...valahogy nagyon rosszul érint a változás. Éppen akkor mikor advent van, befelé fordulás, készülés, várakozás. Este megfogalmazódott bennem a mai bejegyzés. Nem azt fogom leírni, mert az a pillanatnyi dühömet képezné. És az nem old meg semmit. Pedig megoldáson kell törnöm az agyamat....mert ez így nem jó, nagyon nem jó!:-( Nagyobbacska gyerekekről van most szó. Mesivel már megtettem egy hullám völgyet, akkor sikeresen kijöttünk belőle. Most mind a hárommal a mélységben vagyok.:-( Egymáshoz való viszonyuk, tudom, hogy tipikus ebben a korban, nekem mint anyának, viszont baromi rosszul esik. És tehetetlen vagyok! Hiába mondom (mondjuk) el napi százszor, kérem szépen, köszönöm szépen, önzetlenség, adakozás, tisztelet, szeretet. Mintha lepattanna róluk. Fiúk is bemasíroznak a kamaszkorba, és tisztában vagyok, hogy ez most csak egy állapot(elmeállapot), nem vigasztal. Már régen feladtam álmaimat, hogy milyenek lesznek a gyerekeim, hiszen tudom, mind önálló személyiség, akarat. De ennyire??? :-( Mi akik, az utolsó falatról lemondunk, a másik javára, segítjük, úgy gondolom, van példa mutatásunk. (és most ezek nem olyan nagy dolgok) , ezt látjuk a saját gyerekeinkben, ami a mostani borzalmas állapot, elszomorít. És azért is nagyon nehéz, mert ekkora dologban mint az anyaság, csődöt mondani nem dicsőség. Persze megint tudom, hogy ez nem igaz, és majd meglátom ha felnőnek, majd más lesz, nekik most ez a dolguk, feszíteni a határokat, nekünk meg visszaterelni őket. De baromi nehéz megtalálni az egyensúlyt! És mit csináljak?
Mesinek a hátát látom, vagy a számítógépnél van, órákig, szerintem napokig képes lenne..majd ha elzavarom, szobájába megy, néha étket vesz magához, meg a fürdőben van órákig. Kérdezem mi volt ma? Semmi, ha nagy gáz van és tajtékzom a dühtől, eltiltom a géptől, akkor egy idő után megjelenik, átölel, és azt mondja szeret. Rájött ezzel levesz a lábamról és újra gépezhet. Ha mégsem veszem be az első szóra a szeretetét, akkor csapkod, zsarol, kibírhatatlan.
Dávidon meg már nem csak azon veszem észre, hogy kamaszodik, hogy apja parfümjét használja, hanem a világ fájdalmában is megmutatja, kérdezem, mi újság? Válasz: (jól sejtitek) semmi! De tényleg semmi, szó szerint!
Bence, meg hirtelen óriás lett, ezzel együtt az ereje is nőtt, amit nem tud kordában tartani, elég vicces kb jó kamasz testtel, ötéves szinten élni..Maradt a bújása, de mellette meg olyan kajla.
Este csak úgy telik, hogy gyere már el a számítógéptől, vacsorázunk, válasz: mindgyárt! Na ez így megy ötször, és hatodszor gőztől eltorzult fejjel, hol én, hol apjuk, kívánja, hogy baltával végez a géppel. És ez minden nap. Mindig...fárasztó nagyon.
Jelenleg azt érzem, ha így folytatjuk nem lesz felhőtlen a karácsony...
Megoldáson töröm az agyam....
Mesinek a hátát látom, vagy a számítógépnél van, órákig, szerintem napokig képes lenne..majd ha elzavarom, szobájába megy, néha étket vesz magához, meg a fürdőben van órákig. Kérdezem mi volt ma? Semmi, ha nagy gáz van és tajtékzom a dühtől, eltiltom a géptől, akkor egy idő után megjelenik, átölel, és azt mondja szeret. Rájött ezzel levesz a lábamról és újra gépezhet. Ha mégsem veszem be az első szóra a szeretetét, akkor csapkod, zsarol, kibírhatatlan.
Dávidon meg már nem csak azon veszem észre, hogy kamaszodik, hogy apja parfümjét használja, hanem a világ fájdalmában is megmutatja, kérdezem, mi újság? Válasz: (jól sejtitek) semmi! De tényleg semmi, szó szerint!
