...várom az éjszakát!
Kezdődött szombaton. Mesi lázas volt, fájlalta a torkát, elkezdett köhögni. Szerintetek????
Igen, ma reggel Csenge is köhögve ébredt, és a kis nózija, annyira folyik, hogy állandóan törölni kell. Nehezen aludt el este, kiporszívóztam az orrát, most is ott figyel a porszívó az ágya mellett! :-((( És köhög, nagyon..:-(
Napok, sőt hetek óta kattogok valamin. De lehet, hogy évek óta! Most leírom, bár ez is olyan téma, ami teljesen más, leírva, elmondva, mint ahogy érzem, nehéz megfogalmazni.
Jó anya akarok lenni. Nem, nem vagyok, egy tyúkanyó típusú anya. Igen, kiakadok sokszor, kiabálok, néha fenyegetek, volt, hogy odacsaptam. Erre nem vagyok büszke, de mikor a lila köd elborítja az agyamat...pedig nem ilyen akarok lenni. Nem, én olyan akarok lenni, akihez mindig lehet szaladni, akinek az ölébe lehet bújni, aki mindig ölel, akit mindig lehet ölelni. De nem ilyen vagyok. Fáradt, morcos, sokszor rosszkedvű, napokig eszem magam egy, egy beszóláson. Azt látom nem teszem jól a dolgomat. A tanulás nagyon nyögve nyelős, odáig eljutottunk, hogy kerek perec kijelenti XY, hogy őt nem érdekli a dolog. Én mosom a fejét, kis szikráját látom, hogy eljut a tudatáig, de utána minden megy tovább. És ezt szorzom 3-mal. Mert egyik sem a tanulásról híres. És hol vagyunk mi attól, hogy a kitűnőt várjam...hol???? Tehát itt valamit nagyon elrontottam. Zsolti mondja, legyek következetesebb...nézzem, kérdezzem ki őket.De mikor szemembe mondja XY, hogy nem, mit tegyek? Persze, első körben kiabálok, másodikban, durcizok velük, harmadikban gyötör a lelki ismeret furdalás. Ez van! Nincs kifogás, itthon vagyok, el kellene kapni a grabancukat, és elhihetitek nem a kanapén fekszem, vagy a körmömet reszelem délután. ...
És emiatt rossz a hangulat itthon, ha Zsolti itthon van, próbál kérdezni, mesélni a teljesen érdektelenségben...szomorú, nagyon is. Megint azt érzem, valamit elrontottam. Nézem az XY szemszögéből a dolgokat, csak onnan nézem...nem értem? Most már az én szemszögemből nézem, szomorú vagyok, és ettől rosszkedvű, és sokszor ideges!
Mindig azon gondolkozom este, mikor csend van, és béke....holnap másképp lesz, holnap IGENIS jó anya leszek....
Kezdődött szombaton. Mesi lázas volt, fájlalta a torkát, elkezdett köhögni. Szerintetek????
Igen, ma reggel Csenge is köhögve ébredt, és a kis nózija, annyira folyik, hogy állandóan törölni kell. Nehezen aludt el este, kiporszívóztam az orrát, most is ott figyel a porszívó az ágya mellett! :-((( És köhög, nagyon..:-(
Napok, sőt hetek óta kattogok valamin. De lehet, hogy évek óta! Most leírom, bár ez is olyan téma, ami teljesen más, leírva, elmondva, mint ahogy érzem, nehéz megfogalmazni.
