Szóljatok ám...:-))))

Napról napra rádöbbenek, mikor Csengével vagyunk itthon délelőtt, hogy ajándék nekem ez az egy év még. Ajándék, mert nem kell rohanni reggel, a többiek, elmennek a suliba, mi meg még pizsamában teszünk veszünk, semmi rohanás, semmi idegeskedés. És igen, lehet ezzel majd jól elkényeztetem a legkisebbünket, de dögönyözöm, felkapom, csikizem, kényeztetem, jól össze is vagyunk nőve. Ami majd rossz lesz, jövő szeptemberben, de kit érdekel, addig simán elege lehet majd belőlem, és örül majd az ovinak, és  a szabadságnak. (vagy, nem!:-))))
Imádom nézni, ahogy tesz vesz, most éppen ollóval vág apró fecniket, de olyan odafigyeléssel..
Imádom mikor szalad, ha kergetem, ha kacag mikor csikizem, ha noszogatom, "jóvananya..."ha rám néz, és kérdezi,- mi a baj anya???A puha bőrét, az illatát...
Mert a nagyok már nem ilyenek, nagyok, és ez így van jól!:-)))

Szóljatok ha agyatokra megyek az ömlengéssel...:-))))))