...éppen mikor az állatokat nézegettünk, és kiscsaládom megnyugodott, hogy a kisállat kereskedők elmentek már haza, ugyanis megfenyegettem őket, hogy veszek csirkét biz isten!:-)))))
Tehát, tegnap míg nézetem, a kis disznókat, majd a nagyobbakat, majd a rackajuhokat, egy szem kakast, eszembe jutott, lehet mégsem nekem való lenne, az őrségi, nagy "paraszti" élet! Én nem tudom mit élnék át, mikor egy állat akit nevelgetek, kolbászként végezné.. Persze tudom, álszent dolog azt hinni, hogy műanyag tálcán, lefóliázva nőnének a húsok, majd úgy kerül a kolbászba. Álszent dolog! DE, úgy látom elvárosiasodtam. Mikor belenéztem a szemükbe, azon gondolkoztam, ők vajon tudják, hogy azért nőnek, gyarapodnak, hogy finom ebéd készüljön belőle?
Nem, ezért nem lennék vegetáriánus, nem mondom, hogy nagy húsevő vagyok,de szeretem a kolbászt, a hurkát és a töpörtyűt! És tudom, hogy nem a töpörtyű fán nő a töpörtyű.:-)))
Na jó, azért ha odajutnánk, mármint az őrségi házikóhoz, valahogy erőt vennék magamon, és nevelgetnék csirkét, kacsát, kecskét, stb..:-) Valaki csak levágná nekem, onnantól nem lenne gond, legalább is a szárnyasoknál.
Előttem van anyukám, ott egy nagy fatábla. Forralja a vizet, nekem is külön. Levágja a csirkét, kivérezteti, jó lesz reggelire hagymásan. Utána odaadja a lábától. Majd csinálja ő is, és mutatja, nézd, mártsd bele a forró vízbe, jól ellepje, így!Kezd el tépni a tollát...megy? Akkor jól kopaszd meg, rendesen! A tokokat is szed ki, és tisztítsd is meg. Gyere vigyük a gáz fölé, és égessük le a pihéket (hú de büdös..:-)
Gyere, hozd a csirkét, tedd le eléd, kezd el felvágni, így, és így, jól van, a belekre vigyázz, a májnál óvatosan, epe ki ne szakadjon.............
Így volt, régen volt! De érzem a forrázott csirke szagát, a csirke darabokat, majd a gőzölgő leves illatát. És nem, én nem bírnám megenni a csirke fejéből az agyát, mint ahogy anyukám, nagymamám ette, de a taraját szívesen megeszem.:-)
Tehát, tegnap míg nézetem, a kis disznókat, majd a nagyobbakat, majd a rackajuhokat, egy szem kakast, eszembe jutott, lehet mégsem nekem való lenne, az őrségi, nagy "paraszti" élet! Én nem tudom mit élnék át, mikor egy állat akit nevelgetek, kolbászként végezné.. Persze tudom, álszent dolog azt hinni, hogy műanyag tálcán, lefóliázva nőnének a húsok, majd úgy kerül a kolbászba. Álszent dolog! DE, úgy látom elvárosiasodtam. Mikor belenéztem a szemükbe, azon gondolkoztam, ők vajon tudják, hogy azért nőnek, gyarapodnak, hogy finom ebéd készüljön belőle?
Nem, ezért nem lennék vegetáriánus, nem mondom, hogy nagy húsevő vagyok,de szeretem a kolbászt, a hurkát és a töpörtyűt! És tudom, hogy nem a töpörtyű fán nő a töpörtyű.:-)))
Na jó, azért ha odajutnánk, mármint az őrségi házikóhoz, valahogy erőt vennék magamon, és nevelgetnék csirkét, kacsát, kecskét, stb..:-) Valaki csak levágná nekem, onnantól nem lenne gond, legalább is a szárnyasoknál.
Előttem van anyukám, ott egy nagy fatábla. Forralja a vizet, nekem is külön. Levágja a csirkét, kivérezteti, jó lesz reggelire hagymásan. Utána odaadja a lábától. Majd csinálja ő is, és mutatja, nézd, mártsd bele a forró vízbe, jól ellepje, így!Kezd el tépni a tollát...megy? Akkor jól kopaszd meg, rendesen! A tokokat is szed ki, és tisztítsd is meg. Gyere vigyük a gáz fölé, és égessük le a pihéket (hú de büdös..:-)
Gyere, hozd a csirkét, tedd le eléd, kezd el felvágni, így, és így, jól van, a belekre vigyázz, a májnál óvatosan, epe ki ne szakadjon.............
