Bejegyzés címe lehetne a szeretet! Mert, hát miért tud megbocsájtani annyiszor az ember? Ha nem a szeretet vezérli?
Mikor teljesen ellentétesen cselekszik a szeretett fél, és elfogadod...legalábbis küzdesz, hogy elfogadd.
Mikor felnőtt, talán könnyebb, az a teher nincs rajtam már, mint most. Mert már oké, felnőtt(ecske), de teher még ott van, eszik e rendesen, iszik e? Van e tiszta ruhája? Tanul e? Hazajön e? Mikor? Van e pénze? Mennyi pénz kell neki? Van e rá keret? Szólj hozzá? Most éppen kerüljem?
Megbocsássak? De van mikor nem elég az ígéret...Mikor látod, és mondod is, rossz úton jársz, nem így kellene..de nem mehetek én, azon az úton. És ha baja van, akkor legyél ott, felejtsd el, miket mondott, miket tett!
Mondjuk meg vagyok győződve lehet ezt másképp is, nem csak én fújom fel a dolgokat. Éppen a fiúk teszik másképp, ők is morognak, de megcsinálják amit kérek, figyelnek, szeretnek, kimutatják a maguk módján, tehát lehet ezt így is.
Nehéz úgy élni a minden napokat, hogy ő sem érzi itt jól magát...de mit csináljak? Mellette megvagyok győződve arról, hogy ő marad a legtovább itthon, majd felnőtt korában.
Most olyan fázisban vagyok az elfogadásnak, hogy nyugodtan szemlélődök, nem vagyok ideges, csak feszült!
De azért zajlik az élet.:-)
Biggyesztés: Vasárnapról maradt pácolt husit kisütöttem, sok krumplipürével, és párolt brokkolival. :-)
Mikor teljesen ellentétesen cselekszik a szeretett fél, és elfogadod...legalábbis küzdesz, hogy elfogadd.
Mikor felnőtt, talán könnyebb, az a teher nincs rajtam már, mint most. Mert már oké, felnőtt(ecske), de teher még ott van, eszik e rendesen, iszik e? Van e tiszta ruhája? Tanul e? Hazajön e? Mikor? Van e pénze? Mennyi pénz kell neki? Van e rá keret? Szólj hozzá? Most éppen kerüljem?
Megbocsássak? De van mikor nem elég az ígéret...Mikor látod, és mondod is, rossz úton jársz, nem így kellene..de nem mehetek én, azon az úton. És ha baja van, akkor legyél ott, felejtsd el, miket mondott, miket tett!
Mondjuk meg vagyok győződve lehet ezt másképp is, nem csak én fújom fel a dolgokat. Éppen a fiúk teszik másképp, ők is morognak, de megcsinálják amit kérek, figyelnek, szeretnek, kimutatják a maguk módján, tehát lehet ezt így is.
Nehéz úgy élni a minden napokat, hogy ő sem érzi itt jól magát...de mit csináljak? Mellette megvagyok győződve arról, hogy ő marad a legtovább itthon, majd felnőtt korában.
Most olyan fázisban vagyok az elfogadásnak, hogy nyugodtan szemlélődök, nem vagyok ideges, csak feszült!
De azért zajlik az élet.:-)
Biggyesztés: Vasárnapról maradt pácolt husit kisütöttem, sok krumplipürével, és párolt brokkolival. :-)
Az a baj,hogy te is olyan vagy mint a társadalom 85%-a.Nem hallgatod meg a másik felet,és nem gondolsz bele az ő helyzetébe.Hányszor mentem én oda hozzád?Hányszor írtam neked levelet,amit el sem olvastál?Nagyon sokszor sírtam/sírok is miattad.És a legrosszabb az egészben,hogy engem soha nem hallgattál meg.Nem mondom azt,hogy én nem vagyok hibás.Az vagyok.De ugyanúgy te is.Kicsit gondolj légy szíves az én helyzetembe.Tudom,nem élheted át azt,amit én,és nem is járhatod helyettem az utam...De legalább tőled kapnék egy cseppnyi támogatást,ha a barátaimtól nem.Mert igen is fáj,amiket néha mondasz rám dühödben (nem fogom leírni,bár nem is dicsekedhetnél vele). Elhiszem,hogy dühös vagy,de amit neked is elmondok,A SZAVAKNAK SÚLYA VAN.És néha jobban fájnak,mintha például megütnél.Mindenkinek van egy lázadó korszaka,én most ebben voltam,és szeretném lezárni.És szeretném ha támogatnál,és büszkén mondhatnám majd a későbbiekben,hogy ,Igen,édesanyám végig mellettem volt,és ő támogatott.´ Sokszor mondod,hogy nincs barátnőd...Nekem sincs,és ezt te jól tudod.Ezért kéne egymás mellett lennünk.Mert igen,neked is és nekem is jó lenne,ha mondjuk suli után hazajövök,rendbe tesszük együtt a lakást,közösen sütünk egy sütit,majd leülünk egy teával vagy cappuccinoval és megbeszélnénk hogy kivel mi történt aznap.Gondolkozz el légy szíves a dolgokon.Köszönöm.
VálaszTörlésEzt nem itt fogjuk megbeszélni! Amúgy már az is jó, hogy olvasol! Te megteheted, én nem!!!!
TörlésDuma...duma...levélke..levélke,...tett?????? Na az nincs!:-)
De jó,hogy te is itt vagy,kedves Mesi! Örülök,hogy olvashattam a te véleményedet is, mert azt látom,hogy mindketten ugyanazt akarjátok...A sértettséget,meg a haragot csomagold el egy jól zárható dobozba,és tedd el a legfelső polcra! Az utolsó négy sorod váljon valóra mielőbb, azt kívánom mindkettőtöknek! Nagyon drukkolok nektek! Zé
VálaszTörlés((()))
TörlésBocsánat, hogy beleszólok, de úgy látom, mindkettőtöket zavar a dolog. Sajnos én is sokat - nagyon- nagyon sokat és csúnyán - veszekedtem anyukámmal, még felnőtt koromban is, szerintem azért, mert teljesen eltérő tulajdonságaink vannak és elképzeléseink, de miután megszületett a kisebbik fiam is, valahogy lenyugodtak a kedélyek, én is lazább lettem vele, ő se kapja annyira hamar fel a vizet, és ha ugyan a kettőnk viszonya egymás között nem jó, és nem is lesz az soha, de az unokáival csodálatos nagymamaként viselkedik. Én ezt próbálom értékelni és minden igyekezetemmel meghálálni Neki, és igyekszem kerülni a konfliktusokat, mert a gyerekeim imádják őt. De hátha nálatok még jobban alakul a történet, és nem csak majd az unokák révén békéltek meg.
VálaszTörlésLehet majd nálunk is ez lesz...ki tudja? Köszönöm, hogy írtál!
TörlésAhogy Mesit olvastam azt gondolom,hogy nincs nagy baj. Okos, érett majdnem nagylány vagy, Mesi! Jussatok anyuval dűlőre hamar, mert mindkettőtöknek nagyon rossz ez így! Te egy kicsit segíts többet, legyél vele és ő is megbékél majd a nagy változásoddal ( kicsit hirtelen nőttél fel valószínűleg )! És hidd el, hogy nagyon szeret, csak túl sokat aggódik érted mostanában - megértem, mert én is előtte vagyok a dolognak, nekem is van három lányom és egy kamasz fiam:) Beszéljetek egymással és minden rendbe fog jönni!
VálaszTörlésTudja mit kell írni.:-)
Törlésmert okos:) - amúgy meg valóban Te ismered:)
Törlés