Jó anya akarok lenni. Nem, nem vagyok, egy tyúkanyó típusú anya. Igen, kiakadok sokszor, kiabálok, néha fenyegetek, volt, hogy odacsaptam. Erre nem vagyok büszke, de mikor a lila köd elborítja az agyamat...pedig nem ilyen akarok lenni. Nem, én olyan akarok lenni, akihez mindig lehet szaladni, akinek az ölébe lehet bújni, aki mindig ölel, akit mindig lehet ölelni. De nem ilyen vagyok. Fáradt, morcos, sokszor rosszkedvű, napokig eszem magam egy, egy beszóláson. Azt látom nem teszem jól a dolgomat. A tanulás nagyon nyögve nyelős, odáig eljutottunk, hogy kerek perec kijelenti XY, hogy őt nem érdekli a dolog. Én mosom a fejét, kis szikráját látom, hogy eljut a tudatáig, de utána minden megy tovább. És ezt szorzom 3-mal. Mert egyik sem a tanulásról híres. És hol vagyunk mi attól, hogy a kitűnőt várjam...hol???? Tehát itt valamit nagyon elrontottam. Zsolti mondja, legyek következetesebb...nézzem, kérdezzem ki őket.De mikor szemembe mondja XY, hogy nem, mit tegyek? Persze, első körben kiabálok, másodikban, durcizok velük, harmadikban gyötör a lelki ismeret furdalás. Ez van! Nincs kifogás, itthon vagyok, el kellene kapni a grabancukat, és elhihetitek nem a kanapén fekszem, vagy a körmömet reszelem délután. ...
És emiatt rossz a hangulat itthon, ha Zsolti itthon van, próbál kérdezni, mesélni a teljesen érdektelenségben...szomorú, nagyon is. Megint azt érzem, valamit elrontottam. Nézem az XY szemszögéből a dolgokat, csak onnan nézem...nem értem? Most már az én szemszögemből nézem, szomorú vagyok, és ettől rosszkedvű, és sokszor ideges!
Mindig azon gondolkozom este, mikor csend van, és béke....holnap másképp lesz, holnap IGENIS jó anya leszek....
Jobbulást a betegeskedőknek, neked meg fel a fejjel! Jó anya vagy, az ellenkezője ne is jusson az eszedbe! Túl lesznek a kamaszkoron és meglásd mindegyik örömmel fog hazajárni meglátogatni a kis feleségétől vagy férjétől!
VálaszTörlésCsak úgy legyen, köszi!:-)
TörlésJobbulást lányoknak!
VálaszTörlésAz elsőszülött fiamnál x évek alatt 2x járt el a kezem,nem mondom,hogy nem használt, de nem vagyok híve a testi fenyítésnek. Én inkább mindig arra törekedtem,hogy a gyerek mindig bizalommal jöjjön hozzám és a legjobb barátjának tekintsen,és bármi baja van beszéljük meg, legyen szó bármiről is.Sokszor voltak vitáink is de mindig közös nevezőre jutottunk, hanem akkor a szobafogság volt ami a nálam nagyon bevált.Utána mindig olyan volt mint egy kezes bárány :)És most, hogy felnőtt már sokszor kapok köszönetet tőle,azért amiért kitartó voltam és mindig úgy hoztam döntéséket amik előnyére váltak, amiből most építkezni tud...
Patrik már más, vele lesznek problémáim,látom előre, ami a bátyánál bevált az nála kudarc.Ő érzelmileg akar hatni rám amikor büntiről van szó és ezerszer is elmondja mennyire szeret és, hogy többet nem fog így viselkedni,stb ez működik is egy félnapig aztán kezdődik előröl minden. Szóval minden gyermek más, én is azt mondom próbálj meg következetes lenni és ne légy durcis ;)Kitartást neked!
Köszi!
TörlésPontosan fogalmazod meg, mindegy gyerek más! Négyen, négyfélék!És így nagyon nehéz összehozni a dolgokat. Testi fenyítés, nálam sem sokszor van, sőt már nagyobbak mint én, hova fenyegetőzzek???:-)))
Sajnos én is gyakran kiabálok és türelmetpen vagyok... Szóval szívemből írtad ezt a bejegyzést. És én is majd minden reggel megfogadom, hogy jobb anya leszek...
VálaszTörlésFáradtság, sokmindent kihoz az emberből...:-)
TörlésNe edd magad. Fáradt, kimerült vagy, érthető teljesen.
VálaszTörlésSokszor én is türelmetlen vagyok, főképp ha ,már 5x-8x elmondtam valamit. De tudok bocsánatot is kérni, ha úgy érzem hibáztam. És ez használ valahogy. Utána odajönnek hozzám, átölelnek, hozzám bújnak,szeretnek. Fárasztó nagyon..Nagyon kimerült vagyok, de ők is, főképp az iskolásomon látom.A sport, sok különóra megteszi hatását. Mondjuk Ő ambiciózus, érdeklődő,így nagyon jó tanuló.
