...ha van az embernek egy kamasz gyereke, átértékeli az anyaságát. Tegnap, hirtelen felindulásból akartam írni, majd gondoltam, ma higgadtabban inkább. Mégsem írom le, mi történt tegnap. Mert tudom már megint nekem fáj jobban a dolog. Az biztos, 15 éve vagyok anya, de én soha nem gondoltam, hogy megkapom milyen szar anya vagyok én, és kár hogy én vagyok az anyukája. Még ha tudom, dühből jött, nem érzi át a dolgokat. Csak hát amikor olyan két, három évesen dac korszakban úszva, kapod az első pofont, harapást, nemet és nem érted az aprónépet miért ilyen dacos, akaratos? Még bájosan mosolyogsz, majd kinövi, de még erősen él benned, akit világra hoztál,és a nosztalgiázol. Nos, kamasz gyerekeknél már messze a nosztalgia. Majdnem kifejlett ember van veled szembe, nem tudod elterelni őt azzal, gyere kockázni, vagy olvasni. És kegyetlenül öl a mondataival. Persze én sem hagyom magam, hát mégis kitől várna szeretet, megbecsülést, ha nem a családjától az ember? 15 éve nem volt olyan pillanatom amit csak saját magamra fordítottam, azt csináltam volna amit szeretek. Ezt nem azért írom, mert engem sajnálni kellene, ezt választottam, amúgy szeretem is, csak a száraz tények mások.
De nem akartam egy panaszkodós posztot írni. Mert már arra is rájöttem nekem kell erősnek lennem. Csak ezek a dolgok után nehezen tudok úgy szeretni, mintha minden rendben lenne. Mondom, még ha tudom, feszegeti is a határokat! Őszinte leszek régen elítéltem az olyan szülőket, akik kamasz gyerekével probléma volt és ő nem tudta megoldani, iskolai vagy magánéleti. Azt gondoltam, ilyen nincs, kap két pofont a gyerek, hogy észhez térjen, és minden megy a maga útján.(persze nem gondoltam itt semmi erőszakosságra) Nem itt már nem lehet ezt megtenni..
Megmondom őszintén, majdnem kitöröltem ezt az írást! De nem teszem, ez is én vagyok!:-( Csak utálok panaszkodni, jobb lenne egy olyan írást írni már, hogy minden rendben!
De azért ma is biggyesztek, mert nem maradt tegnapról mégsem ebéd...lecsó lesz, tarhonyával, és sütök kókusz, és kakaós csigát!
De nem akartam egy panaszkodós posztot írni. Mert már arra is rájöttem nekem kell erősnek lennem. Csak ezek a dolgok után nehezen tudok úgy szeretni, mintha minden rendben lenne. Mondom, még ha tudom, feszegeti is a határokat! Őszinte leszek régen elítéltem az olyan szülőket, akik kamasz gyerekével probléma volt és ő nem tudta megoldani, iskolai vagy magánéleti. Azt gondoltam, ilyen nincs, kap két pofont a gyerek, hogy észhez térjen, és minden megy a maga útján.(persze nem gondoltam itt semmi erőszakosságra) Nem itt már nem lehet ezt megtenni..
Megmondom őszintén, majdnem kitöröltem ezt az írást! De nem teszem, ez is én vagyok!:-( Csak utálok panaszkodni, jobb lenne egy olyan írást írni már, hogy minden rendben!
De azért ma is biggyesztek, mert nem maradt tegnapról mégsem ebéd...lecsó lesz, tarhonyával, és sütök kókusz, és kakaós csigát!
Anikó, jól tetted, hogy nem törölted ki. Az is jó, hogy kiírod magadból ami bánt.
VálaszTörlésÉn is azt gondoltam míg nem voltak gyerekeim, hogy az olyan lesz amilyenné neveljük. Most már tudom, hogy nem egészen van így.
A nevelés és a környezet persze nagyon sokat számít, de a gyerek egyénisége legalább annyira meghatározó.
Az biztos, a legnagyobb örömöt de a legmélyebb fájdalmat is a gyerekünk tudja okozni. Pont azért mert olyan mély szeretetkapcsolat köt vele össze.
A mostanira reagálva.
AZt azért éreztesd vele, hogy ez bizony nem helyes, így nem beszélhet veled és azt is, hogy mennyire fáj neked.
A következményeket is viselje, mondjuk mostantól tessék magát ellátni (úgymint főzni magára, mosni, hasonlók), csak hogy érzékelje mi mindent kap ami neki természetes.
Anikó, azért mégis azt mondom, meglátod elmúlik ez az időszak és visszatér a te aranyos Mesid. Még pár év.:-)
Azt pedig próbáld megoldani, hogy hetente, havonta legyen 2-3 órád amit magadra fordíthatsz.
