Szoktatok a jövőbe nézni?
Én bevallom igen, de csak pillanatokra, mert amióta szembesültem vele, hogy már 15 éve feleség vagyok, lassan azóta anyuka is, megdöbbent.
Megdöbbent az idő múlása, hiszen még nemrég éreztem, előttem az élet, most meg már a legoptimálisabb számítások szerint is a felénél vagyok.
Szoktam előre nézni, milyen lesz a kiscsaládom pár év múlva, amit tudok, nem olyan lesz mint amit most gondolok, mert 15 éve is másképp képzeltem, azóta azért szembesültem a hibáimmal. Ma is azt teszem. Mellette meg olyan mint amilyet szerettem is volna, sőt egy édes ajándék is huncutkodik a lábam alatt.
Pedig van még egy nagy tervünk, el kell jutnunk Őrségbe, oda valók vagyunk. Meg kéne lépnem pár adut, de akkor baromira nem leszek népszerű a Zsolti családjában (így sem vagyok az).Amúgy utálom, ahogy manipulálják már Csengét, hogy állandóan felmenjen. Csoki, cukorka, és már is meg van szédítve a legkisebb...:-(
De nem erről szerettem volna írni,hanem a jövőről. Azért annyira nem szoktam előre nézni, mert racionális ember lévén az adott napnak élek, mert gyorsan repül. Ma azzal is szembesültem, mennyire nem tervezek előre. Napokra sem, nemhogy évekre. Csináltam levendulás, citromfűves szörpit, és levendula szirupot is tervezek csinálni, mert a karácsonyi bejgli, isteni volt vele, de szinte minden sütibe kiváló. És miközben ezt terveztem eszembe jutott, hogy mennyire nem vagyok egy tervezős alkat. Jön a feladat és megcsinálom, pont! Ez persze valamilyen szempontból jó is, nincs frusztráció, ha éppen nem tudom megcsinálni az előre tervezett feladatot. De mellette a tervezés, szabadon szárnyalása sincs meg, ami ugye meg olyan jó.:-)
Viszont kellettek ezek az évek ahhoz, hogy tudjam, tisztán lássam, hibáimat, és erényeimet.
Én bevallom igen, de csak pillanatokra, mert amióta szembesültem vele, hogy már 15 éve feleség vagyok, lassan azóta anyuka is, megdöbbent.
Megdöbbent az idő múlása, hiszen még nemrég éreztem, előttem az élet, most meg már a legoptimálisabb számítások szerint is a felénél vagyok.
Szoktam előre nézni, milyen lesz a kiscsaládom pár év múlva, amit tudok, nem olyan lesz mint amit most gondolok, mert 15 éve is másképp képzeltem, azóta azért szembesültem a hibáimmal. Ma is azt teszem. Mellette meg olyan mint amilyet szerettem is volna, sőt egy édes ajándék is huncutkodik a lábam alatt.
Pedig van még egy nagy tervünk, el kell jutnunk Őrségbe, oda valók vagyunk. Meg kéne lépnem pár adut, de akkor baromira nem leszek népszerű a Zsolti családjában (így sem vagyok az).Amúgy utálom, ahogy manipulálják már Csengét, hogy állandóan felmenjen. Csoki, cukorka, és már is meg van szédítve a legkisebb...:-(
De nem erről szerettem volna írni,hanem a jövőről. Azért annyira nem szoktam előre nézni, mert racionális ember lévén az adott napnak élek, mert gyorsan repül. Ma azzal is szembesültem, mennyire nem tervezek előre. Napokra sem, nemhogy évekre. Csináltam levendulás, citromfűves szörpit, és levendula szirupot is tervezek csinálni, mert a karácsonyi bejgli, isteni volt vele, de szinte minden sütibe kiváló. És miközben ezt terveztem eszembe jutott, hogy mennyire nem vagyok egy tervezős alkat. Jön a feladat és megcsinálom, pont! Ez persze valamilyen szempontból jó is, nincs frusztráció, ha éppen nem tudom megcsinálni az előre tervezett feladatot. De mellette a tervezés, szabadon szárnyalása sincs meg, ami ugye meg olyan jó.:-)
Viszont kellettek ezek az évek ahhoz, hogy tudjam, tisztán lássam, hibáimat, és erényeimet.
Én közel negyven évesen nem értem miért édességgel manipulálnak az öregek. Pedig egy társasozás, kártyázás mennyivel jobb buli. Ja, de akkor foglalkozni kell a gyerekkel, ami időigényes, a csoki kézbe nyomásával ellentétben :/
VálaszTörlésMilyen egyszerű dolog: kap egy cukrot-csokit és máris szereti a mamát-papát.
Abba, amit a te jövődnek érzel bele kell vágni. Majd alakul minden, de csak tervezgetéssel sehová nem jut az ember. Tudod: elindulni a legnehezebb, de utána minden összejön aminek kell.
Tavasszal ez volt az egyik ok, amiért megmondtam a magamét,én volt a rossz ember miatta. Most csak morgok, csak morgok...semmi nem történik. És igen, nem is a csoki miatt vagyok ki, hanem a "mennyivel egyszerűbb a kezébe dugni egy cukorkát, mint foglalkozni vele, velük".:-(
VálaszTörlésAnikó! De jó lenne, ha Neked is olyan anyós (após) lenne, mint Nekem. Meg is becsülőm nagyon!!! Mert csoki, cukor van néha, de vele való foglalkozás minden alkalommal. És ez a közös együttes munkát jelenti. Anyósom még így tanulta és nem is rossz ez a régi módszer.
VálaszTörlésNapokban jutott a kezembe egy cetli, amit 3 éve írtam, hogy miket szeretnék elérni. Már csak az új autó hiányzik a listáról. A többit kipipálhattam. Nem nagyon terveztem, csak az agyamat állítottam rá a célokra. Néha eszembe jutott és közben tettem a dolgom, mint Te. Szóval nem kell mindent megtervezni, mert akkor ha nem marad hely a spontaneitásra, az ember rágörcsöl a célra és nem is sikerül. Rögtönözni pedig egy anya mindig tud. :-))