..., meg nagyon bonyolult! Olvastam Heninél (remélem nem baj, hogy linkeltem) róla nem régen. Meg úgy az ifjúságban is tombolnak a hormonok körülöttem, meg egy másik blogon is olvastam erről a témáról.
Társ keresés, pár választás a téma. Számomra azért bonyolult, mert ha belegondolok, hogy negyven évesen, hol választhatnék párt magamnak, főleg így, ahogy most vagyok....erősen gondolkozom rajta, de nem lelem a választ. Szerencsére nem kell gondolkodnom ezen nekem, én úgy hiszem, lehetek itt olyan giccsesen szerelmes, ha eddig majd 20 évig együtt éltünk Zsoltival, a következő 2x20 is leéljük együtt!;-) Tudom, tudom honnan vagyok biztos ebben??? Higgyétek el, tudom!
Persze megint elkanyarodtam a témától... mert nem az én házasságomról szeretnék írni, hanem a pár választásról MA!
Mert 20 valahány évvel ezelőtt, mikor nekem aktuális volt a téma, még igen, ha nem is galamb posta, de járt a postás a szerelmes levéllel. Mennyit kellett rá várnom, úr isten...-)))
Majd a telefon, forró drót, akkor még erősen fűznöm kellett a barátnőmet, hogy ugyan januárban jöjjön már le velem este hétkor a fülkéhez, hogy tudjam hívni a nagy ŐT (igen Zsoltit, hahhaha). Akkor még nem volt fb chat, ahol mennek a párbeszédek, azután élőben, meg sem tudnak szólalni. Vagy ugye gondolom látják a képeket, elképzelnek valamit, és mikor találkoznak, mégsem jön át semmi belőle. De hát chaten olyanokat mondott (írt) ami annyira jólesett, most miért nem mondja a szemembe ugyanazt...biztos van így nem???És milyen lehet a társ kereső oldal? Mondjuk azon felül, hogy én még bátor sem lennék felmenni rá, nemhogy regisztrálni, tudok olyan helyes, kedves párt aki ott ismerkedett meg! Már itt a csavar benne...jó is, meg nagyon "érdekes" is lehet, ahogy olvastam Heninél..
De akkor hol lehet megismerkedni, pl.ilyen kaliberű nőnek mint nekem? Discóba nem voltam legalább 22 éve? Van még amúgy? Hála Mesi még nem jár(összeteszem a két tenyerem még).
Mert nem hiszem, hogy a boltban a popsi törlők között összefutna a tekintetünk a nagy Ő-vel?
Munka helyen? Hát, jó jó....na de én most nem járok dolgozni...
És pl. az estemben már biztos volt előtte családja az illetőnek..és akkor már nekem is...és akkor kinek a ki gyereke...hű de bonyolult!
Igen, szerencsés vagyok, ilyenen nem kell agyalnom. Mert én szeretetben élek nap mint nap, és nem, nem úgy, hogy csöpög a méz, még a kilincsen is, nem! Mi tudunk csendben ülni egymás mellett, akkor is tudjuk, szeretjük egymást! Pedig nem, nem jön, az állandó telefon hívás a playboy-ból hogy csak engem szeretnék a címlapon...mégis tud úgy megölelni, a Zsolti, hogy igazán nőnek érzem magam.
Tehát a kérdés adott, és bonyolult! És nem könnyebb a mai fiataloknak sem...vagy nagyon lazák, vagy olyan megfontoltak (ami néha nem baj) mint egy hatvanéves nagyszülő...
Társ keresés, pár választás a téma. Számomra azért bonyolult, mert ha belegondolok, hogy negyven évesen, hol választhatnék párt magamnak, főleg így, ahogy most vagyok....erősen gondolkozom rajta, de nem lelem a választ. Szerencsére nem kell gondolkodnom ezen nekem, én úgy hiszem, lehetek itt olyan giccsesen szerelmes, ha eddig majd 20 évig együtt éltünk Zsoltival, a következő 2x20 is leéljük együtt!;-) Tudom, tudom honnan vagyok biztos ebben??? Higgyétek el, tudom!
Persze megint elkanyarodtam a témától... mert nem az én házasságomról szeretnék írni, hanem a pár választásról MA!
Mert 20 valahány évvel ezelőtt, mikor nekem aktuális volt a téma, még igen, ha nem is galamb posta, de járt a postás a szerelmes levéllel. Mennyit kellett rá várnom, úr isten...-)))
Majd a telefon, forró drót, akkor még erősen fűznöm kellett a barátnőmet, hogy ugyan januárban jöjjön már le velem este hétkor a fülkéhez, hogy tudjam hívni a nagy ŐT (igen Zsoltit, hahhaha). Akkor még nem volt fb chat, ahol mennek a párbeszédek, azután élőben, meg sem tudnak szólalni. Vagy ugye gondolom látják a képeket, elképzelnek valamit, és mikor találkoznak, mégsem jön át semmi belőle. De hát chaten olyanokat mondott (írt) ami annyira jólesett, most miért nem mondja a szemembe ugyanazt...biztos van így nem???És milyen lehet a társ kereső oldal? Mondjuk azon felül, hogy én még bátor sem lennék felmenni rá, nemhogy regisztrálni, tudok olyan helyes, kedves párt aki ott ismerkedett meg! Már itt a csavar benne...jó is, meg nagyon "érdekes" is lehet, ahogy olvastam Heninél..