Vagy Zsolti segítsen, vagy éppen Mesié legyen a feladat, hogy vigyáz a gyerekekre. Mert ugye akinek ekkora szája van, annak a tettei is legyenek ilyen nagyok. :-)
Tanácsadás befejezve. :-)
Innen kívülről könnyű okosnak lenni. :-)
Anikó, fel a fejjel!
Pityergek közben, amit írsz. tudom, tudom...kitartás! Teljesen egyetértek veled, én is azt tapasztalom, mint amit írtál, hogy a gyerek egyénisége végig meghatározza az életét! És amilyen volt kicsinek, hatványozottan olyan lesz kamaszkorában, ami majd csillapodik, csiszolódik. Mesi ilyen volt kicsinek is. Nem annyira bújós, állandóan irányítni akarós. Mindig mindenkit csak addig fogad el, míg azt csinálja és úgy ahogy szeretné. Életre való, pont a mai életre. Ez bizonyos fokig jó...most nem! És ez az összes többi gyerekemre igaz, mármint az egyéniségük alakulása.
TörlésMosolyszünet van. De látom dacol még. Az a baj, én hamarabb feladom a küzdelmet. Őszinte leszek, és ettől baromi rosszul érzem magam, olyan törés van bennem, ha jönne átölelni, nehéz lenne túljutni nekem a tegnap elhangzott mondatokon. És tudom, én sem mondtam szépeket, ettől is szarul érzem magamat.:-(
De köszönöm amit írsz, te már sok mindenen át mentél..
Sajnos ismerős az amiről írtál! Igaz, ez még szerencsére nem saját gyerekeimmel szerzett tapasztalatom, hanem sajnálatos módon a saját kamaszkoromból fakadólag.
VálaszTörlésSzámtalanszor eszembe jutott már az elmúlt évek folyamán az a vita, amit édesanyámmal folytattam és kegyetlenül megbántottam ŐT...
Nem tudom azóta sem megbocsájtani magamnak, és félek, hogy majd egyszer én is megkapom...
Szerintem is ülj le, beszéld meg vele, mert biztos, hogy Mesit is bántja, csak dacból nem is akar már beszélni róla...-mert neki ciki.
Egyébként szerintem tök jó, hogy ilyen dolgokról is írsz, mert biztos, hogy nem csak Te jársz hasonló cipőben a kamaszoddal...
Nem tudom, hogy az mennyire segítene, ha a gyereknek mesélnél a Te kamasz éveidről, lázadásaidról, mert gondolom, azért neked is volt ilyen.
;)
Kitartást és sok türelmet kívánok nektek!
Én ilyen voltam kamaszan is mint most, kicsit dohogós, de elfogadó. Inkább belesimuló, megbújtam a nővérem mellett, ő kamaszabb volt mint én.
TörlésDac az igen! Üljek le vele, hisz én vagyok a "bölcsebb"? Ne sértődjek meg azon, hogy akit vártál, akit annyira szeretsz,azt mondja miért ide született? Még ha dacból is mondja? Nem tudnék vele most beszélni erről, ha azt mondom, felejtsük el, kezdjünk új lappal...hányszor, meddig? Pedig ez lesz, mert annak sincs semmi értelme,hogy játszuk a sértődötett, hányszor meddig? Van a családban egy ember...el is mondom ki, Apukám, akivel nem tartom a kapcsolatot,(az egy dolog, hogy más sajnos az alkoholtól nem is normális)pont ezért, mert engem nagyon megbánott, és nem most volt, de a tüske ott van. Persze, nem azt mondom, hogy Mesivel nem rendeződik majd ez a dolog, csak bennem lehet e miatt is nehezebben ülepedik a dolog.
Köszönöm, hogy írtál!:-)
Teljesen át tudom érezni amit írtál. Átéltem hasonló szituációt Dáviddal.Sőt elvált szülő gyereke ként még el is akart költözni tőlünk az apjához,mert ott minden szép,és jó,és tökéletes. Amitől mindig is rettegtem, azzal egyszer csak szembetaláltam magam. Jó tanácsot nem tudok mégsem adni. :( Túl kell élni ezt is, ez is a kamaszság velejárója, nem lehet átugrani,kikerülni. Kitartást kívánok, és egy hatalmas nagy ölelést küldök neked. ((((((( )))))))
VálaszTörlésÉs észrevetted, hogy ez is olyan mint mikor picik a gyerekek? Beszélsz hasonló korú gyerek anyukájával. De az ő gyereke az tuti szófogadó, rendes, és kezelhető kamasz! Pedig lássuk be, mindenhol vannak nem épp jó szakaszok. De itt sem tudják belátni a dolgokat, mint pici korban. Ott is mindig, az ő gyereke csinál, beszél, nő, szobatiszta....a leghamarabb!
TörlésÉn még előtte vagyok, de már "várom", azaz nagyon nem várom, de meg fogom kapni én is nyilván és én se tudok okosat mondani, talán csak annyit, hogy egészen biztosan bánja az a kis lüke, amit mondott, csak még nem tudja, hogy tegye jóvá....
