Teljesült...

.......ma az álmom, tudom kicsit földhöz ragad, de mit tegyek, ez vagyok én! :-) Gyönyörű nagy asztal van a konyhában. Amit jó körbe ülni. Csak még a kedvet kell csiszolni hozzá, morgós, harapós kedvemben vagyok. Nem tudom, hogy ez még a gáz ügy utózöngése, vagy front, vagy dilis vagyok, vagy a gyerekeim azok? Mindegy is, fáradt vagyok megfejteni. Ma a kanapén elájultam kemény negyed órát, majd felkeltem, és mentem vasalni..többet nem voltam hajlandó lustizni, mert akkor egyből olyan megfoghatatlan fáradtság tör rám, hogy azt utálom. Hajnal óta fent vagyok, fél hétkor kényelmesen hasra vágtam magam, mikor is arra gondoltam, nem érdemes elaludnom, mert rögtön kelni kell, az meg rosszabb ha elalszom. Így lehet a fáradtságtól is lehetek morcos.:-) Csenge is nyifizett hajnalban, de őt úgy pusziltam fel kilenckor, mert mentünk volna már az asztalért.
És amúgy is tele vagyok emlékkel, két évvel ezelőttivel, és utálom, hogy így rohan az idő, közben az előbb a nagyágyon huncutkodva elnéztem Csengét, ahogy apja helyén mókázva, utánozza  ahogy horkol, dehogy fordítanám át az időt! Vagy ahogy délután a nagy hóesés után masírozott a patakon Tégla kutyus után, annyira jó volt megpuszilgatnom, a piros hideg pofiját mikor rám nézett a csillogó szemével.:-)
Szóval ilyen kusza, lökött vagyok ma....még várom a szürke hétköznapokat!