Még tegnap is csak mosolyogva néztem, ennyien olvastok! Mit ne mondja, nekem vannak a legkedvesebb olvasóim. De most komolyan! Pedig néha mennyire unalmasnak tűnök magamnak is...:-DDD
Tegnap még a gyerekeimen is gondolkoztam (szoktam, hahaha). Egy "alomból" vannak, mégis olyan különbözők. Persze, ez így természetes, mert nem vagyunk egyformák, és tudom, hogy nálunk is különbözőek vagyunk a nővéremmel, Zsoltiéknál is látom, hogy mások a nővérével. Így nálunk is különbözőek a gyerekek.
Tegnap elnéztem Csengét, ahogy játszik. Egész délután képzeletbeli barátaival játszott, szerep játékot, főleg az udvaron. És akkor azon gondolkoztam miért is furcsa ez nekem?
Mesi mikor megszületett, soha nem szeretettet játékkal játszani, így már a csörgő is dísznek volt, csak a plüss állatokat szerette, de sem a babát (én imádtam babázni), sem barbi, sem társai..talán mikor nagyobbacska volt, akkor a pónikkal játszott. Mindig mindent akart, éppen aktuális, drága dolgot, alkalomra meg is kapta, azután ott porosodott. Nem szerette, ha játszok vele. Igazából sosem szerettet másokkal játszani. Mikor ovis lett, mindig csapódott hozzá egy egy kislány, míg elviselték a királynő szerepelését...de nagyon sokat rajzolt, mindig rajzolt..
Viszont a fiúk, akik között egy év van, a mai napig szorosan együtt vannak. Jó, ma már nem legóznak együtt, bár pár hete még hallottam legózörgést. Így nekik nem volt képzeletbeli barátjuk, mert ott voltak egymásnak. Mikor kicsik voltak, macikkal játszottak együtt, majd a megunhatatlan legó..és a mai napig tartó focit is együtt játsszák..
És itt van Csenge, aki már olyan mintha egyke lenne, mármint a játékot illetően. Kitartása neki sem sok van.Így építő kockázni, összerakni, de még rajzolni, mesét nézni sem tud sokáig. Mindenbe belekap, a lakás úgy néz ki percek alatt mintha bomba szállt volna bele..:-) De mostanában észrevettem, hogy vannak a napnak olyan szakaszai, mikor teljesen elvan a kis világában.
Amit én már láttam, más gyereknél, hogy így játszik, csak nekem volt furcsa ez, mert az enyémek sosem játszottak így. Azt látom, Csenge sem játékokkal játszik, hanem mindennel...:-) Mesét hallgatni, viszont ő szeret a legjobban. Minden este a kedvenceket. Van olyan este, mikor ő mesél nekem. :-) Nagyok, nem szerettek mesét hallgatni. Látszik is, a fiúk utálnak olvasni..:-(((
Mai biggyesztés: bableves, és egy nagy tepsi almás pite, mert kicsit fonnyad már az alma a pincében.
Tegnap még a gyerekeimen is gondolkoztam (szoktam, hahaha). Egy "alomból" vannak, mégis olyan különbözők. Persze, ez így természetes, mert nem vagyunk egyformák, és tudom, hogy nálunk is különbözőek vagyunk a nővéremmel, Zsoltiéknál is látom, hogy mások a nővérével. Így nálunk is különbözőek a gyerekek.
Tegnap elnéztem Csengét, ahogy játszik. Egész délután képzeletbeli barátaival játszott, szerep játékot, főleg az udvaron. És akkor azon gondolkoztam miért is furcsa ez nekem?
Mesi mikor megszületett, soha nem szeretettet játékkal játszani, így már a csörgő is dísznek volt, csak a plüss állatokat szerette, de sem a babát (én imádtam babázni), sem barbi, sem társai..talán mikor nagyobbacska volt, akkor a pónikkal játszott. Mindig mindent akart, éppen aktuális, drága dolgot, alkalomra meg is kapta, azután ott porosodott. Nem szerette, ha játszok vele. Igazából sosem szerettet másokkal játszani. Mikor ovis lett, mindig csapódott hozzá egy egy kislány, míg elviselték a királynő szerepelését...de nagyon sokat rajzolt, mindig rajzolt..
Viszont a fiúk, akik között egy év van, a mai napig szorosan együtt vannak. Jó, ma már nem legóznak együtt, bár pár hete még hallottam legózörgést. Így nekik nem volt képzeletbeli barátjuk, mert ott voltak egymásnak. Mikor kicsik voltak, macikkal játszottak együtt, majd a megunhatatlan legó..és a mai napig tartó focit is együtt játsszák..
És itt van Csenge, aki már olyan mintha egyke lenne, mármint a játékot illetően. Kitartása neki sem sok van.Így építő kockázni, összerakni, de még rajzolni, mesét nézni sem tud sokáig. Mindenbe belekap, a lakás úgy néz ki percek alatt mintha bomba szállt volna bele..:-) De mostanában észrevettem, hogy vannak a napnak olyan szakaszai, mikor teljesen elvan a kis világában.
Amit én már láttam, más gyereknél, hogy így játszik, csak nekem volt furcsa ez, mert az enyémek sosem játszottak így. Azt látom, Csenge sem játékokkal játszik, hanem mindennel...:-) Mesét hallgatni, viszont ő szeret a legjobban. Minden este a kedvenceket. Van olyan este, mikor ő mesél nekem. :-) Nagyok, nem szerettek mesét hallgatni. Látszik is, a fiúk utálnak olvasni..:-(((
Mai biggyesztés: bableves, és egy nagy tepsi almás pite, mert kicsit fonnyad már az alma a pincében.
Nekem sem egyformán játszanak a gyerekeim, van amelyik sosem tudott egyedül játszani, hanem minimum nézni kellett, a másik meg annyira igényelte a magányt, hogy magára csukta az ajtót és csak kintről hallgathattam, hogy milyen mozgalmasan eljátszott magában is. És nálunk is a legkisebb az , aki a legtöbbet olvastat minket:)
VálaszTörlésAz én gyerekeim között nem volt két év különbség, így mindig együtt játszottak. Ez így volt számukra természetes. Soha nem láttam őket unatkozni, nagyon élénk fantáziájuk volt. Mesélni pedig mi, mivel metróval mentünk az oviba, egész úton meséltünk. Imádták.
VálaszTörlés