12 évvel ezelőtt!:-)

12 évvel ezelőtt, szerdai napra esett június 14.-e, gyönyörű idő volt. Az egész nyár nagyon forró volt. Építkeztünk a sóder kupac mellől mentem be a kórházba.:-) mert már így is túlhordtam. Utálok előtte befeküdni, tele várakozással idegeskedéssel. Itthon hagytam a két és fél éves Mesit, és Zsoltit, akinek akkor sem volt könnyű dolga, építkezés, munka, még kicsi leányzó, és akkor mi is megérkeztünk.:-) Kínzó volt hétfőn befeküdni, hogy majd csak lesz valami, főleg olyan szobába, ahol már három óránként hozták a babákat etetni és meg a nagy hassal csak vártam, vártam....akkor még mobilunk sem volt. Úgy volt, hogy szerda reggel indítják.. kedd este, falhoz fordulva, csendesen, azon gondolkodtam, milyen jó lenne éjjel háromkor arra kelni valaki elindult. Pont úgy mint Mesinél. És igen, úgy történt, pont éjjel háromkor szokatlanul dolog történt, mindig pisilnem kellett, de hogy most bement, furcsa volt, felálltam, és elöntött a magzat víz, nagy pocsolya az ágy előtt, húztam magam után. Ijesztő volt, de mellette nagyon örültem neki. Gyorsan fel a szülő szobába, már nincs visszaút! Zsoltit alig bírtam elérni jöjjön be.De azért sikerült, Taxiba ült és robogott felénk. Csend volt, csak mi voltunk és a szülésznő...mint a nagykönyvben úgy ment minden. És már rutinosabban, mint elsőre, 5 óra 25 perckor megszületett, még két és fél óra sem telt el.. És micsoda öröm volt, nem tudtuk a nemét, direkt nem is kérdeztük, miután Mesit is fiúnak nézték, így meglepi volt. Sosem felejtem el azt az arcot, meg az örömet amit Zsolti arcán láttam, "kukis anya, kukis":-)))) Igen fiú lett!
Isten éltessen sokáig, Drága Kisfiam, Dávid!