Előbb ülünk az ágyunkon. Éppen az esti lefektetési szertartáson vagyunk. Most Bencét kértem meg, hogy Csenge itatójában cserélje ki a vizet. Megteszi, majd leül mellém az ágyra. Ránézek, és olyan furcsa "idegen" nem, nem jó ez a szó rá, de mégis. Ahogy ott szuszogott, ült és nézte a Húgát ahogy molyolt, éreztem a meleget a testéből, az erőt, a "nagyságot" és valahogy olyan furcsa érzés fogott el. Nem mondom, hogy rossz, inkább olyan izgalmas. Hiszen, (szerintem minden anya) érzem a bőrömön a kis teste melegét, mikor megszületett, Bence fehér magzat mázas volt. És pont olyan csontozatú, mint most, merev, erős..ő volt a legnehezebb, 4 kiló 5 deka, szép súly az én magasságomhoz..:-) Na de nem kalandozok ebben el, mert most nem ez a lényeg.
Ott a hálónkban az ágyon, rádöbbentem, NEM csak közhelyes az a mondat, hogy röpül az idő....
10 évvel ezelőtt, mikor nem is hittem, hogy nagy kajla 41-es lábú, 160 cm-es(eddig), nagyétkű, megmondó, őszinte ember lesz belőle. Aki apja megunt pólójában alszik...aki szívesen hallgatta volna a mesét, ha nem lett volna ciki, és nagyon menő akar néha lenni, katonásat játszik, de odaül, talán ötünk közül legnagyobb türelemmel Húgához kockázni...sorolhatnám!
kb fél év múlva 40 éves leszek. Nem tudom emiatt e, vagy amúgy is ez az érzés kerítene hatalmában, de olyan sokat gondolok arra, soha nem lesz egyik gyerekem sem újra 1-2 éves, vagy akár én sem leszek 20-30 éves. Ebben a testben biztos nem leszek már soha 20 éves, de ezzel az ésszel sem. Hazudnék, ha azt írnám, néha nem sajnálom, de, néha igen, van ami másképp csinálnék. De nem lehet visszahozni az időt, és jó ez így, mert akkor nem így éljük meg együtt a dolgokat, ahogy...
Mindenesetre van amit semmiféleképpen nem csinálnék máshogy! Lenne nekem Zsolti, Emese, Dávid, Bence, Csenge. Mert nem lettem agy sebész, sem politikus, sem valaki nagyon népszerű ember, ja igen, celeb...:-))) De azt hiszem, ha mindenki ennyire elégedett, mikor visszagondol az életére, már szebb, és boldogabb világ lenne. És tudom, gyermekeket, csak kis időre kaptuk meg, én néha érzem, hogy az az idő TÉNYLEG kis idő! DE mekkora dolog is az, hogy én négyszer adhattam életet, akiknek én vagyok az anyukájuk. És mellettem van az, akit jóisten mellém rendelt! Én hiszek benne, nincsenek véletlenek!!!!
Pedig, (igen, igen sokat olvassátok) néha fáradt vagyok, rosszkedvű, elkeseredett! De az biztos, ha valamit elértem az életben, jó, nagyon JÓ!:-)
Ott a hálónkban az ágyon, rádöbbentem, NEM csak közhelyes az a mondat, hogy röpül az idő....
10 évvel ezelőtt, mikor nem is hittem, hogy nagy kajla 41-es lábú, 160 cm-es(eddig), nagyétkű, megmondó, őszinte ember lesz belőle. Aki apja megunt pólójában alszik...aki szívesen hallgatta volna a mesét, ha nem lett volna ciki, és nagyon menő akar néha lenni, katonásat játszik, de odaül, talán ötünk közül legnagyobb türelemmel Húgához kockázni...sorolhatnám!
kb fél év múlva 40 éves leszek. Nem tudom emiatt e, vagy amúgy is ez az érzés kerítene hatalmában, de olyan sokat gondolok arra, soha nem lesz egyik gyerekem sem újra 1-2 éves, vagy akár én sem leszek 20-30 éves. Ebben a testben biztos nem leszek már soha 20 éves, de ezzel az ésszel sem. Hazudnék, ha azt írnám, néha nem sajnálom, de, néha igen, van ami másképp csinálnék. De nem lehet visszahozni az időt, és jó ez így, mert akkor nem így éljük meg együtt a dolgokat, ahogy...
Mindenesetre van amit semmiféleképpen nem csinálnék máshogy! Lenne nekem Zsolti, Emese, Dávid, Bence, Csenge. Mert nem lettem agy sebész, sem politikus, sem valaki nagyon népszerű ember, ja igen, celeb...:-))) De azt hiszem, ha mindenki ennyire elégedett, mikor visszagondol az életére, már szebb, és boldogabb világ lenne. És tudom, gyermekeket, csak kis időre kaptuk meg, én néha érzem, hogy az az idő TÉNYLEG kis idő! DE mekkora dolog is az, hogy én négyszer adhattam életet, akiknek én vagyok az anyukájuk. És mellettem van az, akit jóisten mellém rendelt! Én hiszek benne, nincsenek véletlenek!!!!
Pedig, (igen, igen sokat olvassátok) néha fáradt vagyok, rosszkedvű, elkeseredett! De az biztos, ha valamit elértem az életben, jó, nagyon JÓ!:-)
Nekünk celeb vagy :) - és én is érzerm ezt sokszor Márkóval , de ez nem rossz inkáb furcsa, hogy egy már majdnem felnőtt féri lett abból a kisbabából, aki a fülemet morzsolgatva tudott csak elaludni nemrég:)
VálaszTörlésCeleb, jaj ne! Akkor már nem is írok többet!:-)
TörlésNem rossz ez, csak furcsa ahogy írod, nagy a kontraszt, most a nagyok és Csenge között!
A főnököm mondta egyszer nekem, hogy ha visszagondol az életére csak egyetlen dolog van, amire büszke és hálát ad érte: a gyereke. Más nem számít. Sem a pozíció... Elhiszem neki és neked is. Én egyszerre élem és próbálom felfogni Petivel, Katival az első, Bálinttal az utolsó alkalmakat.
VálaszTörlésIgen, és míg kicsik a gyerekek el sem hiszed milyenek lesznek kamasz nagy lakliként!
TörlésOlyan szép nevük vannak a gyerekeknek nálatok, Mindig is szerettem volna Kati kislányt, Peti kisfiút...nem is tudom miért nem lett???:-) Komolyan...
Azért, amiért nekem a világos, pasztell enteriőrök tetszenek, de mindig élénk színeket festünk, mikor odakerülünk.:) Más az elmélet...;P
Törlés