Fárasztó!.:-(

Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Még délelőtt azon aggódtam vajon holnap, minden rendben lesz e, Csenge oltásán, délutánra kifordul sarkából a világ!
Hétvége, amilyen jól sikerült, olyan sok új dolog is lett! Mesi háromszög módjára viselkedett, szobája, számítógép, konyha között élt. Tudom, kamasz. Tudom most ezt a korszakát éli. Zsolti nehezebben viseli a számítógépezést! Állandóan csitítgatnom kell őt, hogy már más világot élünk, stb..Sokat ül Mesi ott, és még az sem vigasztal, hogy a nagy átlaghoz képest, kevesebbet gépezenek a mi gyerekeink.
 Elkezdtünk sütögetni, Mesi nincs, fiúk patakon..jó, tudom kicsi a kert a nagy focizáshoz, de sokszor csak enni jönnek haza. Ami jó is, de mivel, mi szeretünk együtt lenni, nekünk nem mindig. Mikor azután a sétához készültünk Csengével, újból hárman lettünk. Én azért elszomorodtam kicsit. Tudom nem lesznek mindig velünk, de azért az kiakasztó tud lenni mikor azért nincs velünk pl Mesi, mert semmit nem csinál. Ha meg velünk van akkor olyan mint egy sündisznó.
Ma ismét szaranya vagyok...., a kiröhögöm az anyámat, ha tiltani próbál, nem baj ha nem gépezhetek, majd elmegyek a könyvtárba, és kiveszek csomó könyvet, és elleszek a szobámba...tanulni, így sem, úgysem fogok.
Nem engedtem könyvtárba! Minden vagyok most, csak aranyoskedvesszeretlekanya nem.:-(
Persze a probléma nincs megoldva, el fog menni könyvtárba, és nem lesz, jobb! Lesznek jobb napok, meg rosszabbak, amit csak túl kell élni. Pedig én próbálom beleélni magam a kamaszkorába. De olyan nehéz a jó utat mutatni neki, mert olyankor, Sehalselát Dömötör.
És néha olyan fárasztó ez az egész....

ui.: nem vagyok boldog, én győztem! Elment Mesi könyvtárba, de előtte felmondta a törit. Akkor miért????:-(

Megyek palacsintát sütök vacsira!