"Eltűnni csendben, az volna jó, hogy ne lássa senki, ha hazug a szó..."
Álarc: Képzeld, olyan jó kedvem van, mint anya, a csúcsok, csúcsán vagyok....büszke, mert nekem van(nak) a legeslegeslegeslegjobb....sportban, hát hogyne, méghogy kiolvasta? Hát már többet is! És a tanulás, az nem is kérdés nálunk...bizi, az színötös! És segít e? Méghogy, és még másoknak is...
Szubjektív: tudom, lehetne jobb is, na de majd...és a suli? Igen, igen, bele kell húzni, de akarja, csak nem igen megy..És segít is, na nem mindig, de ha kérem...
Valóság: Nem írom le....Mert ma már sírtam, és elég volt! Nem érdekel, hogy túl kell élni, és csak átmeneti állapot! Mondom: NEM ÉRDEKEL! Ha lenne pénzem (erre), ha lenne bébicsőszöm, akire nyugodt szívvel bíznám a legkisebbet, fognám Zsolti kezét, nem két napra, hanem egy hétre elmennénk..De ilyen nincs, belefáradtam...mindenbe. És utálom, hogy az anyaság képe, csak addig, szép kép mindenkibe, míg karonülő a bébi, és mikor kamasz? Olyan kép miért nincs????Most már tudom miért! Tudom azt is, majd 10 év múlva, már nevetek az egészen! JÓ! Majd akkor nevetek, MOST NEM!
Álarc: Képzeld, olyan jó kedvem van, mint anya, a csúcsok, csúcsán vagyok....büszke, mert nekem van(nak) a legeslegeslegeslegjobb....sportban, hát hogyne, méghogy kiolvasta? Hát már többet is! És a tanulás, az nem is kérdés nálunk...bizi, az színötös! És segít e? Méghogy, és még másoknak is...
Szubjektív: tudom, lehetne jobb is, na de majd...és a suli? Igen, igen, bele kell húzni, de akarja, csak nem igen megy..És segít is, na nem mindig, de ha kérem...
Valóság: Nem írom le....Mert ma már sírtam, és elég volt! Nem érdekel, hogy túl kell élni, és csak átmeneti állapot! Mondom: NEM ÉRDEKEL! Ha lenne pénzem (erre), ha lenne bébicsőszöm, akire nyugodt szívvel bíznám a legkisebbet, fognám Zsolti kezét, nem két napra, hanem egy hétre elmennénk..De ilyen nincs, belefáradtam...mindenbe. És utálom, hogy az anyaság képe, csak addig, szép kép mindenkibe, míg karonülő a bébi, és mikor kamasz? Olyan kép miért nincs????Most már tudom miért! Tudom azt is, majd 10 év múlva, már nevetek az egészen! JÓ! Majd akkor nevetek, MOST NEM!
Egy barátunk mondta,hogy 15 évesen elvesztette a lányát,és most,21 évesen kapta vissza.
VálaszTörlésVolt kolléganőm pedig azt mondta erre az időszakra,hogy meg volt győződve róla,hogy csak egyikük élheti túl,vagy a gyerek,vagy ő.
Ijesztő ezt hallanom,mert bár most még aranyos,jó gyerek ,de azért elég önfejű a lánykám.
Én nem emlékszem(de az Anyu sem),hogy jómagam vagy a húgom;és a barátnőm szüleitől sem hallottam soha,hogy ennyire kezelhetetlenek lettünk volna,mint amikről mostanában hallok.
Tanácsom sajnos nincs.Max.sok-sok citromfű tea...
így érzek most én is.
VálaszTörlésÜdv a klubban. Néha én is csomagolnék.
VálaszTörlés