...,és nem tudok most, mindenkinek értelmesen külön válaszolni, válaszolok egyben.
Mindegyik hozzászólás nagyon jólesett. Voltak amik célt értek, és mint minden, ami igaz, az néha fáj is. Nagyon, nagyon régen, nem néztem meg ilyenen nehezen a megjegyzéseket, máskor mindig annyira várom őket, most nem így volt! Mégis mennyi mindent tanultam ezekből a hozzászóláskból:
-Na akkor figyusz...., ha akarsz változtatni, hajrá! Igen igen....nyelvet nem akarok tanulni, olaszul kéne, néha, hogy egy jót káromkodjak...:-D És igen, én most kicsit rosszabbul élem meg a mindennapokat! Lesz ez másképp is...
-Te szeretnél másképp csinálni? Nem!!! Talán egy kicsivel...vagyis igen, igen....de nincs nagy kert, vendéglőt sem tudok nyitni...tehát így kell jóléreznem magamat!
Te azt csinálod amire mindig is vágytál...milyen igaz!
-....Csenge is nagy már....Bizony! Lehet ez is a bajom. Most ilyen életszakaszban vagyok, át kell lépnem, feljebb kell jutnom egy lépcsőt, de milyen ajtót kell kinyitnom, nem tudom.
-Minimum egy óra ami csak a Tiéd....na igen! Ez a legnehezebb. Itt a blogolás...az csak az enyém. Este egy fél óra egyedül a tévével, vagy ha nem, a könyvvel, az enyém!
-Egy nőnek semmi sem lehetetlen....csak néha pokolian fárasztó!!!!
- AZ IDŐ VÉGTELEN...igen, igen, mégha néha meg is szorít! (az ölelést végig éreztem)
-Gyerekek ilyenek, egyszer idegesítenek, aztán örömödet leled bennük...milyen igaz!!!!!
-Biztos tudja a családod, és értékel.....mélyen hallgatnak róla, ha így is van!
_ Másokhoz ne hasonlítsd magad....na ezt már nem teszem, csak olyan jó lenne....néha nekem is kis elismerés..kis cél...
-S meglátod új perspektívák jönnek...várom, nagyon!
-Közösséget ajánlom...itt? Itt mindenki behúzódik a házába. Mi is...hozzáteszem. Sokkal könnyebb lenne egy őrségi kis faluban...
Hihetetlenül jólesett, a jóérzésű hozzászólásaitok! Elgondolkodtatott, fog is még egy darabig...és morzsoltam a könnyeimet.
Mindegyik hozzászólás nagyon jólesett. Voltak amik célt értek, és mint minden, ami igaz, az néha fáj is. Nagyon, nagyon régen, nem néztem meg ilyenen nehezen a megjegyzéseket, máskor mindig annyira várom őket, most nem így volt! Mégis mennyi mindent tanultam ezekből a hozzászóláskból:
-Na akkor figyusz...., ha akarsz változtatni, hajrá! Igen igen....nyelvet nem akarok tanulni, olaszul kéne, néha, hogy egy jót káromkodjak...:-D És igen, én most kicsit rosszabbul élem meg a mindennapokat! Lesz ez másképp is...
-Te szeretnél másképp csinálni? Nem!!! Talán egy kicsivel...vagyis igen, igen....de nincs nagy kert, vendéglőt sem tudok nyitni...tehát így kell jóléreznem magamat!
Te azt csinálod amire mindig is vágytál...milyen igaz!
-....Csenge is nagy már....Bizony! Lehet ez is a bajom. Most ilyen életszakaszban vagyok, át kell lépnem, feljebb kell jutnom egy lépcsőt, de milyen ajtót kell kinyitnom, nem tudom.
-Minimum egy óra ami csak a Tiéd....na igen! Ez a legnehezebb. Itt a blogolás...az csak az enyém. Este egy fél óra egyedül a tévével, vagy ha nem, a könyvvel, az enyém!
-Egy nőnek semmi sem lehetetlen....csak néha pokolian fárasztó!!!!
- AZ IDŐ VÉGTELEN...igen, igen, mégha néha meg is szorít! (az ölelést végig éreztem)
-Gyerekek ilyenek, egyszer idegesítenek, aztán örömödet leled bennük...milyen igaz!!!!!
-Biztos tudja a családod, és értékel.....mélyen hallgatnak róla, ha így is van!
_ Másokhoz ne hasonlítsd magad....na ezt már nem teszem, csak olyan jó lenne....néha nekem is kis elismerés..kis cél...
-S meglátod új perspektívák jönnek...várom, nagyon!
-Közösséget ajánlom...itt? Itt mindenki behúzódik a házába. Mi is...hozzáteszem. Sokkal könnyebb lenne egy őrségi kis faluban...
