Mert ugye mindenkinek kell a visszaigazolás, különben nagyon nehéz!
Így vagyok most a magammal és a gyerekekkel. Lehet megint túlagyalom a dolgokat, hagyni kellene a csudába az egészet és élni napról, napra, hol jobban, hol kevésbé jól. De mikor fáradt vagyok, akkor ideges, és ha már életed párja is megölelés után kedvesen megjegyzi, hogy szarul nézek ki, a testemen, meg valami mindig fáj, ott valami nincs jól. Persze, persze a gyerekek napról, napra változnak. A kamaszok meg óráról, órára.
Hát bocsi, most azért önző módon, nem a kamaszkor rejtelmeiről fogok írni, mert azt mi is megéltük, ki jobban, ki kevésbé jól. Hanem, ami nekem is új, nap mint nap; az anya szerep. És bár tűnhet úgy, 16 éve lassan, anya vagyok, megy ez már mint a karika csapás. Na, de nekem is minden nap új a helyzet. A négy gyerek teljesen más, soha nem lehet összehasonlítani őket, persze nem is kell. De mindegyikhez, másképp hozzá állni, plusz az életem párjához, és magamnak is megfelelni, néha nagyon nehéz. És akkor jön most az iskola, és majd még oda is, a külvilághoz.
Ha egy kamasz van a háznál(most éppen a szobámba szorosan a telefonnal a kezében korszak van), tele vagyok kétségekkel. Egyik pillanatban sem teszek jót. Ha kérdezem, az a baj, ha nem, az. Ha leülök meséljen, zavartan válaszol, ha nem ülök le, látom a szemén, nem ülsz ide és kérdezel? Ha szólok megsértődik, ha nem, órákig (szükségletek miatt muszáj) le nem jönne a szobájából. Mi meg hívjuk, gyere ide, gyere szalonnát sütni, gyere segíteni...és ez mindig konfliktus. Vagy a villám hárítót játszom, vagy én vagyok a villám.:-( És persze a nagykönyvben megvan írva, hogy kell a kamaszokkal bánni, de az biztos, akárhogy cselekszel, sehogyan sem jó.:-(
És persze a kis kamasz fiúk, még csak lázadoznak, és ha csak "büdösek" lesznek kamasz korukban én leszek a leghálásabb.
A király lány meg király lány! :-) Tegnap, legalább kétszer húsz percet torka szakadtából üvöltött, mert nem engedtem fél téglát dobni a tóba. És ma reggel, úgy keltett, hogy szorosan az arcomra feküdt és simogatott, egyik nagyobb sem volt ennyire szorosan testi kontaktus függő.:-)))
És holnap suli, várják már a gyerekek, persze nem a tanulást. Mesinek új az iskola, fiúknak meg sok újdonság van, én meg majd belerázódok, a reggeli indításba, napi programba..és erősen várom az őszi szünetet.:-)))))
Így vagyok most a magammal és a gyerekekkel. Lehet megint túlagyalom a dolgokat, hagyni kellene a csudába az egészet és élni napról, napra, hol jobban, hol kevésbé jól. De mikor fáradt vagyok, akkor ideges, és ha már életed párja is megölelés után kedvesen megjegyzi, hogy szarul nézek ki, a testemen, meg valami mindig fáj, ott valami nincs jól. Persze, persze a gyerekek napról, napra változnak. A kamaszok meg óráról, órára.
Hát bocsi, most azért önző módon, nem a kamaszkor rejtelmeiről fogok írni, mert azt mi is megéltük, ki jobban, ki kevésbé jól. Hanem, ami nekem is új, nap mint nap; az anya szerep. És bár tűnhet úgy, 16 éve lassan, anya vagyok, megy ez már mint a karika csapás. Na, de nekem is minden nap új a helyzet. A négy gyerek teljesen más, soha nem lehet összehasonlítani őket, persze nem is kell. De mindegyikhez, másképp hozzá állni, plusz az életem párjához, és magamnak is megfelelni, néha nagyon nehéz. És akkor jön most az iskola, és majd még oda is, a külvilághoz.
Ha egy kamasz van a háznál(most éppen a szobámba szorosan a telefonnal a kezében korszak van), tele vagyok kétségekkel. Egyik pillanatban sem teszek jót. Ha kérdezem, az a baj, ha nem, az. Ha leülök meséljen, zavartan válaszol, ha nem ülök le, látom a szemén, nem ülsz ide és kérdezel? Ha szólok megsértődik, ha nem, órákig (szükségletek miatt muszáj) le nem jönne a szobájából. Mi meg hívjuk, gyere ide, gyere szalonnát sütni, gyere segíteni...és ez mindig konfliktus. Vagy a villám hárítót játszom, vagy én vagyok a villám.:-( És persze a nagykönyvben megvan írva, hogy kell a kamaszokkal bánni, de az biztos, akárhogy cselekszel, sehogyan sem jó.:-(
És persze a kis kamasz fiúk, még csak lázadoznak, és ha csak "büdösek" lesznek kamasz korukban én leszek a leghálásabb.
A király lány meg király lány! :-) Tegnap, legalább kétszer húsz percet torka szakadtából üvöltött, mert nem engedtem fél téglát dobni a tóba. És ma reggel, úgy keltett, hogy szorosan az arcomra feküdt és simogatott, egyik nagyobb sem volt ennyire szorosan testi kontaktus függő.:-)))
És holnap suli, várják már a gyerekek, persze nem a tanulást. Mesinek új az iskola, fiúknak meg sok újdonság van, én meg majd belerázódok, a reggeli indításba, napi programba..és erősen várom az őszi szünetet.:-)))))
Szerintem nem lehet erre okosat írni, kamaszkor "bárdja" még csak lebeg felettem, de erősen tartok tőle én is, Mákró most lesz 14 és absz. jó fej egyenlőre ...
VálaszTörlésAmúgy örülök, hogy Csenge akarata is rendben van:) Néha kétségbe ejt, hogy talán elrontottuk Flórát, túlszerettük, kényeztettük, vagy mi? Mert irtó akaratos lett és hisztis és ugráltat és és és - olyan mint egy elcseszett egyke, akit nem két felnőtt, hanem egy egész család "rontott " el:) De ő is hízelgős és cuki és mindenki szereti, csak minket szülőket borít ki esetenként.