Tegnap olvastam egy blogot, vagyis nem is egyben, az volt a téma, hogy a baba nem alszik éjjel, nappal sem nagyon! Elgondolkodtatott!
Fiatal anyukák ki voltak fáradva, és ezért reményvesztettek lettek. És igen, én a harmincnyolc évemmel, kicsit azt érzem, "öreg róka vagyok". De nem rossz értelemben. Mert ugye, nekem is itt van egy kis nemalvósom. (bár ma, kopp-kopp, csak kétszer kelt az éjjel) DE itt vannak még nekünk, 14, 12, 11 éves nagyobbacska gyerekek is.:-) És ugye velük is sorban végigcsináltam ezt. Egyik sem volt jó alvó, és már tudom, a mostani is csak egy állapot, ami nem tart örökké. Sem a hiszti, sem a csúnya evés, sem a pelenka, sem a cumi...mindig lesz, új és újabb kihívás. Jól körberöhögtem 10 évvel ezelőtt azt az "öreg rókát" aki nekem azt mondta, hogy kisgyerek, kis gond, nagy gyerek nagy gond! :-)))Hahaha, még hogy? Hiszen Ő utána már nem kell rohanni a játszótéren, nem fogja magát a földhöz csapkodni a boltban egy csokiért, pelenkáját sem kell kicserélni, leginkább végigalussza az éjszakát...:-) Igen, ez a dolog megszűnik az óvódás korra, akkor kapunk egy kis lélegzetvételnyi szünetet, majd újult erővel jön a kamaszkor. Na akkor aztán visszasírod a pelenkás korszakot, az biztos!:-) Mire újra összecsiszolódtok, lesz egy pár ősz hajszálad!
Az az én tanácsom, mikor van idő pihenni, pihenni kell. Mikor valami rossz történik, nem belesüppedni, tovább kell lépni. Mert több jó dolog van a gyereknevelésben, mint rossz, és ezt a kis illatos picibabakort soha, semmi és senki, nem hozza vissza. Ne akarjunk megfelelni, mintababát faragni, nem lehet! Minden baba , más és más. És egész életben csak azt nézzük, bezzeg másnak a gyereke átalussza az éjszakát, ügyesen öltözik, szobatiszta, sokat eszik, nem sír, szófogadó, jó tanuló, mintagyerek, bezzeg a miénk....de ez fordítva is igaz. Azt is meg kell látnunk a gyerekbe ami nem elfogadható, vagy rossz tulajdonság. Mi sem vagyunk tökéletes anyák, és nincsen tökéletes gyerek sem a szomszédban, sem otthon!:-)))
Nagyon igazad van!:) Mikor még csak a nagy fiam volt meg,én sem hittem el,hogy kisgyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond!Aztán be kellett látnom,hogy ez bizony így van! Hiába no,közben én is "öreg róka" lettem! :)
VálaszTörlésAzért milyen más újra kisbaba, ugye?:-)
TörlésIgazad van! A kicsi gyerekek gondja teljesen más kaliberű, mint a nagyoké. A kisgyerekeknél a gondokat a szülő mindig tudja korrigálni, a nagyoknál sokszor csak abban bízhat, nem rontott el annyira semmit és tudja meddig mehet el.Mármint a gyerek. Régebben nem gondoltam, hogy ennyire nehéz elengedni a gyerekek kezét!
VálaszTörlésNagyon nehéz elengedni őket. Én is szomorú vagyok attól, ha már nem mi leszünk a fontosak!
TörlésMilyen más az, hogy a naggyal meg lehet értetni a dolgokat. Lehet, hogy el nem fogadja, de nem áll le visítva hisztizni, mert leesett a kispárnája a földre :))
VálaszTörlésHeni, Te nagyon szerencsés anyuka vagy! Vagy Kíra, még nagyon lágyan kamasz!:-) Azért nálunk volt már olyan hogy valami fehér, de az istennek sem fogadja el, az Mesi szerint akkor is fekete.És hiába szép szó, megbeszélés. Na és az a nézés, mikor ölni tudna vele..:-))) Szerintem lelkileg rosszabb mint a kispárna földre esése. :-))) De hát egyszer ez is elmúlik, és akkor reméljük azt mondja, köszi anya, szeretlek!:-))))
TörlésNekem eddig két fiam van akikről elmondható túl vannak a kamaszkoron. A legidősebb Attila kicsinek nagyon öntörvényű volt, féltem is mi lesz vele. 15-18 éves koráig kitombolta magát és most úgy érzem sinen van. A Krisztián könnyű alkalmazkodó gyerekkor után 12 évesen megvadult és a mai napig nem hat rá semmi, akárhányszor bebizonyosodik ránk kellett volna hallgatnia.
TörlésMost a Rékát figyelem, nagyok kamaszodik.:))
Akkor Te már sok mindenről tudnál mesélni!;-))))
VálaszTörlésÉn azt hittem, könnyebb anyukának lenni, de tévedtem. Azt kell elfogadni, hogy mindig lesz valami, ami épp nem megy, vagy amin lehet aggódni. Nem egyszerű... De minden korszaknak megvan a maga szépsége is, úgyhogy nem hisztizek én, csak nem olyan rózsaszín, felhőtlen örömködés a gyereknevelés, mint gondoltam. :) És le a kalappal a többgyerekes anyukák előtt!
VálaszTörlésAzt elfelejtettem írni, hogy tényleg nem szabad hasonlítgatni a gyerkőcöket egymáshoz. Nekem sem szabad. Nem is szoktam, csak mikor olvasom hasonló korú babák blogjában, hogy már szaladnak, én meg annak örülök, hogy mászó pózba megtartja magát, kicsit furcsa érzés, de már nem zavar. Majd fog Ő is rohanni, csak később. :)
VálaszTörlésMikor nekem Mesi volt csak még, én is ugyanúgy éreztem mint Te! El voltam keseredve sok mindenen. És nekem Mesivel nem is volt probléma. Gyönyörű kislányod van, és gyönyörűen fejlődik a maga ütemében. Itt még olyan sok különbség van közöttük, és mindent megteszel Hannáért. Jó anyuka vagy! Mindig arra gondolj, hamar elrepülnek ezek az idők is!
TörlésKöszönöm, aranyos vagy! :)
TörlésNe is mondd, lassan 1 éves lesz, pedig most született...