De annyira bennem van, annyira én vagyok most. És nem azért írom, mert majd jól vigasztaljatok meg, mert megint nyavalyog, hanem mert így érzem MOST!
Meg már egy ideje!
Olvasok, beszélek, látok embereket. Főleg nőket, anyákat, feleségeket!Nagyjából egykorúak vagyunk, de az nem is lényeg! Hanem azt látom, olvasom, és beszélgetem, hogy miket csinálnak. Gyerekek mellett, feleségként, anyaként. Van aki belevetette magát a gazdaságba, állat tenyésztés, földművelés. Van aki tanul mellette. Van aki sportol (van aki mindkettőt). Van aki dolgozik,nem is keveset. Van aki olvas, sokat...
Én meg? Egy nagy rakás akárminek képzelem magam. Mert hú de jó, azt csinálom amit mindig is szerettem volna. Anya vagyok és feleség! Ennyi! Ez hú de nagy kunszt, más is ugyanezt megcsinálja, munka, tanulás mellett. És még jut ideje sportolni, olvasni, mozi...stb! Vagy az állatokat ellátni, meg a növényeket kapálni, locsolni, gazolni. Én meg? Nagyon magas szinten űzöm, amit mindig is szerettem volna. És az eredmény? Van három nagyobbacska gyerekem, aki úgy beszél egymással, hogy egyszerűen nem találok szavakat. Legkisebb jele nincs a szeretetnek egymás felé...legkisebb sincs! Na ez alapból jólesik, egy anyának.:-( És nem, nem akarom azt hallani, hogy kamaszok, mert már ez a könyökömön jön ki, és jó kis takaró....NEM! Itt valamit elrontottam. Valamit nagyon! És éljen, örüljek a hármas bizonyítványnak, mert lusta disznók. Egyik csak azért kapott egy baromi nagy piros egyest hétfőn, mert fél év nem volt elég arra, hogy megcsinálja az olvasó naplót? Amit azután hétfőn megcsinált beadta keddre, de én már írhattam alá a piros egyest! Szerintetek hányszor kértük, csinálja meg? Meg kellett volna csinálnom neki? Igen ismerek olyan szülőt aki agy tesz...
És még sorolhatnám de nem teszem, mert csak magamat húzom fel vele.
Gondolhatjátok, mit nyavalyog ez itt, csuda jó dolga van! Még irigy is lehettek rám! Ha meg nem tetszik neki, miért nem változtat rajta, nem????Bár csak olyan könnyű lenne....bárcsak!!!!
Meg már egy ideje!
Olvasok, beszélek, látok embereket. Főleg nőket, anyákat, feleségeket!Nagyjából egykorúak vagyunk, de az nem is lényeg! Hanem azt látom, olvasom, és beszélgetem, hogy miket csinálnak. Gyerekek mellett, feleségként, anyaként. Van aki belevetette magát a gazdaságba, állat tenyésztés, földművelés. Van aki tanul mellette. Van aki sportol (van aki mindkettőt). Van aki dolgozik,nem is keveset. Van aki olvas, sokat...
Én meg? Egy nagy rakás akárminek képzelem magam. Mert hú de jó, azt csinálom amit mindig is szerettem volna. Anya vagyok és feleség! Ennyi! Ez hú de nagy kunszt, más is ugyanezt megcsinálja, munka, tanulás mellett. És még jut ideje sportolni, olvasni, mozi...stb! Vagy az állatokat ellátni, meg a növényeket kapálni, locsolni, gazolni. Én meg? Nagyon magas szinten űzöm, amit mindig is szerettem volna. És az eredmény? Van három nagyobbacska gyerekem, aki úgy beszél egymással, hogy egyszerűen nem találok szavakat. Legkisebb jele nincs a szeretetnek egymás felé...legkisebb sincs! Na ez alapból jólesik, egy anyának.:-( És nem, nem akarom azt hallani, hogy kamaszok, mert már ez a könyökömön jön ki, és jó kis takaró....NEM! Itt valamit elrontottam. Valamit nagyon! És éljen, örüljek a hármas bizonyítványnak, mert lusta disznók. Egyik csak azért kapott egy baromi nagy piros egyest hétfőn, mert fél év nem volt elég arra, hogy megcsinálja az olvasó naplót? Amit azután hétfőn megcsinált beadta keddre, de én már írhattam alá a piros egyest! Szerintetek hányszor kértük, csinálja meg? Meg kellett volna csinálnom neki? Igen ismerek olyan szülőt aki agy tesz...
