Napok óta gondolkodok valamin. Egy blogban olvastam Móninál, : A dolgozó nő háztartása, című könyv minden napos instrukcióit. És a hozzászólásokat is. Lehet kifigurázni, lehet elítélni, de ugye mint minden könyv, ez is jó nagy adag túlzással él, hogy eljusson az olvasóhoz, abban az időben is! És mi a túlzás benne? Hogy takarít, hogy bevásáról, hogy főz, hogy mos (de nem ám automata gépben.) hogy gondoskodik a családjáról? Mellette még színházba, és kirándulni is elmegy? Persze azt ahogy teszi, kis túlzással, a mai világban meg lehet mosolyogni. De ha jobban belegondolok, nem vagyunk mi mindannyian "Szabónék"? Mert mindenkinek vannak olyan szokásai ami a kívül állónak megmosolyogtató tud lenni.
Én ha ma felsorolnám mit csináltam, én is szabóné lennék. Mások szemében megmosolyogtató lehet, ami ma még új, a gyerekkel jobban foglalkozunk ma, mint abban az időben. De szabóné is ugyanúgy szerette a gyerekét, gyerekeit, mint mi, a "mai anyák". És mindannyiunknak vannak olyan szokásai ami az akkori szabónét tükrözi.
Persze értem én a jókedvet, a megmosolyogtató dolgokat, nekem is tetszik, jó elmerülni ezekben a dolgokban. Mert ez is a múlt, és a múltból van a jelen is. :-)
Bár a mosógépet semmi pénzért nem adnám oda...azért a nagymamáink, dédieink így éltek, vagy hasonlóan mint a Szabóné. Akkor senki nem mosolygott rajtuk. Persze a már mániás Szabóné, nem panaszkodik, hogy fáradt, ami abban az időben, nem volt divat, Ő is emberből volt. És lehet tőle tanulni is.
Talán mi már lazábbak vagyunk, rájöttünk hogy lazítani is lehet.
De én bevallom, néha teljesen Szabóné vagyok. Egyre kevesebbet, mert ekkora létszám mellett kitakaríthatnék reggel, de ebédre már meg sem látszana!:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése