...aki régóta ismer, tudja, én ha bánatom van, hangosan kiabálok...Van aki csendben marad, van aki nem!
Önismeretben való vájkálás nekem, most nagyon nehéz. Nem hiába nem tettem eddig. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik a saját sorsukon, sokat tudnak töprengeni. Ez persze vissza vezethető a múltra. Még nem voltam 21 éves mikor megismerkedtem Zsoltival, előtte is egy nagyobb családban életem. Soha nem egyedül. Így én tanultam és tanulom mostanában is a magamra figyelést.(jellemezni ezt az állapotot, most is tudom, míg írom ezt a pár sort, Dávid, Csenge mellettem birkózik..)
Mostanában el szoktam azon is gondolkozni, milyen lennék, ha nem ez lenne az életem ami most van? Milyen lenne, ha csak magamban, egy idegen helyen lennék egy hetet? Mert vágyok rá, de félek,(félnék) is tőle. Vagy milyen lenne, ha csak rám figyelne valaki, vagy én csak őrá? Mert hát valljuk be, ez sem megvalósítható itt! Mindezek mellett ezek a dolgok elméleti szinten mennek...és azt határozottan tudom, kár volt beleásni magam ebbe, mert mélyre süllyedtem. Jó nekem az egyszerű tudatlanság is....nem kell felvennem más szemüvegét!
Harag, düh, szomorúság van bennem. És nem Erzsi, nem lennék jó önkéntes, mert ma határozott dühöt éreztem, mikor anyósomék megkértek(ja én kérdeztem mondjuk meg) vegyek nekik is valamit a boltba, 5kg lisztet, 5kg cukrot és ásványvizet. Mert ha el tudjátok képzelni egy hétre mennyi ennivaló kell egy hat tagú családnak, dühös voltam, hogy nem ajánlotta fel, legalább eljön velem valamelyikőjük és segít..na mindegy, ezen is túl vagyok, és igazán nem a vásárlás esett rosszul. Nyelvemen van, csak nem akarok balhét, hogy múlt héten anyósom nem ment el megnézni a 8.-os unokáját keringőzni. Egy vigasztal, soha nem is fogja látni.:-(
Igen igen, ez egy negatív poszt!
Jövőhéten jár az agyam, a sulisok, két naposra mennek, pénteken ballagás, Dávid szülinapja.Kocsit le kell vizsgáztatni, és igen, nagy a víz is a Dunán...
Önismeretben való vájkálás nekem, most nagyon nehéz. Nem hiába nem tettem eddig. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik a saját sorsukon, sokat tudnak töprengeni. Ez persze vissza vezethető a múltra. Még nem voltam 21 éves mikor megismerkedtem Zsoltival, előtte is egy nagyobb családban életem. Soha nem egyedül. Így én tanultam és tanulom mostanában is a magamra figyelést.(jellemezni ezt az állapotot, most is tudom, míg írom ezt a pár sort, Dávid, Csenge mellettem birkózik..)
Mostanában el szoktam azon is gondolkozni, milyen lennék, ha nem ez lenne az életem ami most van? Milyen lenne, ha csak magamban, egy idegen helyen lennék egy hetet? Mert vágyok rá, de félek,(félnék) is tőle. Vagy milyen lenne, ha csak rám figyelne valaki, vagy én csak őrá? Mert hát valljuk be, ez sem megvalósítható itt! Mindezek mellett ezek a dolgok elméleti szinten mennek...és azt határozottan tudom, kár volt beleásni magam ebbe, mert mélyre süllyedtem. Jó nekem az egyszerű tudatlanság is....nem kell felvennem más szemüvegét!
Harag, düh, szomorúság van bennem. És nem Erzsi, nem lennék jó önkéntes, mert ma határozott dühöt éreztem, mikor anyósomék megkértek(ja én kérdeztem mondjuk meg) vegyek nekik is valamit a boltba, 5kg lisztet, 5kg cukrot és ásványvizet. Mert ha el tudjátok képzelni egy hétre mennyi ennivaló kell egy hat tagú családnak, dühös voltam, hogy nem ajánlotta fel, legalább eljön velem valamelyikőjük és segít..na mindegy, ezen is túl vagyok, és igazán nem a vásárlás esett rosszul. Nyelvemen van, csak nem akarok balhét, hogy múlt héten anyósom nem ment el megnézni a 8.-os unokáját keringőzni. Egy vigasztal, soha nem is fogja látni.:-(
Igen igen, ez egy negatív poszt!
Jövőhéten jár az agyam, a sulisok, két naposra mennek, pénteken ballagás, Dávid szülinapja.Kocsit le kell vizsgáztatni, és igen, nagy a víz is a Dunán...
Én most csak ölelek rajtad egyet.
VálaszTörlésKöszi, jólesett Dominika(úgy szeretem a nevedet:-)!:-)
TörlésA felhők felett kék az ég :)
VálaszTörlés((()))
Na igen! :-) (sokat gondolok Rátok a napokban)
TörlésAnikó, én nem ilyen önkéntességre gondoltam! Az az eset, amit említesz, az nem önkéntesség, hanem más kihasználása (hogy ne mondjam cselédként való alkalmazása).
VálaszTörlésÉn ilyeneken gondolkodnék (persze lakóhelytől függ a lehetőség): telefonos segélyszolgálat önkéntese, aki csak beszélget olyan emberekkel, akiknek már az is örömet okoz, ha valaki meghallgatja őket. "Otthon segítünk" mozgalom: tapasztaltabb asszonyok baráti tanácsot adnak kezdő fiatal anyáknak, néha csak azt mondják, el, hogy hasonló esetben ők mit csináltak a saját gyerekeikkel, hogyan oldották meg annak idején saját problémáikat.
Persze Te tudod, nekem csak valahonnan beugrott, hogy talán segítene, de ha nem, felejtsd el!
Mindenesetre baráti ölelést küldök.
Értem, és igazad van Erzsi! Nem felejtem el, és nyitott szemmel járok ezentúl...bogarat ültettél a fülembe!:-))) És a baráti ölelést szívből köszönöm!:-)
TörlésÉn pedig még mindig várlak... Mert tényleg komolyan gondoltam. Mert tudom, mennyire jó volt nekem annak idején egyedül menni Hozzátok kicsit. (Jó együtt is, de az másként volt jó.) És csak rád figyelnék (Bori még három hétig oviban), kényeztetnélek...
VálaszTörlésTudom, tudom, és a mai napig érzem azt az érzést mikor a vonatra szálltam, hogy meglátogassalak Pécsett.:-))
TörlésMikor hozzánk jöttél, nem volt Bori....most vonatra ülnél??? :-))) Na így érzek én is!:-)))De mennék én...
Ne mérgezd magad, nem ér annyit az egész!(én is ezt mantrázom magamnak:)
VálaszTörlésMantrázom, mantrázom...:-)))
Törlés