És még sorolhatnám de nem teszem, mert csak magamat húzom fel vele.
Gondolhatjátok, mit nyavalyog ez itt, csuda jó dolga van! Még irigy is lehettek rám! Ha meg nem tetszik neki, miért nem változtat rajta, nem????Bár csak olyan könnyű lenne....bárcsak!!!!
Na akkor figyusz:) - azért kezdtem el angolt tanulni, mert elegem lett a nem tanulásból és úgy éreztem, hogy elbutulok. Nem azért mert ráértem, hanem mert akartam.- Futni azért mert kövér vagyok, nem azért mert hiányzott, hanem mert akartam ( szerencsére már hiányzik és amúgy is nekem valamit mozognom KELL különben megkattanok, neked lehet,hogy ugyan ez a főzés.
VálaszTörlés- A gyerekeimmel ugyanúgy küzdök mint te, a ronda beszéd és a lustaság miatt, mert tanulni még az is lusta, aki amúgy nem az , az amelyik meg amúgy is az, hát szinte reménytelen...
Szóval egy cipőben járunk, csak te most épp rosszabbul éled meg a helyzetedet. Ha tanulni akarsz akkor meg kezdj el te is valamilyen nyelvet, nem tudom, hogy él e még a TÁMOP-os pályázat www.tudasodajovod.hu, de azzal ingyen lehetett tanulni ( én mondjuk fizetek, de nem sokat egy 120 órás tanfolyam 26.000 ft a nyelviskolánál ). Szóval ha akarsz változtatni, hajrá! Nekünk sincs rá időnk és energiánk is alig, de olyan jó amikor az ember azért tesz valamit mert akarja, magáért ( főleg ha már lefogyni úgy sem tudok ... :) ) Pussz. M.
Anikó, szerintem itt most az a kérdés, hogy TE szeretnél-e valamit csinálni? Tanulni? Mozogni? Stb. Mert ha nem, akkor ne is nézd, hogy más mit csinál, mert csak frusztrálni fog, pedig nem kellene, hiszen TE azt csinálod, amire egész életedben vágytál. Vajon hányan vannak így? Nem sokan.
VálaszTörlésSzóval szerintem azt kellene most magadban felkutatni, hogy vágysz-e valamire, aztán vágj bele! A gyerekek már nagyok, Csenge is nagy már.
Mozgás? Kezdd gyaloglással. Este vagy késő délután gyalogolj egyedül fél órát. Olyan szép helyen laktok.
Ha meg a tanulás a vágy, akkor szerintem lehet találni akár ingyenes (talán munkaügyi központokban) akár kevés anyagi ráfordítással vállalható tanfolyamot.
Ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból, és azt gondolom, nincs stagnálás, csak hanyatlás. De mondom, ezt csak akkor, ha TE vágysz még valami pluszra, ne csak azért, mert más csinálja.
Hajrá, hajrá!
(Remélem, nem voltam túl okoskodó...)
Kedves Anikó! Kezdhettem volna ugyan úgy, ahogy Mesélő. Nyelvet tanulni azért kezdtem el, mert azt éreztem, elbutulok, valamivel aktiválnom kellett az agyamat. Sportolni azért, mert elhíztam. At egyetemet is munka mellett végeztem el. Az én gyerekem is visszabeszél és lázad, pedig csak 5 éves. Mellette ott a munka, ami elég fárasztó. Bírom, mert eldöntöttem. A tanulás kell a lelkemnek, a sport a testemnek, a munka azért is, hogy más impulzusok is érjenek, más környezetben is mozoghassak. Ezek miatt még jobban tudom szeretni azt, ami otthon vár engem.