Így volt, régen volt! De érzem a forrázott csirke szagát, a csirke darabokat, majd a gőzölgő leves illatát. És nem, én nem bírnám megenni a csirke fejéből az agyát, mint ahogy anyukám, nagymamám ette, de a taraját szívesen megeszem.:-)
Ha elmesélem, hogy igen, tudok csirkét vágni, le is vágom, bontom, nem gond. Elborzadnak az emberek. De ne aggódj, ha kellene a sok éhesnek, gond nélkúl gyilkolnád Te is a csirkéket!;-)
VálaszTörlésÉn is tudok, de ahogy gionetta is mondja az emberek "elborzadnak "ha elmondom nekik,hogy bizony gyerek koromban ezt és ezt megtanultam, amit azóta sem csináltam, de nem baj ha ehhez is ért az ember.Soha nem lehet tudni,mikor költözünk tanyára ahol több ezer csirkét fogok nevelgetni ;-)) Tudok még tehenet fejni is,az apai nagyszüleim tartottak marhákat és ott tanultam meg, amit egyáltalán nem szégyellek, sőt büszke vagyok rá :))
VálaszTörlésTudod ez olyan kettős dolog. Imádom nézni, ahogy kibújnak a keltetőben a tojásból a csibék. Nevelgetem, szeretgetem őket, beszélek hozzájuk. De közben folyamatosan tudatosítom magamban, hogy azért etetem őket, hogy aztán majd nekünk legyen mit enni.
VálaszTörlésRezső kecskénk egy eszetlen, ugribugri tünemény volt. Bent voltam a házba, mikor vágták, nem akartam látni, csak a bontáshoz mentem ki, mert mégiscsak én főzök majd belőle. Bori ott segédkezett, természetes volt neki az egész. És amikor múlt vasárnap rozmaringos-fokhagymás gidalapockát sütöttem, bizony félve vettem az első falatot a számba. Hiszen mégiscsak a Rezső... De azt hiszem, ilyen omlós, finom húst nagyon régen nem ettem már.
És Bertalan bárányt is nevetve pakolom le az ölemből, ha próbál hozzám bújni, hogy "ne hízelegj, úgyis csak egy hónapod van hátra".
És igen, ezen sokan megbotránkoznak, elborzadnak. De szerintem még mindig jobb így, mint az agyon tápozott, ilyen-olyan körülmények között tartott állatokból származó vákuumfóliás hús. (Amíg nem voltak állataim, én is azt ettem.)
És a tojásrántottáért nem kellett meghalnia egy kiscsibének sem.:-))) (A múltkor olvastam valahol, hogy a tojásfogyasztással csibéket gyilkolunk...)
A nyakát én sem vágnám el, de onnantól kopasztom, pirítom a gáz felett, szétszedem stb. Hozzáteszem a csirkekopasztásnál csak a halpucolást utálom jobban, de ha kell, megcsinálom. engem a szaga taszít, ugyanez volt, mikor disznót vágtunk, és kopasztani kellett. Jajj de büdös volt. :)
VálaszTörlésCsak a nyakát ne kelljen elvágni (ez nálunk apa dolga, aki mindig nagyon gondosan megélezi a kést, mert ahogy ő mondja, így "humános", mert nem kell nyiszatolni, csak egy vágás, és kész...szörnyű)
És igen, az emberek elborzadnak...Álszentek. Én meg örülök, hogy ha kell, meg tudom csinálni. :)
Nagyapám még a nyulat is megnyúzta, érdekes, apum azt mondta, ő meg erre nem lenne képes.
Hasonlóan vagyok ezzel a dologgal, mint Te! Sőt, olyannyira, hogy nálunk még egyetlen állat sem végezte a fazékban. Bár most csirkét és kacsát is azért keltettem, hogy majd levágásra kerülnek, de csirkéből biztos nem, mert mindössze 12 kelt ki, és annak a fele brahma, így a gyönyörű jószágot biztos nem fogom levágni. Kacsából egyelőre 7 db van, hát belőlük még esélyes, de csak úgy, ha más vágja le, mert én képtelen vagyok rá. Malacot is tartunk négyet, abból kettőt kifejezetten abból a célból, hogy novemberben levágásra kerülnek. Na én akkor biztos, hogy nem leszek otthon! Amúgy igyekszem nem túl közel kerülni hozzájuk, már lelkileg, mert akkor azok is örökéletűek lennének. Nagyon szeretem a húst, de amit megveszek a boltban, az más... azzal semmi bajom, hisz nem én nevelgettem, simogattam, számomra ismeretlenek. Így nem gond a megfőzése. Viszont az is igaz, hogy a sajátodnál tudod, hogy mivel etetted, és az csak jó lehet. Hát ehhez a dologhoz még nekem is fel kell nőni, de nagyon!
VálaszTörlésMilyen igaz amit irtál :) Én is levágom ha van rá mód és az agyát is nagyon szeretem meg a taraját ugyan úgy mint anyuci ! Még jó hogy ezt megtanította nekünk !
VálaszTörlésÉn egész életemben falun éltem. Láttam már nem egy disznó vágást, tyúk levágást. Viszont! Nekem nem lenne szívem levágni őket. Apának sem, ezért sem tartunk haszonállatot.
VálaszTörlésCsukott szemmel biztos menne a dolog!:-))))
VálaszTörlésKöszönöm, hogy leírtátok!