VálaszTörlésKi tudja, lehet Ti megúszátok!:-) Bár ott is van létszám hozzá.:-)))
TörlésBánja, tudom! De azért 15 évesen érezze, amit mond, annak következménye van!
Hűűűű. Annyit tudok csak mondani, hogy Mesi nem gondolta komolyan! Ebben egészen biztos vagyok!!! És persze, hogy helyre fog állni minden, újra béke lesz köztetek, hiszen szeretitek egymást! Hogyan? Mikor? Nem tudom. Egy jó pillanatban elkezdett őszinte beszélgetés nagyon jó lehet.
VálaszTörlésÉn nem voltam igazi kamasz. Nem lehettem. Férjem mondja, hogy nekem emiatt lesz nehéz a saját gyerekeim kamaszkora, mert ők sokkal szabadabbak nálam, a kamaszkoruk is jobban ki fog jönni, én meg majd csak nézek, hogy jééé, így is lehet??? Még szerencse, hogy a férjem nyakig benne volt minden kamaszságban... Van szakértő a családban... :-)))
Anikó, tudom, hogy nagyon nehéz most, de teljesen biztos vagyok benne, hogy Mesi nem gondolta komolyan!!!
Kitartás!!! Esetleg férjed is beszélhetne Mesivel. Vagy kettesben elmehetnétek valahova, te és Mesi, ha már oldódik a feszültség. De mondom, még tapasztalatlan vagyok. Nálunk az ilyen helyzeteket a férjem fogja elsimítani, ahogy látom.
Megedződsz, és menni fog!:-)
VálaszTörlésIgen, nem gondolta komolyan! És majd később ha párja lesz? Akkor ott is számtalan dolog van amit el kell fogadni mert szeretjük a másikat! Nem az első pillanatban odavágni dolgokat, majd kilépni a kapcsolatból, azután tovább menni.(bár lássuk be, ma ez a divat..)Itt csak a szeretet érzés, mondás, dobálózásáról beszélek!
Kedves Anikó! Lehet, hogy szükséged lenne egy kis kikapcsolódása, a mindennapi taposómalomból. Esetleg Zsoltival egy nap kettesben? Hihetetlenül fel tudja tölteni az embert, és minden sokkal könnyebb utána.
VálaszTörlésÉpp ezt beszéltük Zsoltival! De esélytelen, se rávaló, se pesztra...
TörlésAnikó, nálatok is zajlik az élet:) Nyilván nem gondolta komolyan, és sokszor van az úgy, hogy az ember haragjában odavág dolgokat. Egy tini pedig még nem is érzi át a kimondott szavak súlyát, de valószínűleg már akkor ott szívesen visszaszívta volna, csak nem lehetett:) Már talán írtam neked, én midig arra gondolok, hogy én milyen voltam kamaszként, lázadó és nagyon szörnyű, nehéz lehetett engem elviselni:) Nem tudom te milyen voltál, de biztos neked is voltak azért tinis meggondolatlanságaid. Az a lényeg, hogy próbálj meg ezen túllépni, túllépni a megbántottságodon, mert ilyenkor lehet még jobban eltaszítani őket, még rosszabbá tenni a viszonyt, ami még jobban elmérgesedhet, mert a tini úgy gondolkodik, hogy csak azért is, persze közben ő is érzékeny. Nem azt akarom mondani, hogy ez rendben van így, azt meg kell vele értetni, hogy ez mit jelentett neked, De ha megpróbálsz vele beszélgetni, megérteni őt, nem is csak erről, hanem az ő problémáiról, rá fog jönni neki van a legszuperebb anyukája. De hát nehéz ez, csak próbálkozunk, nem tehetünk mást:) Remélem szép és nyugis hétvégétek lesz:)
VálaszTörlésZajlik bizony!:-) Nagyon jókat írtál, elgondolkodtatott!
TörlésÉn olyan "csendes" kamasz voltam. De más világ volt!:-)
Szép lesz, gondoskodom róla..:-))) És köszi, Nektek is!
Az jutott eszembe a bejegyzésedről, hogy amikor a fiam kamasz volt, s ráadásul még elég könnyen kezelhető.Ha durva volt, s nekem jött mindig valami bujkált benne. Következő alkalommal már fel se vettem. Először nekem is nagyon rosszul esett. Már felnőttként olvastam egy kamaszokról szóló könyvet: Savanyú uborka csokoládéval. Ha jönnek szülők kamaszgonddal mindig a kezükbe nyomom, olyan jól leírja ahogy önmagukkal szenvednek.
VálaszTörlésPersze, ehhez is hozzászokik az ember! És utólag teljesen másképp látja!
VálaszTörlésMeg kell élnünk ezt is. Ez is egy folyamat...
Szép hétvégét!
Ezt a bejegyzést akár én is írhattam volna...
VálaszTörlésEzt nagyon sajnálom!:-( Azért remélem Te is megbírkozol a kamasszal...Muszáj!
Törlés