Hihetetlenül jólesett, a jóérzésű hozzászólásaitok! Elgondolkodtatott, fog is még egy darabig...és morzsoltam a könnyeimet.
Anikó, te nagyon értékes ember vagy! A helyzet, amiben most vagy, jó. Ez a döntés völgye. Most nem kellemes, de ha itt és most kitalálsz valamit, ami ad egy kis plusz neked, akkor később elégedetten fogsz visszatekinteni. Tényleg érdemes lenne elkezdened valamit, ami új, ami eddig nem volt, ami csak a tiéd. A blogolás jó, nagyon jó.
VálaszTörlésSéta kettesben a férjeddel fél órát? Vagy egyedül, ha ketten nem megy?
Az meg, hogy a család hogyan értékel, erről eszembe jutott pár gondolat, poszt lesz belőle.
Hú Dominika, az első mondatod, mennyire jól esett!
TörlésSzoktunk sétálni Zsoltival, mikor Csengét lerakom...az olyna jó!!!
És a poszt, nagyon, nagyon érdekel!!:-)
Úgy szeretnék én is valami okosat, valami vígasztalót mondani, de többet, jobbat nem tudok, viszont akarom, hogy tudd, itt vagyok, gondolok rád és aggódom érted.
VálaszTörlésAz Őrség tőlünk csak egy köpésre ... ha mégis úgy alakulna ... már nem csak virtuálisan ... :)
Mondasz okosat, és vigasztalót, mert itt vagy!!!:-)
TörlésHa ott leszünk, az biztos, hogy nem csak virtuálisan....(nem fenyegetek:-)))
Hosszasan gondolkodtam az előző bejegyzéseden.Talán én is így éreztem,éreznék,csakhogy:évek óta terveztem,hogy ha itthon leszek,nekikezdek nyelvet tanulni.Egyéves volt a kislány,mikor találtam egy olyan nyelvtanárt,akivel jól össze tudjuk egyeztetni az időnket.Azt gondolom,hogy a legjobb pillanatban botlottam bele.Vagyis jól rendezte a sors:))
VálaszTörlésAztán:azt hittem,hogy sokáig-nagyon sokáig szeretnék minden percet azzal a csöppséggel tölteni,akire annyira vágytam.Csakhogy úgy alakultak a dolgaink,hogy be kell segítenem a férjemnek.Fél év csodás együttlét után heti egy-két délelőttre az édesanyámra bízom a kicsi lányt.És utólag örülök,hogy így alakult.Én nem "fonnyadtam"be itthon,és boldoggá tesz milyen jól kijönnek Anyuval.Ezt is a sorsnak tudom be:))
S nekem sem jut egy csomó dologra időm,pedig déltánonként van 2-3 órám,hogy utolérjem magam amíg alszik.És néha még így is borzasztó fáradt vagyok.Úgyhogy minden tiszteletem a tiéd!
De azt hiszem mindig meg kell élni minden pillanatot.A nehezebbeket is.És utólag úgyis rájössz,hogy ennek épp így kellett lennie,így volt jó:)
Tudod mit tennék a helyedben?Ha kitör a vakáció a nagyobb gyerekektől "kérnék"hetente egy -egy óra szabit.Mondjuk ebéd után,heti 3x1 órára ők lehetnének felválva a "főnökök",és a ő felelősségük lenne a kislány,és minden ami amúgy a te feladatod(mosogatás,teregetés).Nem érne semmmi lemaradást pótolnód a házimunkában,csak kiülni a kerbe,olvasni pár sort egy könyvből,vagy csak bámulni az eget.Te feltőltődnél kicsit,ők pedig lehet,hogy belelátnának mennyi mindent köszönhetnek neked.S talán még jó mókának is vennék.
Nincs nagyobb gyerekem,szóval lehet,hogy naivitás tőlem,de ha visszagondolok én is sokat vigyáztam a húgomra,és rengeteget segítettem az Anyunak.
Összeségében ugyanakkor én is azt gondolom,hogy állj meg egy pillanatra,és vedd számba mit szeretnél...s tégy érte.Hidd el sikerülni fog:))
Amúgy ma Szentendrén át vezetett az utunk.Csodás város,szerintem az egyik legszebb belvárossal,meseszép táj ölelésésben.Próbáld meg egy idegen szemével nézni,én is így szerettem meg az amúgy számomra unalmasnak és mégcsak nem is szépnek gondolt városunk.A távolról ideköltöző irodalomtanáromnak köszönhetem,hogy ma már "látom" a szépségét.
Itt voltatok? De jó! Én szeretem ezt a várost, mikor jövök hazafelé, és a templommal szembe nézek, a hegyeket, a patakpartot, mindent! Nem is ezzel van a gondom...