Bence, meg hirtelen óriás lett, ezzel együtt az ereje is nőtt, amit nem tud kordában tartani, elég vicces kb jó kamasz testtel, ötéves szinten élni..Maradt a bújása, de mellette meg olyan kajla.
Este csak úgy telik, hogy gyere már el a számítógéptől, vacsorázunk, válasz: mindgyárt! Na ez így megy ötször, és hatodszor gőztől eltorzult fejjel, hol én, hol apjuk, kívánja, hogy baltával végez a géppel. És ez minden nap. Mindig...fárasztó nagyon.
Jelenleg azt érzem, ha így folytatjuk nem lesz felhőtlen a karácsony...
Megoldáson töröm az agyam....
Hát én erre most nem tudok mit mondani, lévén nincs tapasztalatom kamasz gyerekek együttműködésre bírásában. Viszont hallottam egy jó könyvről: dr. Henry Cloud, dr. John Townsend: Kamaszhatárok. Keresztény pszichológusok könyve, állítólag nagyon jó, lehet, hogy könyvtárban is megtalálható, én onnan vettem ki két másik könyvüket. Szerintem hasznos lehet.
VálaszTörlésÉs kitartás!!!!!!!!
Köszi! Épp szembe jött nézett velem ez a könyv a minap, lehet nem véletlen??
TörlésJaj, de nagyon ismerős! No nem itthonról, hanem a bátyáméktól. Két nagyobb gyermek, számítógépen nőtt fel, otthon segíteni, azt nem. Leányzó, szintén legyint, alig látom, ha ott vagyok néha náluk. A fiatalember már kinőtt ebből a korból, de nála is ez volt. Szegény sógornőm még a nyáron is azon kesergett itt, hogy ő szép szóval nevelt, és hogy lettek ezek ilyenek. Ezt a kor átélni nem egyszerű. Emlékszem én is a szobámban kuksoltam órákat, jó, megtanultam, mindenfélét barkácsoltam, azután amikor már eljött a gimi, főleg a vége, túléltük! a kamaszkort, már szerettem lent lenni a szüleimnél, mind a mai napig. Három gyereknél ez nem év, hanem hatványozódik.
VálaszTörlésA számítógépes problémára javaslom az időkorlátot. 1 óra (vagy amennyit engedélyezel) gépezés és önállóan! kikapcsolni. Nálunk ez a tévézéssel egészen jól bejött, nagy harcok árán, de most már működik. Este szigorúan tévé és gépmentes az övezet. Akkor vacsora van, néha játék. Nekünk is nehéz betartani, néha van különleges világnap, akkor megy a tévé vacsora közben, különben még az újságot sem olvassa el Életem Párja, majd csak utána. :-))
Bízom benne, hogy megnyugszol, túl teszed Magad ezen és igyekszed túlélni a gyerekeid kamaszkorát, mert erre csak ez a legjobb módszer. Visszanézve meg lehet jót röhögni ezen. Az idő sok mindent megold! :-))
Ölellek és küldöm az erő! :*
Korlát AZ van!:-) És biztos majd eljön az idő mikor majd röhögök is rajta!:-)))
TörlésMég nem!!!!
Ugyanezzel küszködünk, nem is a gép a fő gond nekem, hanem inkább a papagájkodás, hogy mindig újra és újra ugyanazokat a dolgokat kell milliószor elmondanunk és már nagyon belefáradtunk mindketten. Mindig féltem attól, hogy ha majd egyszerre négy kamaszom lesz, mert lesz olyan is, most még csak kettő van és csak kiskamaszok, de már most sem egyszerű:) Kitartás nekünk!
VálaszTörlésJa és igazából én attól félek, hogy az állandó cseszegetés miatt utálni fognak a gyerekeim, de ha meg nem neveljük őket folyamatosan, akkor meg mi lesz velük?
Pontosan leírtad az én félelmeimet is. Mi lesz ha majd utálna érte...pedig mindig megfogadom, hogy jófej, mosolygós, sokkal elfogadóbb leszek. Az maradjon már meg belőlem a gyerekben. felnőtt korára. Na ja, helyette....:-(
TörlésPersze míg a megoldáson agyalok addig legalább, akarom! És ez ne vesszen ki belőlem!
