....elkövetkezett a vasárnap. Advent harmadik vasárnapja. És ma elgondolkodtam, ismételten....
Míg én a konyhában tettem vettem, húslevest főztem, csontos tarját cserépedényben sütöttem, meg mellé almás krumplipürét, még a nasiról sem feledkeztem meg, madártej is készült. Szóval, míg így tettem vettem, fiúk látványosan unatkoztak, töri tanulás helyett. Zsolti pincében meglepetést gyárt, Mesi szobájába ment, álcázni a tanulást. Én jól felhúztam magam, mert MEGINT nem lehet nyugodt a délelőtt. Ebéd előtt kitört a balhé, mikor mondtam Mesinek beszélgessen el már a két öccsével, ugyan, hogy a csudában képzelik az adventi ebédet? Ki volt akadva, megint mi a bajom. Na, de végül is nem ezt szerettem volna írni, mert ezek olyan napi dolgok mostanában, mikor sírva könyörgök, hogy inkább hármas ikrek újszülötten, mint három kamasz! Hanem inkább arról, ami utána lett. Kicsit dohogva még a levesnél, de már a desszertnél első karácsonyunkat meséltük Zsoltival, a gyerekeknek hahotázva. Szóval így vagyunk mostanában. A család is mint a kamaszok hullámzó érzései, változik egy nap, többször.
Délután, megvettük a fenyőfát, olyan kis helyes mint én, kicsi és gömbölyű.:-)))) Sokat nem válogattunk, első fát megvettük amit mutatott a pasi.:-))) Ránézett a gyerekseregre, és lealkudott nekünk egy ezrest belőle. :-))) Tehát még jól is jártunk. Már csak egy ajándékot várunk a futárral, keddre ígérte megjön. Csak úgy legyen, az még nagyon fontos!
Holnap már sütögetek kicsit. Ajándékba gondoltam kicsi bejgliket az osztály főnököknek.Szépen celofánba becsomagolom őket. Kedden Dávidék ajándékoznak, szerdán valami kis műsor lesz Bencééknek.
Más! Csenge annyira sokat változott, huncut eleven, édes csöppség lett! Nem tudom leírni, de olyan kis aranyos. Állandóan bohóckodik és nevet. Lehet így nem várni a karácsonyt!:-) Én amúgy is várom nagyon! Mert nagyon szeretem! Igenis...szeretem. De teljesen megértem azokat, akik nem. Régebben én is annyit görcsöltem rajta, hogy mire odaértünk, én már tiszta ideg voltam, nem tudtam kikapcsolni. Majd miután eltelt, már üresség maradt bennem és azt utáltam. De pár éve változott!Nem görcsölök, ha nincs kisikálva minden, ha éppen nem úgy alakul a süti, vagy a vacsi. Mert ezeket mindig csinálni kell úgyis. Élvezni kell kinek kinek, habitusa szerint. Én néha csöndesen, néha hangosan, néha sírva, néha boldogan....Kívánom más is így érezze!
Míg én a konyhában tettem vettem, húslevest főztem, csontos tarját cserépedényben sütöttem, meg mellé almás krumplipürét, még a nasiról sem feledkeztem meg, madártej is készült. Szóval, míg így tettem vettem, fiúk látványosan unatkoztak, töri tanulás helyett. Zsolti pincében meglepetést gyárt, Mesi szobájába ment, álcázni a tanulást. Én jól felhúztam magam, mert MEGINT nem lehet nyugodt a délelőtt. Ebéd előtt kitört a balhé, mikor mondtam Mesinek beszélgessen el már a két öccsével, ugyan, hogy a csudában képzelik az adventi ebédet? Ki volt akadva, megint mi a bajom. Na, de végül is nem ezt szerettem volna írni, mert ezek olyan napi dolgok mostanában, mikor sírva könyörgök, hogy inkább hármas ikrek újszülötten, mint három kamasz! Hanem inkább arról, ami utána lett. Kicsit dohogva még a levesnél, de már a desszertnél első karácsonyunkat meséltük Zsoltival, a gyerekeknek hahotázva. Szóval így vagyunk mostanában. A család is mint a kamaszok hullámzó érzései, változik egy nap, többször.
Délután, megvettük a fenyőfát, olyan kis helyes mint én, kicsi és gömbölyű.:-)))) Sokat nem válogattunk, első fát megvettük amit mutatott a pasi.:-))) Ránézett a gyerekseregre, és lealkudott nekünk egy ezrest belőle. :-))) Tehát még jól is jártunk. Már csak egy ajándékot várunk a futárral, keddre ígérte megjön. Csak úgy legyen, az még nagyon fontos!
Holnap már sütögetek kicsit. Ajándékba gondoltam kicsi bejgliket az osztály főnököknek.Szépen celofánba becsomagolom őket. Kedden Dávidék ajándékoznak, szerdán valami kis műsor lesz Bencééknek.
Más! Csenge annyira sokat változott, huncut eleven, édes csöppség lett! Nem tudom leírni, de olyan kis aranyos. Állandóan bohóckodik és nevet. Lehet így nem várni a karácsonyt!:-) Én amúgy is várom nagyon! Mert nagyon szeretem! Igenis...szeretem. De teljesen megértem azokat, akik nem. Régebben én is annyit görcsöltem rajta, hogy mire odaértünk, én már tiszta ideg voltam, nem tudtam kikapcsolni. Majd miután eltelt, már üresség maradt bennem és azt utáltam. De pár éve változott!Nem görcsölök, ha nincs kisikálva minden, ha éppen nem úgy alakul a süti, vagy a vacsi. Mert ezeket mindig csinálni kell úgyis. Élvezni kell kinek kinek, habitusa szerint. Én néha csöndesen, néha hangosan, néha sírva, néha boldogan....Kívánom más is így érezze!
Én is várom, és nem érdekel a lakás, vannak fontosabb dolgok is a világon. Addig is sokat vagyunk együtt és sok dolgot teszünk együtt. :-)) Legyél higgadt és csinálj mindent úgy ahogy neked jó! :-))
VálaszTörlésÚgy teszem!:-)
TörlésMár én is kinőttem,abból,hogy úgy érzem mindennek tökéletesnek kell lennie az ünnepre.És épp azóta tökéletesek a karácsonyok.Boldog vagyok,és örülök az együtt töltött időnek,a szeretteimnek.És erre emlékezni fogunk mindnyájan,arra,hogy az emeleti ablakok nem voltak frissen megpucolva arra viszont még én sem(másnak meg amúgy sem tűnik fel).
VálaszTörlésÉn is várom,bár mióta ilyen hamar sötétedik annyit dalolunk,bohóckodunk,játszunk s sütögetünk,hogy én minden napot ünnepnek érzek.
Pont így gondolom én is!:-)
TörlésÖrülök, hogy egyformán érzünk, mert akkor minek is vannak az ünnepek?:-)