VálaszTörlésÉn már akkor is javasolni akartam neked, amikor írtad, hogy mennyire hiányzik az az egy óra, amikor Csenge nem alszik, neked pedig jó lenne megpihenni, hogy igenis, jelölj ki magadnak Anikó időt! Ha délben nem tudsz, mert nincs, aki Csengével legyen, akkor délután. Legyen minimum egy óra, ami csak a tiéd, azalatt kimehetsz futni, elmehetsz egyedül sétálni, tanulhatsz, olvashatsz. Vezesd be és ragaszkodj hozzá. A gyerekeid elég nagyok már ahhoz, hogy ebben a segítségedre legyenek. Ezerszer leírt dolog, hogy adni is csak úgy lehet, ha van miből töltekezni. Sokszor leírtad, hogy mindig is főállású anyuka szerettél volna lenni. Sikerült. De látod, mellette van időd a blogra is. Meg tudod oldani. Ugyanígy meg tudod oldani azt is, ha elkezdesz valami újjal foglalkozni, mert egy nőnek semmi sem lehetetlen. ügyesek vagyunk, csak akarni kell, ki kell lépni a megszokottból, ki kell tágítani a határainkat.
Én nem csatlakozom a többiekhez, mert pontosan tudom, mit érzel, és gondolsz. Pontosan ebben a cipőben jártam, amikor a legkisebb közeledett a harmadik szülinapjához. Nagyjából azért volt szükség rám, hogy legyen aki enni ad, meg mos. És nagyjából a világ is így állt hozzám. És tökéletes, igazi kalap ...nak éreztem magam, aki nem csinál semmit, mert nem is dolgozik, nem is tanul, nem is sportol...
VálaszTörlésÉn azt mondom, Fel a fejjel, Anikó. Ez még sokat fog változni, és eljön az idő, amikor Te is értékelni fogod a magad munkáját, és a gyerekeid is mindent, amit teszel értük. Hogy nem most lesz? Nem baj.. az idő végtelen.
Ölelés. :)
Ja, és semmivel sem érzem magam többnek, vagy másnak nálad azért, mert dolgozom is. Sőt.... néha egészen töpörödött kis izé vagyok melletted. ;)
Anikó én már idősebb korosztályhoz tartozom mint Te és akik kommentelnek de hidd el ez csak felfogás kérdése. Ha jól érzed magad a bőrödben akkor ne foglalkozzál másokkal. Hidd el mindenkinek megvan a maga baja csak az egyik elmondja a másik nem. Neked is vannak nagyon szép napjaid mindíg arra gondoljál és boldog vagy mert ezt már többször írásodból rálehetett jönni. Amit itt leírsz mondhatni azt is hogy kissebbség érzésed van? Ez butaság! Éppen most összejöttek a negatív gondolataid, de ha sokat filózol ezen begörcsöl a fejed is. Gyerekek ilyenek egyszer idegesítenek aztán pedig örömöd leled bennük és büszke vagy rájuk! Másokhoz soha ne hasonlítsad magad, mindenki egy külön egyéniség Te is különleges vagy és ezt biztos tudja a családod és értékeli kellően!
VálaszTörlésIgen, ez fontos, - másokhoz ne hasonlítsd magad.
VálaszTörlésMindenkinek más az élete és a vágyai.
Ha hiszed, ha nem, kalap sz... nak én is tudom érezni magam, csinálhatok ezer hasznos dolgot, akkor is. Vannak ilyen időszakok.
:)Csak mert tudom, a megerősítés jól jön: annak ezek a napok, amikor sehogy sem jó. Pedig igen - mert nélküled az a rendszer, ami a ti családotok,nem létezhetne. Örülj a kicsinek még egy rövid ideig, aztán engedd el óvodába, s meglátod, új perspektívák jönnek.
VálaszTörlésMinden egyéb mellett( munka, tanulás, sport) én a közösséget ajánlom, példát nem mondok, mert nem tudom, mi hogyan működik felétek, de biztosan van mód valahova bekapcsolódni.( Nálunk ez kórus,nőszövetség,fonókör és hasonlók)
Minden jót!