TörlésIgazad van a nagyokkal kapcsolatban, szerintem be is fogom vezetni...jó ötlet volt, köszi!:-)
Behúzódtok? Akkor talán nincs s igény a nyitásra, közösségre? Vagy ha mégis, légy a kezdeményező!
VálaszTörlésLenne igény, de közben félek. Félek a kudarctól a közel kerüléstől, majd a hátat fordítástól....
TörlésAmikor az előző posztodat olvastam az jutott eszembe,hogy:most miért?Miért érezheted ezt?Te így vagy tökéletes ahogy vagy!!!Én is mindig erre vágytam(vágyom),hogy Anya,feleség legyek és velük tölthessek annyit idő amennyit csak lehet.
VálaszTörlésViszont ha esetleg mégis nyelvet tanulnál akkor a TÁMOP-os pályázatra még lehet jelentkezni és ingyenes.Én is jelentkeztem aztán majd még a jövö zenéje,hogy lesz e energiám elkezdeni(?).
De mondok Én még Neked valamit!:)
Menj el biciklizni vagy ugyebár Csengét is eltudod vinni.Tekerj egy jó nagy kört és hetente akár többször is.Nekem bevált.
Puszi
Nem tudom, hogy elég erős lennék egy nyelv tanuláshoz??? De megnézem ezeket a támogatásokat, veszteni nem vesztek semmit. Lehet a kenyérsütésről is tanulni? ;-)))
TörlésÓ, én és a bicikli???? Láttál engem tekerni már? Gondolom nem, mert nem engednéd mögém Csengét!:-))) De a séta, bármikor jöhet!
Az amit most érzel szerinte mindenkit elért amikor már ekkora lett a kisgyerek akivel otthon volt. Engem tutira mind a négyszer ...
VálaszTörlésÉs akkor mindig elkezdtem tornázni, bringázni ( ált. a gyerekekkel ) és futni, vagy épp tanulni- mert elegem lett abból, hogy "csak cseléd" vagyok és senki sem ismer el, mert keveselltem azt az elismerést, hogy megesznek, mindent, ha utána aztán én pakolhatom le megint az asztalt, és hogy mindenkinek volt saját élete, csak nekem nem...
Szóval akár jó, akár nem, ez most nálad tök normális érzés és el fog múlni, mert mitől lenne jobb ha munkahelyre is járnál? Akkor is meg kellene mindezt csinálni, csak épp rohanva, szóval az tutira nem jó. És igazából én is csak úgy tudom megcsinálni azt, hogy dologozom, és tanulok és rohangálok, hogy Gy. itthon van! Értsd. szolg. nyugdíjas és Ő áll helyt itthon helyettem nagyon sok esetben. Ha mindketten eljárnánk itthonról el kivitelezhetetlen lenne...
Más meg lehet, hogy ottthon dolgozik, vagy rugalmas munkaidőben, vagy mit tudom én... neked a saját élethelyzetedből kell kihoznod a legtöbbet és szerintem jól is csinálod, de azért tényleg intézz magadnak egy kis saját időt ha lehet.
Én pl. tegnap este ugyanúgy elmentem futni mint máskor, pedig gy. nincs itthon, de úgy voltam vele, hogy Márkó ( aki épp hányós beteg volt ) csak tud annyira figyelni a többiekre, hogy ne csináljanak túl nagy hülyeséget... Mindenki evett és fürdöt tmár akkora és tévézett én meg elmentem és utána fél óra múlva meg haza. Szóltam nekik, tudomásul vették és minden rendben is volt, de ha nem megyek el, tutira csak szenvedtem volna és veszekedtem volna velük, így pedig jó volt mindnekinek:)
Igen a saját élethelyzetemből kell kiindulni, nem másokhoz mérni magam, és megfelelni...
TörlésSzoktam a gyerekekre bízni Csengét egész kicsi korától. És mindig nyugodt vagyok ha ők vigyáznak rá!:-)
Anikó, nyelvtanulás terén ajánlom neked a "tudasodajovod.hu" honlapot. Ott ki tudod választani a kistérséget ahol laksz, és megnézni, hogy éppen milyen nyelvórát indítanak. És potom áron, (max: 5.000 Ft), vagy teljesen ingyen. Én a férjemet iskoláztam be egy ingyenes német nyelvtanfolyamra, egy hónapon keresztül mindennap járt. De van olyan is erre mifelénk (Szentgotthárdon és pont olasz nyelv), hogy egy héten két délután kell menni. Az is ingyenes. Nézegesd meg, úniós támogatású tanfolyamok ezek, szinte vagy teljesen ingyen, egy próbát megér!
VálaszTörlésMegnézem mindenképp a honlapot, köszönöm. Bár az olasz vicc volt, csak ők tudnak olyan jókat káromkodni..:-)) A német meg nagyon jól jön felétek.:-)
Törlés