De akkor hol lehet megismerkedni, pl.ilyen kaliberű nőnek mint nekem? Discóba nem voltam legalább 22 éve? Van még amúgy? Hála Mesi még nem jár(összeteszem a két tenyerem még).
Mert nem hiszem, hogy a boltban a popsi törlők között összefutna a tekintetünk a nagy Ő-vel?
Munka helyen? Hát, jó jó....na de én most nem járok dolgozni...
És pl. az estemben már biztos volt előtte családja az illetőnek..és akkor már nekem is...és akkor kinek a ki gyereke...hű de bonyolult!
Igen, szerencsés vagyok, ilyenen nem kell agyalnom. Mert én szeretetben élek nap mint nap, és nem, nem úgy, hogy csöpög a méz, még a kilincsen is, nem! Mi tudunk csendben ülni egymás mellett, akkor is tudjuk, szeretjük egymást! Pedig nem, nem jön, az állandó telefon hívás a playboy-ból hogy csak engem szeretnék a címlapon...mégis tud úgy megölelni, a Zsolti, hogy igazán nőnek érzem magam.
Tehát a kérdés adott, és bonyolult! És nem könnyebb a mai fiataloknak sem...vagy nagyon lazák, vagy olyan megfontoltak (ami néha nem baj) mint egy hatvanéves nagyszülő...
Ez tényleg bonyolult dolog:) Amikor a férjem meghalt ott álltam 3 gyerekkel és nem hittem volna, hogy én valaha is kellek majd valakinek, na mondjuk először nem is ezen járt a fejemben. De úgy gondolom mindenkinek megvan a lelki társa valahol a világban és látod én megtaláltam Skóciában, 3 gyerekkel, zűrösen is kellettem, pedig engem se ostromolnak, hogy címlaplány legyek. Persze a mindennapok nem egyszerűek kamasz gyerekekkel, tök mindegy kié a gyerek, mindkét részről kell(ene) a tisztelet, nem zökkenőmentes, de a kamaszok a saját szüleikkel is elég zűrösek, remélem ezeken majd csak túl leszünk. Ezeket át kell élni, meg kell élni és majd csak túléljük:) Ja és mi interneten keresztül ismerkedtünk meg, de nem társkeresőn, de abban sincs semmi rossz. Valahogy úgy érzem, hogy ti Zsoltival vagytok egymás lelki társai és ez jó, hidd el sok ember egy életen át keresi:) Remélem nem haragszol, hogy ennyit szövegeltem.
VálaszTörlésDehogy haragszom, sőt..!!!! Olyan jó, hogy leírtad ezt! Igen lelki társak vagyunk mi Zsoltival, de az biztos, hogy sokmindenen át kell menni együtt, sok jón, de rossz dolgokon is.
TörlésFelénk most ez nagyon aktuális téma. A blogomban már írtam róla, hogy a legjobb barátnőmet 13 év és két gyerek után elhagyta a férje. Szerencsére nemcsak én, hanem ő is, és más barátai meg a családja is úgy gondolja, hogy túl fiatal (33) még ahhoz, hogy egyedül maradjon. Itt a bibi, hol ismerkedjen. Volt olyan bátor, hogy regisztrált netes társkeresőre, totál csőd, akkor mi marad, szórakozni menni két gyerek mellett (9 és 2 éves) nem olyan könnyű, így nem marad más, csak, hogy mi barátok nyitva tartjuk a szemünket, hátha van olyan ismerős, ismerősnek az ismerőse, aki esetleg, de nagyon nehéz.
VálaszTörlésNagyon nehéz lehet...:-(
TörlésValaki mondja meg nekem is, ha lehet, hogy hol??? 9. éve.... leírni is nehéz, de ennyi ideje, hogy kettesben vagyunk a gyerekkel. És nem vagyok begyöpösödött, talán még bányarém sem, normálisan állok a talajon minden szempontból - de ismerkedni, na, azt sehol sem lehet. Ami spec néha nagyon elszomorít, hogy pl. sem a rokonság, sem az ismerősök vagy barátok fejében meg sem fordul, hogy esetleg "segítsenek", csak a kérdések jönnek nap mint nap, hogy még mindig egyedül? igen. Még mindig.
VálaszTörlésIrigykedve olvasom a "sikertörténeteket", bevallom töredelmesen. (A legnehezebb azzal szembesülni, ahogy valahogy elfogy benned a hit meg a remény.)
Nem is tudom, milyen lehet...((()))
Törlés