Jön a nyár, könnyebb lesz.Sok közös program, jó hangulat, talán megalapozza a jövő évi iskolai tanulás hangulatát is.
Ami nekem nagyon bevált, a következetesség. Az az egy tényleg használt..Ha kimondom, úgy van. A büntetés is. Még ha nekem is nehezebb a bünti ideje alatt.
Kisbetegeknek gyors gyógyulást kívánok!
Na igen, én is szoktam bocsánatot kérni, ha úgy van..
TörlésÉs következetes vagyok én is. Ez alap, de közben, igen, nekem rosszabb...
És igen, még sajnálnám is őket, ha....különóra, sport...LENNE, de NINCS!
Jobbulást! És csatlakozom Patríciához: ne edd magad! Mindenkiben felmerül néha, hogy jobban kellene csinálni, de ez a Te életed is és rólad is kell szóljon. Élvezd a jó dolgokat (és a tanulás -legyünk őszinték -nem mindenkinek tartozik ezek közé).
VálaszTörlésKöszi!
TörlésÉn tegnap magyaráztam, hogy nem azon vagyok kibukva mert nem tudja a tizedes törtet átváltani, hanem a hozzá álláson,hogy majd mikor felnőtt lesz, apuka, és neki kell megfelelni, dolgozni, családot eltartani, akkor nem mondhatja, hogy őt ez nem érdekli...
HA már leírod azt amit írtál, nem lehetsz nagyon rossz anya:) Legalábbis én ezzel szoktam biztatni magam. Ha érzem, hogy mi a nem jó, akkor tudok rajta változtatni is... - egy ideig, - pont mint ők:)
VálaszTörlésA tanulás nálunk is gond, mármint, hogy én csak mondom és mondom és elvárásaim vannak ők meg mintha nem is hallanák. Szerintem ha egy gyerek küzdőnek születik, akkor küzdeni fog a jó jegyekért a megbecsülésért is ha meg kényelmesnek, akkor meg akár a fejem tetejére is állhatok, akkor sem lesz kitűnő ha simán menne neki, csak akarnia kellene.
Nem a kitünőért harcolok velük, hanem a kitartáson, és a minimális elvárásom betartásán....
TörlésLeírni könnyű, betartani...na azt nehéz...nagyon nehéz!:-)))
Szögezzük le: az az anya, aki a gyerekeinek szenteli magát, nekik él, velük kel, fekszik, mindig ott van, ha szükségük van rá, az csak és kizárólag jó anya lehet! Nézem egy más ország más kultúrájában felnövő színes gyereksereget és azt látom, hogy aki törődik a gyerekeivel és következetesen, szigorú szeretettel, ahogy Andrea is írja, neveli a gyerekeit, annak később kezet fognak csókolni. Persze, egyszerűbb a helyzete annak az anyának, aki lazán veszi a dolgokat és ha ráadásul még könnyen is megy neki, irigyli az ember. De nem lehet kivonni saját magunk természetét a képletből, mert nem tudunk kibújni a bőrünkből. Viszont, ami nekem nagyon bevált, ha valami nem ment, pl tanulás, egyszerűen elengedtem lelkileg, nem ettem magam rajta és a gyerek a saját kárán jött rá az igazamra. Mert, aki nem tanul magától, az mehet a szakmunkásképzőbe, oda felveszik, hisz kell a szakember. De milyen alakok közé? Talán ha betekintést nyerhetne egy ilyen iskolába a gyerek, 5-6-7-es korában, akkor kicsit észhez térne. De ha nem tanul, hát nem tanul, vessen magára. Az az igazság,hogy ránk, a kutya nem nézett már felsős korunkban, hogy megtanultunk e, tudjuk e a leckét. Ki, hogyan haladt saját erejéből, olyan iskolába jutott. Ma is ezt vallja a férjem és lehet igaza van neki, de egy anyának nagyon nehéz ekképpen cselekedni. Az én gyerekem nem akart matekozni, ráhagytam és két hét múlva rájött, hogy egy helyben toporog, nem megy a kivonás húszas számkörben, tízes átlépéssel s nagyon nem halad az órákon. Ez pedig a becsvágyát nagyon sértette. Amikor felajánlottam neki a gyakorlás lehetőségét, már morogva ugyan, de magától elfogadta és meg is tanulta gyorsan a dolgot. Talán ha rájuk hagynád kicsit és csak a szemed sarkából figyelnél rájuk? És igen, nálunk a TV megvonás, DVD elzárása a büntetés. De a szobafogság, az nem jönne be. Bár a mozgékony fiaidnál lehet .... :-))
VálaszTörlésNe úgy képzeld el, hogy én egész délután megyek utánuk, és kérdezem, mit tanult meg, de a sorozatos rossz jegyek után nem hagyhatom a dolgokat! Mert ők még ennyit sem, ha nem piszkálnám őket...pedig de utálom...
