Elmegy ma négy gyerekemből három kirándulni, három napra. Érdekes nincs bennem most pánik vagy félelem, jaj mi lesz most, helyette, látom magam előtt mind a három arcát, akik a maguk tepmperamentumokhoz képest jól érzik magukat. Mind a három (négy), más és más jellem.
Reggel; Mesi hatkor fent van, hétkor még a kanapén húzzuk le róla Zsoltival a plédet, ugyan menjen már öltözködni....majd, szinte mi lakunk a sulihoz a legközelebb mégis elkésett majdnem!:-@ Fél kilenckor indultak, oda is értek apjukkal fél előtt 10 perccel.
Dávid, annyira izgult, hogy ők indultak leghamarabb negyed nyolckor, mégis kelteni kellett (mindig magától ébred). Bence lazán tévézett reggel....pedig minden be volt pakolva. Én isteni szendvicseket gyártottam és mindegyiket, nyugodt szívvel engedtem el. Csak egyszer szorult a torkom el. Állunk a nagy parkolóban Bencével, csomagokat pakoljuk a buszba, süt a nap, reggel van, még mindenkinek nyugodtak a vonásai, minden szülő mosolyog, tanárok is....biztatnak, viccelődnek, se gyerek ne szeppenjen meg, se szülő, elvégre három napig nem látjuk őket. Én is mosolygok, és közben integetek a távolodó kéznek, meg a fehér busznak...de mennék én is. Pakolnám a szendvicset, a táskát...rakok be esőkabátot is, és elvehetné Móni néni a a mobilom, nem hallgatnák zenét rajta, (sosem szoktam) és ígérem szófogadó leszek, csak mehetnék én is...helyette menetem én haza a kócos babámhoz, aki már nagyon várt. Fél kettőig ment minden, mint szokott, majd a csend vette át a főszerepet, ja mégsem, ma állandóan ment a mosógép, mert ilyenkor egy gondos anya(meg a hülye:-))) kimossa a gyerekek ágyneműjét gyorsan, meg a párnáikat.:-) Meg pakol, pakol...mert milyen jó, hogy most lehet, nincsenek útban, de holnap....semmit!(hahahahaha)
Reggel; Mesi hatkor fent van, hétkor még a kanapén húzzuk le róla Zsoltival a plédet, ugyan menjen már öltözködni....majd, szinte mi lakunk a sulihoz a legközelebb mégis elkésett majdnem!:-@ Fél kilenckor indultak, oda is értek apjukkal fél előtt 10 perccel.
Dávid, annyira izgult, hogy ők indultak leghamarabb negyed nyolckor, mégis kelteni kellett (mindig magától ébred). Bence lazán tévézett reggel....pedig minden be volt pakolva. Én isteni szendvicseket gyártottam és mindegyiket, nyugodt szívvel engedtem el. Csak egyszer szorult a torkom el. Állunk a nagy parkolóban Bencével, csomagokat pakoljuk a buszba, süt a nap, reggel van, még mindenkinek nyugodtak a vonásai, minden szülő mosolyog, tanárok is....biztatnak, viccelődnek, se gyerek ne szeppenjen meg, se szülő, elvégre három napig nem látjuk őket. Én is mosolygok, és közben integetek a távolodó kéznek, meg a fehér busznak...de mennék én is. Pakolnám a szendvicset, a táskát...rakok be esőkabátot is, és elvehetné Móni néni a a mobilom, nem hallgatnák zenét rajta, (sosem szoktam) és ígérem szófogadó leszek, csak mehetnék én is...helyette menetem én haza a kócos babámhoz, aki már nagyon várt. Fél kettőig ment minden, mint szokott, majd a csend vette át a főszerepet, ja mégsem, ma állandóan ment a mosógép, mert ilyenkor egy gondos anya(meg a hülye:-))) kimossa a gyerekek ágyneműjét gyorsan, meg a párnáikat.:-) Meg pakol, pakol...mert milyen jó, hogy most lehet, nincsenek útban, de holnap....semmit!(hahahahaha)
Ha-ha-ha. Én is nagy tervekkel indultam a mai napon. Erre mi lett belőle...? Ma Nagyfiú egésznapos volt az oviban. Meg pénteken is az. Nem kellene, de az előző félévben ezen a két napon volt sulim, most meg kedden, de arra a napra nem kaptam helyet. Szóval azt gondoltam, enyém a világ, ma megváltom. No, erről szó sem lehetett. 3 napja mosok, mióta hazaértünk, pedig annyira sok szennyes nem is volt, csak 6-8 gépre való. Kenyeret is kellett volna sütni, lekvárt levinni a kamrába. Ehelyett, meg sem tudtam mozdulni, annyira fájt a derekam, estére úgy, ahogy jobban lettem. Szóval ennyit a semmittevésről, pihenésről, nagy tervekről, ha az embernek családja van. Neked holnapra jó pihenést, babázást, kicsi pihenést!!!
VálaszTörlésNa tessék így tervezzen az ember!:-( Remélem a derekad jobban van! Lásd mai bejegyzésem!:-(((
VálaszTörlés