Tudom, hogy mit érzel, én is átéltem sokszor ugyan ezt! Kár , hogy nem lakunk közelebb egymáshoz, sportolni, dumcsizni, amolyan ötye napokat, órákat,lehetne csapni! Én ennek a hiányától szenvedek, közelemben se égen, se földön nincs ilyen barát, szomszéd!:))Ja és Te igy vagy egy értékes emberke ahogy vagy!!Puszi
VálaszTörlésKöszönöm Böbe!!! Nagyon jólesett!:-)
TörlésEljött a tavalyi november, mikor a legkisebb is oviba ment. De jó! Lesz időm tanulni, úgyis jön a tél, behúzódunk. Nem iskola, csak a hobbim miatt kéne kissé elmélyednem az anatómiában, kórtanban, ilyesmikben. nem egyszerű anyag, nem is megy itthon.
VálaszTörlésVannak az olyanok mint én, akinek el kell ilyenekhez menni otthonról, különben mással kezd foglalkozni. Sport, torna sem megy otthon, ezért megyünk terembe tornázni, fizetek érte, pedig mindenféle torna dvd-m van.
És ezért kell az az egy óra egyedül, vagy barátnővel valahol MÁSHOL. Csengére akár Mesi is tud vigyázni egy órát, sétálj, fuss, ülj le a parkban, vagy akármi, ami jól esik, de ne otthon. A blogolás, a tévé már nem kikapcsolódás, hanem rutin. Ebből kell kitörni, minimum heti 1-2 alkalommal. Ez a mi kis El Camino zarándoklatunk.
Ha megoldod, kissé lecsendesedsz, a kamaszaid problémái is más megvilágításba kerülnek. Mert igenis kamaszkori sajátosság a visszabeszélés, az egymással szembeni durvaság, a nem tanulás, és nekünk ezt nehéz figyelembe venni. Mármint hogy másé is ilyen, mert mi nem ezt a példát adjuk, akkor a miénk ne legyen ilyen. De mégis. Akkor elrontottuk?
Minden egyes szavad, jól megrágtam, és igen, teljesen egyetértek vele. Igazad van, ki kell törni a rutinból...
TörlésVannak olyan dolgok amit igenis elviselek a kamasztól, de van amit nem...és abból nem engedek. A lenéző, tiszteletlenséget nem bírom elviselni, akkor sem ha kamasz!!!
Csak most volt időm géphez ülni...
VálaszTörlésBár már majdnem mindent leírtak az előttem szólók, azért picit talán még én is tehetek hozzá.
Csodálatos családod van, akkor is, ha néha nehéz velük. Négy gyerek! Én szinte bármit megadnék azért, hogy még egy lehessen az egy mellé. Ahogy bármit, tényleg bármit megadtam volna, hogy ez az egy legyen. Most az a cél, hogy megteremtsük a hozzáépítés anyagi feltételeit, mert csak akkor lehet második gyerekünk. Ezért kelek negyed ötkor, ezért fejem a kecskét, készítek sajtot, túrót, szappant, ezért van a kert, adom el (majd) a zöldséget, a lekvárt, szörpöt. Ezért nincs időm semmire, ezért vagyok hulla fáradt, és tudnék elaludni bármikor, állva is. De csinálom, mert KELL.
Kell, hogy legyenek céljaink. Olyan igaziak, amikért érdemes küzdeni. Olyanok, amik NEKED fontosak, MAGADÉRT. Szükséged van napi egy órára? Írd ki nagy betűkkel a hűtőre, a tükörre a fürdőszobában, bárhová, ahol mindenki jól látja, hogy ez most a TE órád, ne zavarjanak. Előbb-utóbb megszokják.
Mintha régen azt mondtuk volna, hogy szabadságra kellene mennünk az életünkből. Emlékszel? Ha erre van szükséged, menj szabadságra. Ülj vonatra, gyere el két napra. Van pálinka, lilahagyma, kecskesajt, friss kenyér, jó levegő, nyugalom. Segíthetsz, ha kedved van, vagy csak üldögélhetsz a kertben, sétálsz az erdőben. Komolyan mondom. Két-három napot bírnak nélküled, nyugi.:-)))