TörlésElőször is jobbulást a kicsi lánynak! Gyógypuszijainkat küldjük neki :)
VálaszTörlésMásodszor, kamaszok nevelése terén semmilyen tapasztalatom nincsen, ezért erről okosat írni nem tudok, de abban azért egészen biztos vagyok, hogy jó anya vagy. Nem ismerlek személyesen, de már néhány hónapja rendszeresen "találkozunk", és a szavaidból nekem az derült ki, hogy egy odaadó anyuka vagy, akinek az első és legfontosabb a család, sokat írsz róluk, minden gondolatodat ők foglalják le. És aki ilyen, az csak jó lehet, szerintem. Légy egy kicsit biztosabb önmagadban!
Nem egyszerű, az biztos!
TörlésIgen, biztosabbnak kellene lenni magamban. És köszi!!!:-))))
Tudod, én a kamaszos posztokhoz nem igazán tudok érdemben hozzászólni. Nálunk, ha én csődöt mondok, férjem határozottan a színre lép... És akkor mindhárom, mint az engedelmesség mintaképe teszi, amit kell. Ilyenek ezek a gyerekek. Kitartás, egyszer beérik ennek a korszaknak is a vetése!
VálaszTörlésNálunk is hasonlóan van..
TörlésVárom már az aratást!:-))) Közben nem is, mert nem akarom sietettni az időt!
Barátnőm, a keresztfiam anyukája pár évvel ezelőtt járt hasonló cipőben, mint te (ti)
VálaszTörlésEngedd meg, hogy leírjam röviden az ő történetüket.
Barátosném aki egyedül nevelte fiát, mivel kamasz volt nem igen tudta kezelni. Hagyta, hogy a saját útját járja...
-akkoriban, már nem problémázott, azon, hogy miért nem tanul, miért ül folyton a számítógép előtt hajnalig és játszik rajta.
Nem volt más fegyvere a gyerekkel szemben, csak a türelme, kitartása!
Ezzel a hozzáállásával akkoriban, nem nagyon értettem egyet, de az is igaz, hogy magam is tehetetlen lettem volna.
Képes volt nyugodtan "végignézni" hogy megbuktatják a gyereket, évet kell ismételnie.
Mire elérkezett a következő tanév, addigra a gyerek eltökélte,mivel akkora kudarcnak élte meg az egész helyzetet, hogy normálisan fog tanulni, mert nem akar segédmunkás lenni.
Azóta sikeresen leérettségizett és jelenleg is tanul...
Szóval van remény számotokra is!
:)))
Egyébként, meg nem kell minden gyereknek kitűnő tanulónak lenni...
;)
Nem kitűnőről szó sincs!:-)))
TörlésLehet igazad van! De sajnos van a családban olyan aki hagyta így, 18 éves a lassan a gyereke, nem tanult semmit, 8.-ig átlökték valahogy...másik gyereke meg még a nyolcat sem járta ki. Most ezt boncolgathatnánk miért is...de nem ez a téma.
Én azt hiszem, hisszűk nem olyan magas az elvárásunk, hogy ne lehessen teljesíteni.
Nagyon jólesett, hogy megosztottad velem ezt!:-)