Péntek van!

Végre péntek! Jó lenne, rávenni a gyerekeket, hogy tanuljanak ma, legalábbis  a fiúkat, Mesit már nem tudom. Furcsa már Mesivel, hogy nem lehet tudni, mikor mit csinál. Néha csak azt veszem észre este van és köszön el, hogy megy aludni. Meg kell tanulnom ezt is, a kamasz lelkek kiszámíthatatlanságát is. Hogy bezárkózik, hogy rendetlen a szobája, hogy csak enni, inni jön le, vagy néha megjelenik mint a szellem, hogy fontosabb az ismerősök véleménye, mint a miénk, hogy  a telefonja, és a fb nélkül nem tud élni...lassan szokom. Vekerdyt olvasva rájöttem, kell a kamaszkor a gyerekeknek, mert különben nem szeretne soha elmenni itthonról, felnőtt életet élni, olyan idilli lenne minden. És ez hosszú folyamat...:-)  Elhiszem neki...meg azoknak is akik előttem vannak..muszáj elhinnem, mert különben nehéz! Persze ott van Csenge, aki tündi bündi virágszál, iszonyú anyás, és matrica, és minden. Na de nekem a gyerek nem csak addig kell, míg ilyen kezesbárány, majd utána meg menjen az útjára. Szeretem mind a négyet, nagyon, nagyon!:-) És persze mindig a legjobbra törekszem, nekik is jó legyen, nekem is.:-)

Amúgy nagyon jó lesz a hétvége, ha minden igaz, Zsolti itthon lesz hétfő, kedd. Viszont, ha meggyógyul Mesi, menni kell hétfőn Budapestre a száj sebészetre..:-((((( Csak túl leszünk rajta!
De addig élvezzük a napokat, hisz most is süt, bár hideg van!
Nem kell főznöm, viszont sütök egy nuttelás kalácsot.
Szép hétvégét minden kedves idelátogatónak!