Még...

..nem tértem teljesen magamhoz a tegnapi nap után. azt hittem, felkelek, és minden rendben, mert csak álmodtam az egészet. Semmi konkrétumot nem írhatok, de megdöbbentő, elszomorító dolog történt a tágabb családban. Szégyellem magam miatta, meg elkeseredett is vagyok, tudjátok, olyan érzés, ez mindenhol megtörténhet, de itt velem, soha.:-( Nem is nekem rossz, én egy porszem vagyok csak. Minden esetre nehezen, évekig tartó erőfeszítésem, hogy jobb legyen, hirtelen mint egy vékony porcelán, vagy egy jégtábla ami összetör a súlyunk alatt. Nem, ez az egész nem rólam, rólunk szól. Akiről szól, az olvassa a blogom, közel áll hozzám. Nem írom le ki az, Ő tudja. Nehéz most neki. És csak nehezebb lesz egy ideig. Erős ő, sok mindenen átment már. Hogy tehet e, az egészről? Most nem, de tudja, mikor elkezdte ezt a piramist építeni 22 éve, sok hibát elkövetett. Sajnos visszahozni nem tudja sem ő, sem mi az időt! Pedig néha milyen jó lenne....Kapott még egy esélyt... állandóan fülembe cseng a mondata, -én nem kérek semmit karácsonyra, csak együtt legyünk és nyugalom legyen. Sajnos nem így lesz nekik! Én veled vagyok, mert ismerlek 38 éve, 7 hónapja, és 3 napja.