Megfogalmazódott!

Igen, mostanra megérett bennem a gondolat, ami napok, hetek óta ott motoszkál bennem.

Nagyon szeretek itt élni, magyarnak lenni, szeretem a múltunkat, jelenünket. De mindig van bennem egy kis szomorúság. Állandóan azt hallom, hogy a magyarok, olyan pesszimisták, savanyúak, áskálódnak, rosszkedvűek. Néha magamon is ezt érzem, pedig nem akarom. Komolyan nem!
Nem szeretnék más országban élni, de biztos mindenkiben van egy olyan ország, akik közel állnak hozzá. Én hozzám az olaszok állnak. Soha nem jártam Olaszországban. Amúgy lehet nem is ilyenek, mint amilyeneknek képzelem őket. De a temperamentumuk, az élet megélése, vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul, de élnek, inkább úgy írom ÉLNEK! Néha olyan jó lenne, nézni a napos oldalt, nem csak azt, hogy megint hideg van, megint meleg, most ez a bajom, most az...nekem sanyarú az életem, bezzeg a szomszédé nem....hiszen mi is vagyunk olyanok, mint a szomszéd. Sőt...
De itt élünk, és néha annyira utálom, ha mosolyog valaki, már furcsán nézünk rá, ha meg megszólít, meg is ijedünk, majd jól véleményt mondunk!
Pedig van ma is jó dolog...Nálam például együtt főztünk Mesivel, én lebbencs levest, meg tejberizst. Mesi nekem citromos maffint málnával.
Hogy észre vettem, hogy az uborka csuda szépen virágzik, de már vannak rajta gyönyörű uborkák is.
Roskadásig van a levendula bokrom, hétvégén szüretelem.:-) És a virágok is jól fellélegeztek a hűvös időben most! És hogy várhatom, mert igen várni a legjobb, a nyaralást..mert mehetünk, lesz akármilyen idő.

Rajtunk áll, hogy éljük az életet! És bár saját magunk életét alakíthatjuk, kihat majd a környezetünkre is. Nem megy egyik pillanatról a másikra, de sikerülhet.:-)