Egy hét!

Egy hét! Nem sok idő...vagy, ki tudja, helyzettől függ.

Ma próbáltam arra gondolnom, mit fogok írni, ha lesz időm ideülni. Sok minden eszembe jutott, de ma extra nap volt!  Reggel még láttam a nap lefolyását nem tartottam túl nehéznek. De azután beindult a gépezet, posta, majd kétszer bolt, mert lemaradt valami, és gyorsan főzni kezdtem. Csirke mellet vettem ki a fagyóból mert holnap vacsiig kell csomagolnom, mind a háromnak.Gondoltam, a csontjából csinálok levest a húsából rántok ki, az azért táplálóbb mint a szalámi. De ma nem jó lábbal keltem én sem meg Csenge sem, extra nyafik és hisztisek voltunk egész nap, estére igazi nagy szél lett, meg van az ok!
Így, Zsolti szerint mint az afrikai asszonyok csináltam a dolgom, csak nekem nem a hátamon volt a "púp".:-) Nem volt mindig szerencsés, így forró olaj közelében lenni. Délután meg gyorsan üres füzetért szaladtunk az írószerbe, mert kell vinni füzetet a kirándulásra. No, eddig mindig üresen került haza, kíváncsi leszek most mi lesz.

No, de nem is a mai nyűgömről akartam írni, hanem a kapcsolat hiányáról. Nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a kapcsolat. Olyan volt mint a cigiről való leszokás. Először a rutin hiányzott, idehuppanni, megkeresni valamit, tudni barát nőmékről, nővéremékről, a kedvenc blog társaimról, még az is hiányzott, hogy nem tudtam róluk. Persze ilyenkor keres az ember mást magának. De megdöbbentő volt, hogy nekem hiányzik egy gép. De annyi mindent kaptam tőletek! Kellenek a bátorító szavak. Azért lehet, hogy még egy hét és nem hiányzott volna ez a pötyögés, amit meg kell mondanom, egy nagyon modern gép mellől teszem. Persze nem találom az email címem, meg semmi jelszós dologba nem tudok belépni, de majd kibogozzuk  a szálakat.

Holnap reggel hétkor indul Dávid, ők Katica tanyára mennek, Pécsre, Kaposvárra..
Majd Bencét viszem a buszhoz, ők is Pécs mellé mennek, Orfűre.
Mesi nyolckor indul a hűség városába, Sopronba. Izgulok értük, (de pszt!!! Jó lesz holnap a csend este:-))))