Alvás!

Kicsit jöttem pihenni. Vagyis, csak elsodort az őszi szünet!:-) Jó volt, meg tanulságos is. Hosszú lenne kifejtenem most.
Amiről ma írni szeretnék, az a 11 hónapja tartó édes teher, a nem alvásunk története. Csenge nem alszik, így én sem, Zsolti meg félálomban próbál relaxálni. Miért is gondoltam negyedszerre menni fog az éjszakai alvás? Vagy legalább felírtam volna, hogy érezzem akkor sem volt jobb mikor a többiek kicsik voltak? Vagy megszépít mindent az idő? Mint a szülési fájdalmat ezt is kitörli ember az agyából? Majd biztos, de addig?
Tegnap este kínomban elővettem, a suttogó titkai című könyvet.De azt is minek? Jókat kacarásztam rajta. Olyan szépen, lépésről lépésre bemutatja a "problémát", majd miután belefáradtál az olvasásba, leírja, hogy lenne helyes pl. az éjszakai altatás, majd a megoldás, két mondat. És a harmadik, az az, hogy ez a folyamat míg eljutunk a cél felé, két három hét is lehet. Na kösz....ezzel kivagyok a vízből.:-O Azt én is tudom érzem, nem jó ez így neki, sem és nekem sem. Nem normális, hogy nagy nehezen elaltatom, és már két óra(jobb esetben) és újra ráteszem a cicire. Én nagyon szeretem őt szopiztatni. Nem is ezzel van a gond. A másfél órás keléssel van a gond. Szerintem az már egy kicsit túlzás. Persze mindent a gyermekért, na de hogy én sem tudok aludni, mert mire elalszok mélyen, kelnem kel. És neki sem jó, hogy nem pihen.
Tegnap este új módszert találtam ki. Mikor felkelt, nem vettem egyből mellre. Hanem odatettem mellé a kisnyuszit, és csitítgatva, görnyedtem a kiságy mellett, majd araszolva lefeküdtem. Fél három felé mikor újra kelt adtam neki cicit, majd aludt tovább, még egyszer ébredt, akkor csak csitítottam, majd fél hétkor kelt.
Napközben mostanában három órát is alszik kint a babakocsiban, majd másfelet délután. Érdekes ott nem kell, cici, sem anya, sem ringatás..

Persze tudom ez sem tart örökké, és utána más dolgok lesznek...és még az a szerencse, hogy lesznek!:-)))))