Két évvel ezelőtt...

...még öten voltunk. Nagy pocakkal, de jó volt. Még utolsó nap is.:-) Imádtam Csengével terhes lenni. Nem is híztam sokat, 6 kg-ot, jó nem a pille súlyomra ment ez rá, de ezért nagyon fitt voltam végig. Olyan mámoros érzés volt mikor a pocakomban volt. Többieket is nagyon vártam, de Bencével bálna voltam, két pici gyerekkel. Dávid építkezés közepén jött. Talán Mesi volt még hasonló érzés, de ott meg a sok ismeretlentől való félelmemben, nem voltam teljesen felszabadult.
Szóval két éve, még teljes lázban vártuk Csengét, hogy majd magától elindul felénk, mert már túlhordtam. 4.-re voltam kiírva vele. Úgyhogy teljes várakozás volt...

Most is várakozunk, várjuk a holnapot! Emlékezős nap lesz, mint minden szülinap...Közben járni fog, kezem, szám. Remélem sok, sok fénykép készül majd.:-)
Ma előkészítek amit lehet mindent. Tortát is megsütöm...Tervezett menü: húsleves, pisztrángot sütök, aszalt szilvás csirkemell, és egy kis marhapörkölt, nokedlivel a férfiaknak.:-) Két fajta rizst csinálok, jázmin, és barna rizst. De nem csinálok nagy adagot, csak mindenből legyen.
Süti: torta túrórudi torta lesz. És citromos szelet, bár nálunk hókockának hívjuk. Három lapot sütök, majd megkenem, vaníliás, citromos krémmel, és egy napig állni hagyjuk, így megpuhul.
Pogit anyósom süt. Éhezni nem fogunk, és remélem Csenge is élvezni fogja az Ő napját, hisz róla szól. (már most könnyes a szemem)

Szép hétvégét! Aki szereti a havat, havasat, aki nem, annak hó menteset!:-)