Nem panasz!

Boldogságot lehet fokozni? Ha lehet, akkor mindig csak egy kicsit vagyok boldog. Ez nem panasz, hanem tény. Márpedig azért, mert valami, vagy valaki, mindig hiányzik. Egy íz, egy érzés, egy ház, egy kert, egy mosoly, egy ember, vagy több....Miközben van íz, ház. kert, mosoly, ember, több is...
Állandóan keresem magamban a hibát. Mit csinálok rosszul, hogy nem tudom 100%-an megélni a pillanatot. Tegnap úgy adódott, tudtam beszélni, pár percet, nem idegennel, de mégsem Zsoltival, aki ugyanúgy benne van a sűrűjében mint én. Hallottam a hangomat, ami nem akart keserű panasz lenni, mert nem is voltam keserű, és panaszkodó. Hallottam a hangom, ami azokat mondja, amit azt hittem sosem fogom mondani. Közben míg mondtam, azon gondolkodtam, hogy ez sok, ez nagyon sok, ...lelkileg. De túl leszünk rajta, más is túl jutott rajta. És most igazán itt van az ideje megélni a pillanatot. Mikor jó, a csokor virág, az ölelés, egy finom kávé, egy jó szó! Szerettem azt az időszakot régen, mikor csak úgy mentek a napok, egyik a másik után, kiszámítható volt....

Bár borús az idő, mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok! :-)

Biggyesztés: húsleves, rántott hús, kukoricás rizzsel, és tejfölös uborka salátával.  Sütni is fogunk, én ennék egy kis pogit...