Nagyon tudom miről beszélsz,nálunk is ez volt Dáviddal.Hányszor éreztem azt,hogy csődöt mondtam mint anya,és kerestem hol rontottam el.Folyton begubózott a szobájába,csak enni járt ki,mindenen megsértődött,mindenért mi voltunk a felelősek.A két kicsivel fele annyi probléma nem volt mint vele.Már a büntetés sem hatotta meg.Mennyit beszélgettünk vele,magyaráztunk neki,meghallgatta de semmi nem változott.Nincs erre megoldás szerintem,csak egy jó nagy adag türelem,és kitartás kell,hogy túlélje az ember ezt az időszakot. Én is féltem,hogy nem fog szeretni,sőt olyan is volt,hogy az apjához akart költözni,gondolhatod mit éreztem akkor.Ma már teljesen más a viszonyunk,talán mostanra értette meg,hogy miről beszéltünk eddig,vagy csak most kezdett el benőni a feje lágya,nem tudom,de most nagyon jó a kapcsolatunk.Újra keresi a társaságunkat,érdeklődik,nem vonul külön,sokat beszélgetünk.
VálaszTörlésKitartást neked is Anikó!Túl lesztek rajta,nem lesz gond.
Ebben bízom én is! És köszi hogy leírtad Hajni!:-)
TörlésKedves Anikó, fogadd el, túl kell rajta jutni, tudom nehéz, hidd el, utána jönnek szebb idők. Olcsó vigasz. S még egy: kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Én már csak tudom... Jobban vagy már egészségileg?
VálaszTörlésPersze elfogadom, lehet ezt másképp?:-) Van kicsi is nagy is, így szép az élet!,-)
TörlésKöszönöm kérdésedet, rosszabb nem lett eddig a náthám.:-)))
Őszintén szólva nálam a kisebbik rossz az, amikor elvonulnak magukban. Ezt jobban viselem, mert én is ilyen voltam. Azt, amikor visszapofáznak és vihognak, azt már nehezebb elviselnem.
VálaszTörlésEgyszer ennek a korszaknak is vége. Gondolom majd még ezt is visszasírjuk...
Sírjuk majd biztos vissza, épp egyik nap főztem, és azon gondolkodtam milyen is várni haza a felnőtt gyerekeket, furcsa, és remélem lesz majd benne, sok sok részem. Na de, a mostani dolgokat most kell megélni.Nekem az egymással szembeni beszéd, alázás a nehéz..
TörlésÉn még leginkább csak az örömét érzem az anyaságnak,bár kétévesen az én kislányom is feszegeti néha a határait.Most ért el ugyanis a nem korszakba.Akkor is ezt mondogatja,ha egyébként csinálja amit kérek tőle.
VálaszTörlésDe épp múltkor mesélte egy barátunk,hogy 16 évesen vesztette el a lányát és most,20 évesen kapta vissza.Ez idő alatt semmit nem mondott el,és sokszor rá sem ismertek,úgy viselkedett.Én elképedtem,aztán pár hétre rá mástól is hallottam,hogy kezelhetetlen lett a gyereke,és vagy ő éli túl,vagy a gyerek,mert minketten biztosan nem.
Úgyhogy élvezem amíg lehet ezt az állapotot,és próbálok lélekben felkészülni a későbbiekre.Mert ahogy nálad is olvasom,más választásom nemigen van...ez nem a neveléstől függ.
Igen, van nekem is egy 2 évesem, akinek a legtisztább szava a NEM!:-))) De mellette nagyon kezelhető.
TörlésMikor nekem három kicsi volt, és azt mondták akkor a "nagy gyerekes" szülők, hogy ne addódj, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, jót mosolyogtam, és arra gondoltam, hogy az már csak jobb lehet,mert nincs hiszti, tudunk beszélgetni, megérti mit akarok. Eközben sokszor vagyok tanácstalan, marcangolom magam, mert nem értem mit rontottam el. És persze tudom, hogy nem mindig én vagyok a hibás, csakhát tudod, az anyai szív mást mond! Minden esetre soha nem szabad ezért, nem szeretni a gyereket, mert akkor nem talál haza. És a legfontosabb, hogy visszataláljon hozzánk!
Nem mondtál csődöt, a kamaszkor tényleg ennyire szörnyű. Én úgy tapasztaltam, hogy a kereteket pl. együtt vacsora meg kell követelni, de azon túl biztosítani kell számukra a szabadságot is. És ez a legnehezebb! Hol legyen a szabadság határa? Mi az ami már tolerálhatatlan? Hiába vagyok túl két kamaszkoron, a Réka, és lassan a Szabrina is minden nap feladja a leckét.
VálaszTörlésTe is tudod ezt! Nap mint nap!:-)
Törlés