Voltunk ma kirándulni. Pilisszentlászlóról indultunk, Visegrádig. Sokszor megtettük már ezt az utat. De ma nehezített pálya volt. Egyrészt Csenge a hátihordozóban, amti nagyon jól viselt, egyedül hazafelé volt kicsit nyügi, de érthető volt, alvásidőben jöttünk hazafelé. Nekem viszont nagyon nehezített volt. Tegnap előtt, délután óta fájt a hasam, így még nem fájt. Ijesztő volt. És nem enyhült, bármit csináltam. Sajnos nem jó beteg vagyok, mikor pihenek, jobban sajnáltatom magam, és egyre jobban fáj. Tegnap délután is így volt, éjszaka alig aludtam azt hittem mire felkelek, már nem fog fájni....de fájt! És ezért nem akartam a mai programot lefújni, Zsolti végre itthon, én meg a kanapén fekszem, áááááááá....:-))) Ezért elindultunk. De állandóan nézett Zsolti mikor forduljunk vissza. Volt olyan pont mikor legszívesebben hazaindultam volna, de kiscsaládom annyira élvezte, még én is, csak ijesztő volt az érzés. Majd mikor a kijelölt forráshoz értünk, jobban lettem, nem tudom a mozgás vagy az algopirin hatott, de olyan jó érzés volt. Madarat lehetett volna fogatni velem. :-) Így visszafelé már gyorsabb tempóban, és a vége felé, egy kis visító kismalaccal+ egy kullanccsal gazdagabban (Bencében volt) hazaértünk. Érzem még a hasam, de sokkal jobban vagyok. És nyugodtabb, ha javul akkor jó!:-) Na ennyit az én nyügömről, lesz még fotó is, csak nem töltöttük még le.
Holnap peca reggel a fiúknak, én főzök, délután strand....ha olyan idő lesz.:-)
Holnap peca reggel a fiúknak, én főzök, délután strand....ha olyan idő lesz.:-)
Oh, micsoda jó kis program. Szeretem ezt az utat, bár már nem jártam arra 1000 éve. Mi is "elfutottunk" ma az egyetemre egy aláírásért és jegyért. Erre a tanár nem hozta el a dolgozatokat, majd holnap. Hát nem autózom mégegyszer 60 km-t oda- vissza, majd jövő szerdán, mert hogy a tanár csak akkor van bent (én meg csak kedden, szerdán ráadásul dolgozom), a grillezésnél szépen aláírja nekem az indexet, meg beírja a jegyet. De szerencsére beleegyezett. Addig meg drukkolhatok, hogy ne dobja vissza a dolgozatot, mert rengeteg munkám van benne. Ez 5 térképet jelent sajátkezűleg rajzolva vagy komputerrel készítve+ az elemzések. Nem ülök rajta megint 2 hetet. Drukkolj Te is velem! :-))
VálaszTörlésNem semmi, hogy neked még ezen is kell izgulnod. Irigylem a sok-sok energiádat!:-) Dukkolok, ezerrel!:-)))
VálaszTörlésDrága vagy Anikó! Hát néha nagyon fogy az akku. Rettentően fáradt vagyok olykor. De tudod, az ad erőt, hogy már ebben a félévben nincs egy vizsgám sem, csak kettő előadásom. És július 24-én végzek az egyetemmel. Utána már csak a diplomámra kell várnom. És ha minden igaz, szeptemberben talán már újra taníthatok. Ami igen izgalmas lesz, mert hogy 6 éve itthon vagyok és eddig ugyibár otthon tanítottam németet. Most meg itt kell tanítanom németet (mint otthon a magyart) és földrajzot, németül, németeknek. Hát kemény dió lesz. De a barátnőm, aki gimnáziumi tanár, azt mondta, hogy ez menni fog nekem. Hát ha ő bízik bennem, nekem is kell magamban. Igaz, a legmacerásabbat választottam magamnak, a legproblémásabb középiskolásokat, akik szakmunkásnak készülnek. No, majd megoldjuk! Valahogy... :-DD
VálaszTörlésAhogy egyre jobban megismerlek, elszégyelem magam. Ilyen csodálatos családod van, ilyen gyönyörű háztartást vezetsz, és nem itthon, hanem messze Németországban. Mellette, tanulsz nem is akárhogyan! És tanítani fogsz, nem is akárkiket, csupa kamaszt! Hát, mit is csinálhatnék én innen messziről, csakis drukkolhatok!:-)Hol vagyok én ehhez, messze nincs a szellemem így kihasználva mint nálad! Le a kalappal!:-)))
VálaszTörlésHát nincs mit szégyenkezned, de nem ám!!! Neked van 4 gyereked, azokhoz kell ám az energia! Nekem csak 1 jutott, pedig mi is nagycsaládot terveztünk. A nyelv eleve adva volt, a tanulás nehézkesen indult, de belejöttem. A tanítás meg a jövő kérdése. Tudod, azt hiszem mindketten azt csináljuk nagyon magas fokon, amit az élet nekünk juttatott. Te, ahogy erre felénk, egy igen sikeres, kis családi vállalkozást működtetsz. Mindketten remek háziasszonyok vagyunk, szépen visszük a háztartást a sok egyéb munka mellett. És ami a legfontosabb, hogy elégedettek vagyunk úgy nagyjában, egészében az életünkkel!!! No, ezt lehet csodálni bennünk és kicsit talán irigyelni is tőlünk. :-))
VálaszTörlésSzépen írtad! Köszönöm!:-)
VálaszTörlésJó pihenést!