatni. Többiek lent még néztek valami varázslatos sorozatot a tévében. Nem volt sok idő, nyolc óra múlt. Kicsi rötyögéseket hallottam lentről majd a szokásos startolás a fürdőbe, mikor vége a sorozatnak. Fogmosás, majd mennek aludni. Én meg fent kuksolok a sötétben, szinte mozdulatlan. Beájulnék mert magamra húzom a meleg takarót, de Mesi mindent égve hagyott lent. Le kellett még mennem. Így elgondolkoztam, mennyire mennek a dolgok nélkülem is..Azután arra is gondoltam, mégsem, mert az esti tejbegrízt nem igazán tudták megcsinálni egyedül, én meg fél kézzel (másik felében, Csenge) örültem, ha a kocsonyát kiporciózom. De a végén sikerült, egy kissé csomós tejbegrízt is varázsolni. Tehát amin gondolkodtam az ágyban míg Csenge elért alfába, és szentül hitte, anya innen már nem mozdul, azon felfedezésre jutottam, enyhe mosollyal az arcomon, büszke vagyok magamra. Aki ismer tudja én nem vagyok olyan listaíró bevásárláshoz, ugyis mindig itthon hagyom, nem szoktam leírni mit kell csinálnom aznap...stb...A naptárba bevésem gyorsan a fontosakat, de ennyi!Mígnem tegnap azon kaptam magam, hogy a saját kicsi naptáramba, a saját nagyon jó kis PAX tollammal írom a listát a terveket karácsonyra! Ez nagy dolog ám, mert egy hattagú családban soha nincs íróeszköz, olló, körömolló..(na azt még néha eltüntetik)
És olyan nyugalom szállt meg, már le van írva, már vannak ötletek...már készülök, ha csak fejben is, de készülök!!! És ennek már nyoma van, le van írva.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése